2009.06.22. 11:23 – SCs

A halhatatlanság hátrányai

Dream Theater - Black Clouds & Silver Linings
(2009 Roadrunner)

A Dream Theater-problémakört többféleképpen meg lehet közelíteni, de ezeknek a megközelítéseknek a nagy része túlzó módon szubjektív, épp ezért hamis. Vannak ugye azok, akik számára a „progresszív” a létező legnagyobb szitokszó a zenében, nekik nyilvánvalóan semmilyen pozitív gondolat nem jut az eszükbe a Dream Theater név hallatán. A másik véglet a rajongó, aki ugrik mindenre, otthonában valószínűleg felhalmozva áll többkilónyi CD, vinyl, kazetta, oktató-DVD, plakát, hűtőmágnes, tanga bugyi, miegymás, ami kedvencétől valaha is beszerezhető volt. Márpedig a kedvenc főleg az utóbbi esztendőkben szinte önkontroll nélkül, követhetetlen mennyiségben ömleszti a kiadványait.

A két szélsőség között sem csak egyfajta attitűd létezik. Akit érdekel a metál, és nem teljesen kezdő, minden bizonnyal legalább egyszer az életben találkozott már a DT nevével. A legtöbben az együttes első három lemezéből minimum kettőre vitán felül álló klasszikusként tekintenek – nem feltétlenül szeretik, de legalább azt elismerik, hogy ezek az albumok egy kisebb földrengést okoztak. Vannak, akik kifejezetten rajonganak a zenekar első korszakáért (ezen belül is több változat létezik: egyesek az A Change Of Seasons EP-ig, mások a Falling Into Infinityig, megint mások a Scenes From A Memoryig tekintik hibátlannak a DT-t), ám Portnoyék utolsó nyolc-tíz éve annyira kiábrándította őket, hogy ma már dühödten fújnak rájuk, akármit is csinálnak, és a legkisebb hibájukat is a százszorosára nagyítják. A DT pedig bőven elkövetett hibákat az utóbbi időben.

Léteznek aztán azok, akiknek az előző csoport tagjaihoz hasonlóan a Dream Theater sokáig a szívük csücske volt, ám ma már egyre halványuló lelkesedéssel figyelik a zenekar teljesítményét. Mint egy szerelem, amelyből rég kihunyt a tűz, csak a szép emlékek maradtak, kicsit szomorkásan, de igazi negatív érzések nélkül (ebben különböznek a dühösektől). E sorok írója idetartozónak érzi magát, ennek megfelelően kéretik kezelni a továbbiakat.

A Dream Theater a második albumával, az Images And Wordsszel stílust teremtett, és akaratán kívül egy szörnyeteget is rászabadított a világra: a „DT-zenét másolók” rettenetes hadát. A két dologból – stílusteremtés és ezernyi követő – általában egy is elég (bár a kettő sokszor egymásból következik), hogy egy zenekar bevonuljon a halhatatlanok közé. És azt hiszem, ez lenne a helyes megközelítés, amivel az egész írást kezdtem: a Dream Theater mára olyan rock-dinoszaurusszá vált, amelynek kora ugyan lejárt, valamiért mégsem halt ki, és most már valószínűleg egy komolyabb jégkorszakra lenne szükség, hogy elveszítsük. Viszont ha már velünk él, megérdemli a tiszteletet a nagysága és az elvitathatatlan jelentősége miatt.

Az utóbbi albumok kritikájaként három dolgot lehetett kiemelni: a zenekar szemérmetlenül nyúlta a kedvenceit, Jordan Rudess (és kisebb mértékben John Petrucci) szólóorgiái látszólag minden elgondolást és kreativitást nélkülöztek, s végül, de nem utolsósorban, az énekrészek olyan lapossá váltak, mint egy CD-korong. Ha mindezek tükrében vizsgáljuk a Black Clouds & Silver Liningsot, inkább pozitív a mérleg.

Nyúlások megint vannak, de nem annyira egyértelműek, s főleg nem olyan zavaróak, mint ez eddigi Muse-, U2-, Tool- és „természetesen” Metallica-megidézések. A legfőbb gond, hogy most már leggyakrabban saját magukat másolják, ami a fáradás biztos jele. Rudess teker, de szerencsére az eddiginél kevesebbet. Hogy ízlésesebben, azt sajnos nem lehet mondani. Fogalmam sincs, miért jó ez, és rajta kívül ki élvezi ezeket a néha fülsértő, kétszáz kilométer per órás ad hoc billentyűnyomkodásokat. Petrucci gitárszólóira ugyanez áll, csak nem ugyanekkora mértékben – régen azért ez is másképpen nézett ki. Valószínűleg a zenekar úgy érzi, hogy hosszú szólórészek nélkül nem progresszív metál a progresszív metál, pedig szerintem a funkció nélküli hangzsúfolások nélkül mindannyian jól meglennénk. Azokat meghagyhatnák a koncertekre.

A legkellemesebb változás talán LaBrie-nél állt be. Nem mondom, hogy egy új Imagest énekelt össze, de vannak kifejezetten barátságos dallamai, amelyek már-már a régi időket idézik (az A Nightmare to Remember egyes részei, az A Rite of Passage-nek főleg a refrénje, a Wither és a Best of Times is oké), és végre nem erőlködik, hogy nagyon metálos legyen. Ez utóbbi amúgy sem áll jól igazán ennek a zenekarnak, még akkor sem, ha már az Awake-en hozták a Metallica- meg Pantera-riffeket. Akkoriban ugyanis még szépen be tudták ágyazni a keménységet a saját zenei világukba, ez azonban a Train Of Thought óta nem mindig sikerül.

Az új lemezzel egyébként ismét elkövették a szokásos hibát: túl hosszú lett. Alapvetően sem szerencsés 80 perces albumokkal előrukkolni kétévente, hát még ha nem is tudják minőséggel megtölteni. Az utolsó, majdnem húszperces The Count of Tuscanyt talán a kétharmadára is le lehetett volna csökkenteni (bár a tökéletesen a Yest koppintó gitárszóló még ilyen hosszúságában is tetszik), és amúgy sem árt nagyobb változatosságot, dinamikát belevinni egy lemez felépítésébe, mert ha hat dalból négy 12 perc feletti, akkor azoknak a daloknak nagyon sikerülniük kell, hogy fenntartsák az érdeklődést. Persze ha egy számon belül sokféle hangulat hullámzik, akkor semmi gond, de azért ez itt nincs így.

És el is érkeztünk az újkori Dream Theater legnagyobb problémájához: elvan vele az ember, kellemesen telik az idő, egy-két momentum meg is ragad a fejben, de ha vége, nincs az a jóleső, várakozásteljes izgalom, hogy újra és újra meghallgatva fokozatosan egyre jobban megismerje az adott lemezt. Nem keveset forogtak nálam a Scenes óta készült albumok (igaz, nem is annyit, mint az azt megelőzőek), de ha őszinte akarok lenni, egy árva dalt nem tudnék magamban az első perctől az utolsóig „eljátszani”, márpedig az Images dalainak még a szólóit is eldúdolom készségszinten, álmomból felverve.

A dinoszaurusz tehát dübörög tovább. Aki eddig is a pokolba kívánta, e lemez után sem tesz másként, a rajongó rajong, a többiek pedig jobb híján annyit tehetnek, hogy tisztelettel odébb állnak az útjából.

A lemez megvásárolható a Bookline.hu-n.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (3,8/5)

lemezkritika metál progresszív dream theater



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

harold of the rocks 2009.06.22. 12:21:37

helyes attitűd.
images, awake, scenes, six degrees, train. nálam ezek forognak, a többi elkerült.

magichorze 2009.06.22. 12:29:08

Én még egy DT lemezt nem bírtam végighallgatni.

Joejszaka 2009.06.22. 14:06:59

images, scenes, awake, (change of seasons) fejből.

Octavarium majdnem fejbol, az egyik legjobb lemezuk, csak mar nem vagyok gyerek.

A tobbit nem szeretem.

lonicera 2009.06.22. 14:15:47

mondjuk ez a szám is kibaszott profi cucc, nekem tetszik, csak a refrén nem. az kicsit "puha":) de jól kenik szerintem

Rhythmeen 2009.06.22. 14:26:40

az imádóik által alapított DT másoló zenekarokkal Dunát lehet rekeszteni, és az a gáz, hogy a DT önmaga is lecsúszott erre a szintre.

valóban inkább kevesebb számot kellene írniuk, vagy a kiválogatni a tényleg jókat és azokkal foglalkozni, vagynemtudom

>--fish--> 2009.06.22. 14:32:54

fú de baromi unalmas, sablonos, energiamentes ez a klippes dal. semmi késztetést nem érzek arra, hogy headbangelni kezdjek netán, a középrész meg olyan, mint a Megadeth Holy wars szólóriffje.

nite_club · http://niteclub.blog.hu 2009.06.22. 14:55:02

a fallingon szarok be a mai napig. szerintem messza a legjobb lemzük. aztán awake és images. aztán csend...

I'll be Beck! 2009.06.22. 15:09:48

Tény, hogy Wakeman óta Rudess a legiritálóbb tekerőgép, de legalább nem tért meg, nincs egy tonna egyforma szólólemeze, jó a sérója, és mókásak a termékbemutató videói. A DT meg egy klassz apropó némi termékelhelyezésre. Persze tizenéves koron túl ilyesmit hallgatni talán még az igazán űbergáz cuccoknál is gázabb. Azért mondom mégegyszer hogy termék, mert megtetszett a szó. Termék.

AvgDvl 2009.06.22. 15:24:23

A Dream Theater lemezeket már érezhetően kínból írják. A múltkori kapcsán nyilatkozta valamelyik (asszem Petrucci), hogy a tervezettnél egy-két héttel (!) előbb befejezték (összecsapták) a stúdiómunkát.

A különböző szólóprojektek, kollaborációk viszont zseniálisak. Azt élvezik inkább.

redriot77 2009.06.22. 15:45:38

Elismerem hogy a DTben virtuóz zenészek játszanak, baromi nagytudásúak, über-progresszívek, de számomra a zenéjüknek se íze se bűze. Steril profizmus.

Ja, a tagok közül is kilóg számomra vki: ha LaBrie nem egy ilyen hírű együttesben énekelne, szerintem a futottak még kategóriában jegyeznék. Minden témát elénekel amit kell, kötelességtudóan, precízen, de semmi dög az egészben, semmi amitől feláll a karomon a szőr.

A Dream és a Maiden között kb. olyan a különbség, mint a legújabb Lexus és egy régi Porsche 911 között: lehet hogy a Lexus gyorsabb, csendesebb, megbízhatóbb, kiszámíthatóan teszi a dolgát, de a Porschénak több egyénisége van, és a hibáival együtt is jobban szerethető.

Void Bunkoid 2009.06.22. 15:49:43

@nite_club: uuugye bakker, én is mindig megmondtam hogy a falling istenlemez, nagyon jó dallamokkal. PONT az teszi naggyá, hogy nincs benne a tirádás agyonvirgázott szintijáték, Sherinian bácsi teljesen kurvajól odatett a zenébe annyit amennyit kellett, és nem próbálta meg lejátszani a többi négyet. Sokan ezt a fejére is olvasták, pedig Kevin Moore sem akarta letolni a többi hangszert/éneket a hangképből, és mégis kuvvajót csinált.

A Scenes óta nekem a DT - rondán hangzik, de - sokszor iszonyú öncélú "hangversenyzésnek" tűnik, hogy ki tud több és öncélúbb szólót belepakolni a zenébe a zenekarból (talán a Scenes még belefér, de azé' a dance of eternitytől már ott is kiütést kapok...).

Herr 2009.06.22. 15:56:39

Én nem értek egyet a cikk írójával. Persze, mindenkinek más a zsánere, de azt hátránynak semmiképpen sem mondanám, hogy a lemez (túl) hosszú lett. Én újra és újra meghallgattam már rengetegszer, és 110%-osan fenntartja a figyelmemet. Természetesen nem olyan, mint az előző érák lemezei, de - véleményem szerint - nem is várható el tőlük, hogy ennyi éven keresztül ugyanazt csinálják.
(Az előző albummal kapcsolatban is csak annyit fűznék hozzá, hogy először én is hallgathatatlannak címkéztem meg. 2 évembe került "megemészteni", viszont ma már kifejezetten szeretem.)

lipilee · http://lipilee.hu 2009.06.22. 16:00:30

...vagy az az érzés, amikor végighallgatod a change of seasonst, és utána egyszerűen nem bírsz mást hallgatni, mert bármi más elrontaná a hangulatot.
na az hiányzik.

s4tch 2009.06.22. 16:04:36

@Magic Horse: Pedig az Awake-et muszáj lesz, ha tényleg hallani akarod az összes létező jó lemezt. Az Images is klasszik, de az neked nem elég metál.

s4tch 2009.06.22. 16:09:32

@jim rocker: A Scenes sem túl erős... A Fallingig nem tudtak hibázni, beleértve az első lemezt is, aztán a Six Degrees második lemeze, a Train nagy része (kivéve néhány végtelen szólót) és kb. 3 szám az Octáról, ami jó. Amúgy tökmindegy, mit csinálnak, aki lerakta az Awake-et az asztalra, az felőlem játszhat Bunyós Pityuval is.

