2009.10.09. 10:19 – A Lángolók

Szirupos heavy metal - Ömlesztett anyag #12

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Necropsiának végre kapható a Mélység lemeze CD-n ismét. A Simian Mobile Disco nem állt be a prosztótech-csapatok sorába. A Magrudergrind egy élelmiszerboltról kapta a nevét. A Mumakil olyan, mintha a Crowpath tagjai tolnának grindcore-t. A Sonata Arctica nyálas heavy metalt játszik. Ömlesztett kritikák.

Necropsia - Mélység (remastered)
(RNR Média)

Alany: Régesrég megszűnt kilencvenes évekbeli hardcore-kultbanda Debrecenből, az anyag pedig egy ingyenes Rockinform melléklet, amely a csapat időközben klasszikussá nemesedett első anyagát (eredeti megjelenés 1995) tartalmazza újramaszterizálva, mindenféle bónuszokkal kiegészítve.
Pro: A mostani késő-huszon, kora-harmincéves undergroundba büszhödt metálgenerációjának egyik legkedvesebb lemeze volt a Mélység: klasszikus, kilencvenes évekbeli hardcore, ahol a fent említett stílust még olyanok nevével hozták közös kontextusba, mint a Biohazard a Rage Against The Machine vagy hazai részről az AMD és a Leukémia. Különösen az utóbbi volt mind a széttördelt zenét, mind a borult szövegeket tekintve nagy hatással a Necropsia (akkor még) tejfelesszájú tagjaira, de a Hamut lehel a csend a Kitárt vénák még mindig hatalmas dalok, nem is beszélve a Transexpress című zárótételről, ami nemcsak a zenekar, de úgy en bloc a magyarul éneklő rock/metál-mezőny egyik legnagyobb témája.
Kontra: A '95-ös, debütlemezes gyermekbetegségeket még Szilágyi Pisti volt dobos remastere sem tudta teljesen eltűntetni, és harminchoz közel a Ne kritizáld! sem annyira vicces már, mint a boldog tinédzserkorban.
(Szöveg: enba, pontszám: 4,5/5) Ezt hallgasd!

Simian Mobile Disco - Temporary Pleasure
(Interscope)

Alany: A néhai Simian romjain alakult remixer duót tehát akkor mégis bemutattuk pedig nem is kell meg nem is illik már, a két éve, az újelektró mainstream tetőzésekor megjelent első albumukat bekajálta ország-világ. Hiába a zsáner, az SMD sosem utazott a Justice vagy MSTRKRFT-hoz hasonló odabaszásban, a szintik sincsenek széttorzítva, sőt. Ez most sem változik, inkább csilingel, mint dübörög, ettől persze a remixereknek még lesz néhány szava meg potmétere a számokhoz minden bizonnyal.
Pro: Sok vendégénekes van, a Cruel Intentionsben szereplő Beth Ditto mögött szokatlan, de tetszetős az egyszerre klub és matiné-klubbarát alap, és ez egyébként az egész albumra jellemező, lévén az SMD nem esett abba a hibába, hogy beállva a sorba egy újabb prosztótech lemezt csapjanak tompa puffanással 2009 ilyen téren erősen telített asztalára.
Kontra: Azért persze agyonokosítva sincs a dolog - a 10000 Horses Can't Be Wrong (mondjuk) space-es szintijei mellé téve az Ambulance tekerése egészen bután hat, de ez is inkább színesíti mint összezavarja a képet. Ami inkább gond, hogy egy olyan nagy, évek múlva is érvényes, vagy legalább illusztris sláger sincs a lemezen, ami miatt emlékeznünk kellene rá majd. Lehet persze, hogy az SMD nem is efféle projekt, de akkor is.
(Szöveg: eron mezza; pontszám: 3,5/5)

Magrudergrind - Magrudergrind
(Willowtip)

