Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
In Flames, Superbutt @ Petőfi Csarnok 2009.04.01.
Az In Flames jelen korunk legjobb (metal) koncertzenekarai között van. A megállapítás bizonyos elvárásokat támaszt, így nagyon pofára lehet esni, ha egy koncert mégsem sikerül úgy, ahogy kellene. A hiba megbocsátható is lenne, ha egy zenekar nem félvállról, fogcsikorgatva nyomja el a kötelező kűrt. Az In Flames sajnos nem így tett.
Előbb még a Superbutt kísérletezett a svédmetál rajongók összeterelésével. A zenekaron látszott legjobban a meglepődés, hogy kifejezetten nagy sikerrel tették. Például a kezdés előtt még In Flames skandálás a végén átváltott Superbuttra, sőt talán még egy ’butt-koncerten sem láttam ennyi csápoló embert. Talán lekezelően hangzik, de a jelenlegi felállás is hasznos lehetett ezen az estén, hiszen, két hátközépig érő hajú, igazi metal arc gitározik náluk (most Kovács Attila, volt Watch my Dying-gitáros jelent meg a színen). Nem szívesen mennék bele a tagcserés fejtegetésbe, hiszen követni sem nagyon lehet, és nem is tudom, mi hivatalos, mi ideiglenes, az viszont bizonyos, hogy a zenekar nagy változások előtt állhat, ha ez így marad.
Ekkor még én sem gondoltam, hogy a Superbutt koncertje menti meg valamennyire az estét. Az In Flames első pillantásra lazán, és egyébként szimpatikus egyszerűséggel, intro, felvezető nélkül kisétált, és elkezdte a műsort, és csak ekkor tűnt fel mindenkinek, hogy egyedül Björn Gelotte gitározik, és nincs másik hathúros. Mint kiderült, Jesper Strömblad továbbra is elvonón van, a helyettesítő gitárosuk pedig családi okok miatt hazautazott. Az In Flames zenéje két gitárral működik, hiába játszik profin a maradék társaság, ha elveszik az íze a gitártémáknak. Erről nem tehetnek, és kedves gesztusnak számít, ha mégis végigcsinálják a koncertet, de ők úgy viselkedtek, mint akiknek a fogát húzzák. A zenekar kedvetlen volt, talán még Gelotte, és az énekes, Fridén volt lelkesebb, de ők sem vitték túlzásba. Közben kiderült, hogy előző este valami miatt összekaptak egy pesti szórakozóhelyen, de a bulvár most kimarad, biztos info nincs, az énekes is csak annyit mondott, hogy túl sok volt a bor.
Aki látott már valaha In Flames-koncertet, tudja jól, hogy a látvány az egyik legfontosabb támaszuk: profi fény- és pirotechnika stb. Nos, a külső most pőre volt, a fényeket is hanyagul kezelték (a Superbutt simán lekörözte őket ebben is). A koncertért hétezer forintot kifizető közönség nem akarta elrontani a saját kedvét, és a keménymag lelkes volt, ugrált, élvezte a zenét, amennyire lehetett.
Én hátrébb állva sajnáltam magam, mert azon kellett gondolkoznom, hogy én most le vagyok nézve. Eljött ide egy zenekar balkánként kezelve Magyarországot (még néhány interjúban is balkán-turnénak nevezték a körutat), és kiszúrja a szemem egy felemás, semmilyen produkcióval. Értem én, hogy problémáik vannak, hogy nem mindig stimmelhet minden, de az nem a véletlenen múlik, hogy a tervük sem az volt, hogy elkápráztassanak, csak ledarálják a műsort, és búcsú. A keserű szájízt rendezni tudjuk egy későbbi becsületes koncerten, én még bízom benne, hogy lesz rá lehetőségem.
(Képek: Juhász Edina)