Ja, az új lemez baromi lapos.

^Clown (törölt) · http://logout.hu/blog/clown_2/index.html 2009.06.22. 16:42:20

Az Images és a Scenes from szerintem a (progresszív) rock alfája és omegája. Az Octavarium és a Systematic szerintem rosszul sikerült, remélem ezzel javítanak.

velorex777 2009.06.22. 17:16:51

ennyire sablonos és képi közhelyekkel terhelt klipet rég láttam. fáj a szívem értük, de inkább vártak volna még két évet.

trx · http://www.conspiracy.hu/ 2009.06.22. 17:33:09

a DT klippek sose voltak valami hude nagy alkotasok... :P
Images meg Scenes legjobbak. Octaviarum azoknak okoz magomlest, akik ertenek a zenehez, es felfedezik benne az sok aprosagot, amit ezek belekalapaltak.
egyebkent meg ugye jovohet szerdan meg majd ihajja!

Magon_ 2009.06.22. 19:35:57

Az újabb Dream albumokkal csak az a baj, hogy igen sokszor meg kell hallgatni őket, mire leesnek a poénok, onnantól viszont sokkal mívesebbek, mint a szimplán csak zseniális Awake és tsai. Aki az elsőre zseniálisat szereti, annak az új DT soha nem fog bejönni, aki szeret szöszmötölni, annak meg van mit.

Azt meg árulja el valaki, hogy ugyan már miért jellemhiba 2 évente albumot kiadni, ne má'. (Pláne miért gáz, ha 80 perc 2 évente, ha 65 lenne, akkor már lehetne 2 évig, vagy wtf?)

párnahaider 2009.06.22. 20:28:27

Kurvajó zenészek. Öregszenek persze. De mindent tudnak, és nekem az új lemez - pont olyan hangulatban jött - elképesztően bejön. 4 hete nem hallgatok mást. Pedig nem vagyok rajongó, a Médent szeretem, meg a Judas Priestet. De köszönöm a cikkírónak a sok empátiát, mások is vehetnének példát!! égre egy ember, aki a saját szemszögén kívül is hajlandó látni.

pic-ard 2009.06.22. 20:30:29

az ilyen balf@ miért hallgat egyáltalán DT-t?

Kb. 10-15-féle variációt le lehetne írni, hogy ki miért hallgat, vagy nem hallgat DT-t. Azért szereted az images-t, mert az egyszerű, mint az 1x1 és még megérted, abban még megtalálod helyenként a négynegyedet. Az újban is, talán ezért szimpatikus neked ismét.

Nekem lényegesen jobban bejön a Six, Octavarium, Train és a Systematic Chaos, mint az Awake, vagy az Images. Nálam Rudas-el jött meg igazán a DT.

Node kár a szóért, a fekakultúra kis hazánkban még mindig hódít.

pic-ard 2009.06.22. 20:38:31

És persze amiért fújnak rájuk, azért is nőtték ki a Pecsát...

krotchy 2009.06.22. 20:45:01

@s4tch: a Scenes nem túl erős??? hát ha valami, akkor az erős! a világ legnagyobb konceptalbuma (a Seventh Sonnal karöltve :)
új album meg: a Wither nagyon szar, a Count of Tuscany viszont szerintem bármelyik "klasszikusra" felfért volna. bár én magam részéről egy ideje már nem hasonlítgatok a régiekhez, mert mindenki azt csinálja. mai metálmezőnyből úgyis mindig kitűnnek, az Imagest/Awaket/Scenes-t (kinek mi az etalon) meg úgyse fogják tudni megismételni. ebbe bele kell törődni, mert ezért megy minden egyes új albumnál a fikázás már egy jó ideje.
és azt meg, hogy kétévente adnak ki új albumot, sokkal inkább díjazom, mintha ötévente jönnének ki mondjuk egy ilyen albummal. akkor mekkora lenne a csalódás... jó ez így, na.

szegitomi 2009.06.22. 20:46:12

sziasztok!