Alany: Amerikai grindcore, a nevüket állítólag onnan kapták, hogy a tagok korábban egy Magruder's nevű élelmiszerboltban dolgoztak. Ha a tengerentúlon is olyan ótvar meló ez, mint itthon, akkor már értem, hogy miért ennyire dühösek. A saját definíciójuk egyébként "fast grindcore", ami teljesen helytálló: most már csak egy slow grindcore zenekart mutasson valaki.
Pro: Adott egy vadállat módjára dühöngő, kicsit oldschool-hardcore/powerviolence beütésű klasszikus grind-csapat, jó rövid számokkal, ahol szerencsére nyoma sincs az újabban grindcore-ként pózoló metalcore-kölykök által favorizált dallamoknak, helyette van egy olyasfajta énekes, mintha Harley Flanagant hallaná az ember egy ocsmányul recsegő bakelitről, százhúszas fordulaton. A lemezt a Converge-gitáros Kurt Ballou keverte, és ez hallatszik is: szennyes és dinamikus a hangzás.
Kontra: Jó dalok és emlékezetes témák viszont nincsenek, hiába a nagy acsargás, nem lehet mindenkiből Rotten Sound.
(Szöveg: enba; pontszám: 3/5)

Mumakil - Behold The Failure
(Relapse)

Alany: Svájci grindcore, egykori Knut és Nostromo tagokkal, egyben egy újabb zenekar, aki a megaköcsög Gyűrűk Urából választ magának zenekarnevet. Mínusz egy pont.
Pro: Jóval technikásabb zene, mint a Magrudergrind: ha valaki ismeri a svéd káoszmetál Crowpath-szt, akkor talán képben lesz, ha annyit mondok, hogy olyan, mintha a Crowpath tagjai tolnának grindcore-t itt állnéven. Többszörösen megtekert témák, embertelen hangulat, elismerésre késztető intenzitás: ez a Behold The Failure fél mondatban.
Kontra: A Behold The Failure kapcsán is eszembe jutott, hogy szeretném bevezetni azt a törvényt, miszerint ha egy grindcore zenekar húsz perc fölötti lemezt készít, azonnal le lehessen lőni a tagokat. Harmincöt perc sok ebből a zenéből, még mindig nem értitek, hülyegyerekek?
(Szöveg: enba; pontszám: 4/5) Ezt hallgasd!

Sonata Arctica - The Days Of Grays
(Nuclear Blast)

Alany: Finnország ma már megkerülhetetlen, ami a metált illeti. Ez jelenleg a legkomolyabb klisé, amivel elő lehet jönni, de kénytelen vagyok, ha meg akarom magyarázni, hogy a Sonata Arctica mitől megy ennyire. 1996-os megalakulásuk óta számtalan remek lemezzel jöttek ki, aminek következtében egyenes volt az út felfelé. Persze ebben komoly segítséget adott a Nightwish sikere, aminek következtében a srácok már egy kikövezett úton tudtak besétálni a köztudatba. Ehhez kellett a sok jól eltalált dallam, ami mellesleg egy kicsit csöpögőssé tette a csapatot, viszont aki a tempókra esküszik, az sem maradt örömforrás nélkül. Legutóbbi, Unia című lemezük azonban egy komoly váltás volt. Egy sokkal progresszívebb irányba fordultak, meghosszabbodott és jóval összetettebb dalokkal. Sajnos ugyanakkor több lett a musicales betét, ami finoman szólva sem sikerült olyan jól, de aki bukik a Dolhai Attila és körei szellemi környezetszennyezésére, annak ez minden bizonnyal egy örömteli változás.
Pro: Komplikáltabb, agyasabb dalok, tovább tart megismerni a lemezt. Sok a rejtett szépség, amit elsőre, vagy akár harmadikra sem vesz észre az ember. Bombasztikus a hangzás, a sok nyál és érzelem ellenére is egy igazi metállemez.
Kontra: Néha túl sok a szirup, ami talán megkeményedett, de attól még el kell szopogatni, hogy a finom töltelékhez juthassunk. Szokni kell az új hangzást és irányt.
(Szöveg: Both András; pontszám: 3,5/5)


lemezkritika metál simian mobile disco electro sonata arctica magrudergrind ömlesztett anyag necropsia mumakil ezt hallgasd



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása