Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
Subscribe - Contradictions EP
(Szerzői kiadás)
A Subscribe tíz év alatt összerakott magának egy olyan karriert, amit Magyarországon, angol nyelven, metálzenében még senki nem tudott: teltházas fővárosi és vidéki koncertek, igazi, masszív rajongótábor. Talán a Freshfabrik volt ennek a közelében korábban, de ők elcsúsztak később. Nem tudom biztosan, hogy a Subscribe is el fog-e, de az tuti, hogy mivel ők barátok (és tényleg, ez nem vicc, látszik, de erről később), így az biztosan megmarad, ami nekik öröm, ha meg közben csinálnak jó lemezeket, koncerteket, akkor nekünk is jó. Mindez a most megjelent jubileumi DVD-n is elhangzik, de nem csak képes anyag van a csomagban.
Adtak egy CD-t is a cucchoz, ezen van két új szám és egy Edda-feldolgozás. A két friss dal tipikusan megosztó, persze a feldolgozás is, de az másként. A Countenancing és a The Fall of Mercia egyenként nyolcperces, és nagyon összetett. Nyilván nem meglepetés ez a Subscribe-tól, de a két szám még a korábbiakhoz képest is elborult. Egyetlen szó van rá: progresszív. A dalszerzők most már törekednek arra, hogy egy betét, ne csak betét legyen, hanem szervesen épüljön a dalba. Ívben gondolkodnak, és nem csapongásban. De még így is ráncoltam a homlokom a The Fall of Mercia lovaglómetál részein (akinek erről nem a Rhapsody (of Fire) jut eszébe, az nem hallotta a fantasy metal-csapatot), vagy éppen a jazz elemeken. Valakinek ez már sok, valaki meg imádni fogja. A billentyű most már állandó elem, ettől még töményebb a zene, az ötletek viszont így is működnek. Ha hatásokat kéne mondani, akkor pedig a Mars Volta jött, mint új elem, és nincs is baj vele, mert szerencsére nem a zajongást vették le, hanem azt a hetvenes években gyökeredző játékosságot, ami a tengerentúli kultzenekarnál is olyan nagyon fontos.
Elképzelésem sincs, hogy ebből az eddigiekhez képest is még összetettebb zenéből mit lehet itthon kihozni. Többet semmiképpen nem, mint ahol most van a Subscribe, de simán lehet belőle kevesebb. A lépés rettentő szimpatikus mert nem kézenfekvő, de pont emiatt kockázatos. A rosszindulat persze mondhatja, hogy milyen beképzelt ez a társaság, most azzal akarnak felvágni, hogy tudnak zenélni. Én képtelenségnek tartom, hogy ez lenne a cél. Ők ezt tudják, ezt játsszák. A Kölyköd voltam feldolgozása is olyan, mint ők, játékos, szemtelen és szenvedélyes.
Ahogy a DVD mélyinterjú részében is elmondják, ők bőgnek is együtt, ha arról van szó. A DVD egyébként kerek, és tényleg lezár egy korszakot. Elmondják ők, elmondják mások, hogy mit gondolnak a Subscribe-ról, jelen állapotában. Szerencsére egyik anyag sem feleslegesen hosszú. A Kölykök voltunk „dokumentumfilm” még mókás is. A srácok tényleg barátok. Számomra nem is ez a bizonyíték erre, hanem egy buli, ahol a tagok egymást ajándékozták meg szülinapozás kapcsán. Mindannyian különvonultak, és akkor látszott, hogy megszűnt a külvilág, csak azzal foglalkoztak, hogy átadják az ajándékot, meg megöleljék egymást, meg együtt legyenek
A DVD része egy koncertfelvétel is, a pecsás születésnapi buliról: dinamikusan vágott, hangulatos film, a hangsáv is kiváló. Az új dalokon lehet vitatkozni, de majd kiforrja az idő, hogy hová jutnak vele. Egyelőre a színvonal a helyén van.