én személy szerint meg tudom találni mindegyik DT lemezen azt ami tetszik benne. perszehogy vannak rajta nem olyan jól sikerült dolgok is... ritka az a zenekar amelyiknek minden munkája tökéletes. jövő szerdán ott leszek a koncerten. remélem nem lesz technikai gubanc és labrie is kellőképpen bemelegíti a torkát :) az előzenekarra felhívnám a figyelmet!

björn 2009.06.23. 07:40:05

Scenes és Awake azokat is mostanában fedeztem csak fel magamnak. Régen ki lehetett volna kergetni vele a világból. Ahogy öregszem, tetszenek ezek a nyugisabb, igényesebb zenék. Fasz tudja...

dreambarker 2009.06.23. 08:41:36

Én viszont úgy gondolom, hogy az utóbbi 10 év legjobb DT lemezét hozták össze. A Best of Time zseniális. Azok az érzések... Egyszerű-és-nagyszerű. De igazából minden dal ott van a szeren. Egyedül talán a The Shattered Fortress nem hiányzott. Az max. egy 'kapaszkodó' azoknak akik először hallgatják az új korongot, de a régieket ismerik.
A Train engem lefárasztott, és elkeserített. A mai napig nem értem azt az albumot. Az Octavarium már ütősebb volt sokkal, míg a Systematic megint nem fogott meg annyira (pedig vannak ott is remek dalok..).
Az új lemez után csak ennyit: Így tovább DT!

Balance Of Power 2009.06.23. 16:37:07

Nekem is tetszik az iras hangvetele, sajnos igen kevesen allnak ilyen normalisan a dolgokhoz meg az altaluk negativnak gondolt dolgokhoz is.

Azt viszont mindenki elfelejti, hogy bar hatalmas klasszikus az Images meg az Awake, akkoriban a zenei kozeg is teljesen mas volt, sokkal kevesebb zene volt egyaltalan es a Dream akkor olyan zenevel allt elo, ami elotte nem letezett. Eltelt 15 ev, a tanitvanyok is a mester nyakara nottek, most mar maga a Dream is egy jo zenekar abban a stilusban, amit sajat maga talalt ki anno. Es ezenkivul egy a soklemezes, nepszeru metal bandak kozul. Igy kell figyelni a mostani tenykedesuket. Akarcsak egy mai Iron Maiden vagy Deep Purple lemezt. "Bezzeg az Awake, bezzeg a Scenes, bezzeg a..." - ez nevetseges.

Szerintem jo album, sokat hallgattam mp3-ban, az eredeti CD is tetszett, amikor hazavittem - mi kell ennel tobb?

Zocsi 2009.06.23. 19:35:59

Szerintem teljesen rendben van az új korong. Én kifejezettem élvezem, pedig már az összes DT. albumot meghallgattam jópárszor.
Nem is lepődtem meg, hogy megoszlik a vélemény az új lemezről. Minden Dream Theater albummal ez van. Most sokan klasszikusok közé sorolják a Falling intro Infiniy albumot. Nekem tetszik az a lemez is, de anno majdnem a populárissága miatt oszlottak fel. Szerintem minden albumuknak kell idő, hogy beérjen, és lehet akárki akármilyen nagy zenehallgató.

Sierpe (törölt) 2009.06.24. 09:32:21

A RIte Of Passage az egyik leggyengébb erről az albumról.
Szerintem a gond az, hogy a DT nem igazán metálzenekar, és nem áll jól nekik mikor azok akarnak lenni.
Nekem az előző album nem igazán tetszett, ez olyan elmegy kategória, vannak rajta jó dolgok. Szerintem nem jellemző annyira a tekerés amit egyébként Petrucci és Rudess imád, főleg koncerten. A Best of Times szólója kifejezetten tetszett.
A Train Of Thought albumot szidják sokan, de azért van azon 3 dal amit eléggé bírok (As I Am, This Dying Soul, Stream of Consciousness), ráadásul úgy vettem észre a koncerteken, hogy az As I Am nagy kedvence a közönségnek.
Persze lehet én másképp állok hozzá, mert tőlem fel is oszolhatnának és átalakulhatnának Liquid Tension Experiment-é :)

kaqxar 2009.06.24. 14:23:41

én nem hallgatok dreamet a scenes óta. az a lemez számomra csalódás volt. nem éreztem őszintének. és zenekarilag (sic!) visszalépésnek tekintem.
az awake után bátran felvállalták a falling sokkal kevésbé szájbarágós progresszivitását. ami nem jött be nekünk, rajongóknak. emlékezzetek, micsoda hőbörgés volt anno. tehát elővették a fiókból az adut: metropolis part 2, megint hihetetlen tekerésekkel.
félreértés ne essék, a falling nekem sem jött be maradéktalanul, de láttam, hogy tartanak valamerre. aztán szépen visszatáncoltak. és azóta is egy helyben topognak. de asszem már nem is próbálkoznak.
szerintem.
ja és még valami. kevin moore volt az egyetlen igazi művész a zenekar történetében, a többiek zenészek (dereknek nem is volt ideje megmutatni, hogy az-e). fantasztikus, toplistás zenészek, de "csak" zenészek.

TrilaX 2009.06.24. 15:17:21

Öregszenek, na...

A Train of thought után kellett volna pihizni mondjuk úgy 5 évet, az Otavariumot és Systematic Chaos-t pedig meg nem történté nyilvánítani. :D

TrilaX 2009.06.24. 15:17:59

Öregszenek, na...

A Train of thought után kellett volna pihizni mondjuk úgy 5 évet, az Otavariumot és Systematic Chaos-t pedig meg nem történté nyilvánítani. :D

párnahaider 2009.06.24. 17:41:17

@kaqxar: Petrucci és Portnoy nem??
Hallgasd mondjuk Petruccit a G3-al, mondjuk a Glasgow kiss-t.

Csirkefej 2009.06.24. 18:44:55

A DT hatalmasat alkotott a Images and Words-el,meg az Awake-kel.De az Octavariumtól már tényleg megfáradás jelei mutatkoznak rajtuk,szerintem a TOT-on kívül a 90es években nem volt hallgatható korongjuk,ha akkor elmentek volna pihenni,ma nem ezt a fáradozást és "ötlet lopást" hallgathatnánk.mert bevallották,hogy innen-onnan szedegetnek össze cuccokat,meg ez az őrült Metálica mánia.
Ez egy DT kérem szépen.

s4tch 2009.06.24. 23:38:24

@krotchy: szerintem a Scenes DT-mércével mérve igenis gyenge. Tudom, hogy azzal szerezték a legnagyobb rajongótábort, csak sajnos engem már az Images megvett kilóra, ahhoz képest pedig klisés és fáradt a Scenes. Elég sok DT-t hallgatok, a Scenest gyakorlatilag sosem.

Ha már jó konceptalbum, akkor Operation:Mindcrime, A Pleasant Shade of Gray, The Wake of Magellan, The Wall, Dark Side of the Moon, Tyranny, vagy valamelyik Pain of Salvation, Coheed and Cambria.

Tsabi 2009.06.25. 18:07:43

En szeretem az uj albumot is, meg a regieket is. Egyszeruen valtoznak az emberek, a kifejezesmod, sok minden. Nekem, ha ugyanazt tolnak stilusban mar 25 eve, akkor tuti sokkal kevesbe tetszene. J.R. tekeresei (szerintem) ezen az albumon sokkal elviselhetobbek, mint a Systematic Chaoson, foleg a koncerten, de ez ugye izles kerdese. En pl. tegnap nagyon birtam a 9 perces szolo-duellt Petrucci meg Rudess kozott, es ahogy elneztem a masik kb 3000 rajongo is igy volt vele. Ha nalatok is az lesz a setlist, vagy legalabbis hasonlo, akkor keszuljetek sok heavy szamra (erdekes modon az Afterlife kimaradt), es bizony volt As I am, Forsaken, de itt a komplett setlist :
www.setlist.fm/setlist/dream-theater/2009/amphitheater-gelsenkirchen-germany-7bd67a64.html

alátét 2009.06.26. 23:30:54

What a fuck?

16 18 éves lemezeket szeretem, ezt nem ?awake +words

ezt életben tartani az igen, kedvenc lemezek az elsö kettö valóban dt
rajongó vagy? szatyorban éltek?
ez most kihivás állok zenei ismeretekben ellenében bármely fronton
oly nevetséges ezt végig olvasni ti. a kivételnek kritika a "zenét"illetőleg
....

krferi 2009.06.27. 18:57:40

@alátét: Mi van? Tagoltan, magyarul esetleg nem lehetne?

munkatarsunktol 2009.07.26. 15:06:07

Én az első 2 lemezüket ismerem, a harmadik idejére már betöltöttem a 18 at, ami ennél a zenénél már kizáró ok. Egyébként az első lemezük (When Dream and Day Unite) elég költői is volt, nem csak kibaszott virtuóz meg progresszív. Nem olyan hatásvadász énekessel dolgoztak még akkor, mint ez a Labrie, hanem egy érzékenyebb, érdekesebb hangú csávó.