2009.12.07. 09:41 – maUgly

Vízparti semmittevés

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Real Estate – Real Estate
(Woodsist)

Úgy tűnik, a New Jersey-i Real Estate büszkén vállalja jellegtelen és semmitmondó nevét, mert még a bemutatkozó nagylemezük is ezt a címet kapta. A négy tagot számláló csapat bár elvonatkoztathatatlan 2009 nyarának bágyadtságától, mégis sokban különbözik az évszak uralkodó popzenei trendjétől. Az álló levegőjű forróság hatására ugyanis kialakult egy színtér, mely a hipszter blogszféra hathatós segítségével, a kor követelményeihez igazítva újra leképezte a slacker-nemzedéket. A Real Estate is ebből a sajátos közegből nőtte ki magát, majd hódította meg a Pitchfork magazint és annak holdudvarát.

Kicsit érthetetlen, hogy miért pont novemberre időzítették a lemez megjelentetését, de így legalább az év ezen szakára is jut valami, ami képes felidézni a nyarat. Újra átélhetjük a rekkenő júliusi hőséget, a széjjelszakadt sztondulgatásokat és az átrohadt nappalokat, amikor is csak azért húzunk nadrágot, mert emberek közé kell mennünk. Az elhanyagolt külsőnk is csupán a „halaszthatatlan” teendőinknek köszönhető. De legalább az egészséges lustaságunk táplálta idilli semmittevés meghozza a hőn áhított nyugalomérzet utánozhatatlan kényelmét.

A számcímekből könnyedén kikövetkeztethető vízparti tematika ebben is segít. Ismét a tó mellett érezzük magunkat, a nadrág szára felhajtva, a zokni egy viseltes pár sportcipőn pihen, a lábunkat pedig egy stégen ülve lógatjuk le, miközben bambán meredünk magunk elé. A számok közti szünetekben szinte hallani lehet a játszadozó lábujjaink közül fröccsenő víz apró csobbanásait. Mindez barátságos környezetben történik. A természet közelsége és a kertvárosi nyugalom párosa utánozhatatlan ízt ad az élménynek. Bolond, akinek nem jut eszébe a Yo La Tango. Ha a körülmények adottak lennének, és bárkit is megbízhatnánk, csakis a Real Estate zenekart kérnénk fel, hogy soundtracket készítsen Török Feri Moszkva tér című filmjének vidéki változatához.

A csapat régi szimpatizánsaként eleinte nem nagyon tudtam elvonatkoztatni a korábbi, Atlantic City Expressway című EP-ről ismert számoktól, melyek nem hagyták a fülemben kibontakozni a még nem hallott dalokat. Így csak azt sikerült újra megállapítanom, hogy a Pool Swimmers és a Suburban Dogs valóban szép darabok, az Atlantic City és a Beach Comber pedig tényleg minden tekintetben megfelel a tökéletes nyári sláger definíciójának. Emiatt pedig képtelen voltam hasonlítgatás nélkül közeledni a lemez fennmaradó része felé. Én barom, szkeptikusan álltam hozzá olyan remek számokhoz, mint például a Black Lake, a Fake Blues, a Green River vagy a sort záró Snow Days. Utólag persze könnyen belátom az ostobaságomat. Lo-fi hangzás ide vagy oda, nem tudom elképzelni, hogy létezik bárki is, akit nem varázsol el már elsőre a dalokból áradó édes nihil, az önmagukba visszatérő témák harmóniája, vagy az olykor szörfös, csilingelő gitárok sokasága.

Nincs is nagyobb szerencse, mint kiváló nyári hallgatnivalót találni a tél folyamán. Olyat, ami melegséget hoz a lakásba, és amitől ismét felözönlik az állandó pöcslógatás és a tanácstalan seggvakarás élménye. És ki tudja, talán még az aktuális havi fűtésért is kevesebbet kell majd fizetnünk.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (3/5)

lemezkritika indie real estate ezt hallgasd



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása