Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Elkészült a The Trousers második lemezéhez az első videó, ami először itt látható. A Mortal Moonhoz készült kisfilmről és a heteken belül megjelenő Soul Machine lemezről beszélgettünk Kőváry Zoltánnal, az együttes énekes-gitárosával.
Mikor forgattátok le a videót?
A klipet április 9-én délután és koraeste forgattuk. Néhány óráig tartott mindössze, köszönhetően az összehangolt csapatmunkának és a koncepciónak, ami többek között az óráknak a fényviszonyaira épült.
Milyen helyszínt választottatok?
Több lépésben alakult ki a végleges változat. Először beltéri forgatást akartunk, de a Super 8-ashoz célszerűbb volt a szabadtéri. Miután a budaörsi helyszínre nem kaptunk engedélyt, így lett végül Sóskút a befutó. Amikor odaértünk a hegy lábához, és ott magasodott előttünk egy emeletes ház nagyságú meredély, megállt bennünk az ütő, amikor a rendező úr kiadta az ukázt: „Na, srácok, akkor oda kéne felvinni a Marshallt meg a Fender zongorát!” Szerencsére kiderült, hogy a falun keresztül van autóút felfelé…
Kinek az ötlete alapján készült és ki valósította meg?
A klip rendezője régi barátunk, Vígh Dávid volt, a Turbo zenekar gitárosa. Teljes mértékben átengedtük neki az irányítást, hagytuk, hogy megvalósítsa a fantáziáit és a végeredmény abszolút hozta az elképzelésünket. A kamerát Dobos Tamás kezelte, aki szenzációs felvételeket készített. A vágás is Dávid szakértelmét és kreativitását dicséri.
Van a történte?
Alapvetően image-klipről van szó, amelynek a célja az volt, hogy egy dögös rock zenekar képe formálódjon meg, némi sejtelmes körítéssel. A Super 8-as felvételek elképesztő atmoszférája mindenki számára jól ismert, ehhez járult hozzá a naplemente ellenfénye, a természeti környezet hippis hatása. Dávid ötlete volt a kissé lidércszerű, mégis nagyon erotikus női figura megjelenése is, amely tovább fokozta a romantikus, misztikus hatást, ellensúlyozva és lágyítva a sötét bőrcuccban nyomuló zenekar roppant elszántságát.
Miért ezt a számot találtátok alkalmasnak a kisfilmhez?
Eredetileg a Soul Machine-t szemeltük ki, mert slágeres, fülbemászó felvétel, bár a zenekaron belül voltak más elképzelések is. Ezek aztán valamilyen mágikus úton találkoztak a rendező gondolataival, mert nem sokkal a forgatás előtt kaptam egy sms-t Dávidtól: „Zoli, nem forgatunk inkább a Mortal Moonra? Ráadásul pont aznap beszéltem egy nagyon jó barátommal, aki már többszöri alkalommal kifejtette, hogy szerinte a Mortal Moon a lemez legjobb felvétele. Az ilyen együtt járásoknak nem szabad ellenállni, mintha minden ezt akarta volna.
Ez a szám már az új lemezen lesz hallható, mikor jelenik meg?
Pár héten belül. Immár minden készen áll, a felvételeket másfél hónapja befejeztük, megvan a borító, új weboldalt is csináltattunk. Igazából a klip elkészülésére vártunk, mert annak kell beharangoznia az új anyagot.
Hol és kinek a segítségével készültek a felvételek?
Az Artist Factoryben, Budapesten, ami a barátunk, Benedek Tomi (Neo dobos) tulajdonában van és a mi dobosunk, Csészi ott hangmérnök. Nagyon fontos volt számunkra, hogy intim, barátságos atmoszférában dolgozhattunk, volt időnk megérlelni az elképzeléseinket, nem kellett senkivel vitatkoznunk vagy olyan kompromisszumokat kötnünk, ami eltérített volna a kijelölt úttól. Csészi rögzítette a dobtémákat, azt követően jöttem én a gitárokkal és az énekkel, majd Takó és Ambi a basszussal, illetve a billentyűkkel. Két vendégművész szerepel a felvételeken: Hodosi Enikő és a bátyám, Péter, akik a Neóból lehetnek ismerősek. Enikő, aki négy dalban is vokálozik, nagyon jól ismeri és hozza azt az ősi blues és soul feelinget, amit ezekbe a nótákba igyekeztünk belecsempészni. Peti az első lemezünk producere volt, most a High On Love-ba varázsolt nekünk egy hátborzongató, pszichedelikus vonós-témát. A keverést és végső mastert is Csészi csinálta. Kipróbáltunk ugyan néhány külsős verziót is, de végül mégis e mellett döntöttünk és nem bántuk meg.
Ha általánosságban pár szóban jellemezned kellene a Soul Machine-t, mit mondanál?
Nagyon büszkék vagyunk erre a lemezre. Az autentikus, nyers, kompromisszummentes rock and roll hangzás dominál rajta, emellett azonban nagyon is dal-centrikus. Ennek egyik fontos összetevője, hogy a számok alapvetően akusztikus gitáron születnek, nem próbatermi zajongásban írjuk azokat. Ezért olyan fontos viszonyítási pont például az elmúlt évtizedből a Hellacopters 2000 és 2005 közti munkássága, mert ugyanezt a törekvést lehet fölfedezni az ő dalaikban is. Azok a nóták, amelyeket koncerten is játszunk, a Too Tough To Tame, a Disconnect vagy a Revelation gyorsak, energikusak, de mély, összetett érzések szólalnak meg bennük. Az egyik barátom azt mondta, hogy nagyon érződik a számokon, hogy érett és letisztult emberi és zenei tapasztalatok szólalnak meg bennük. Vannak olyan felvételek is, a High On Love, a Summer Bloom vagy a From Here Now, ahol a hangszerelés és a zenei megoldások tekintetében kicsit bátrabbak voltunk, elengedtük a fantáziánkat.
Tavaly ősszel egy belga rádió listáján jól szerepelt a Doctor Keep Your Hands Off Me, most is terveztek külföldi megjelenéseket?
Természetesen! Igyekszünk sokat külföldön is játszani, ezen a tavaszon is több helyen megfordultunk és ez a tendencia valószínűleg ősszel is folytatódik. Az új lemez gondozását az EMI Publishing végzi, nekik nemzetközi viszonylatban is számottevő csatornáik vannak és vélhetőleg ennek nyomán sok helyre eljut majd a klip és a lemez. Persze fel fogjuk használni az összes lehetséges formális és informális kapcsolatunkat, hiszen elég sok helyen megfordultunk az elmúlt 3-4 évben.
Még tavaly kezdtetek bele a Wild Side bulisorozatba, aminek a céljai között az is szerepelt, hogy a keményebb rock and roll kedvelőinek és művelőinek teret biztosítsanak. Hogy érzed, mennyire sikerült ezt megvalósítani?
Ennek két összetevője van. Az egyik az, hogy Péter bátyámmal illetve a Lo-Fi Stereós Eronnal sajátos, igényes, időnként vicces rock DJ-zést próbálunk megvalósítani set-jeink során, ami tartalmát és formáját illetően talán más jellegű, mint ami a bevett rock-bulikon hallható és látható. Másrészt koncertfronton igyekszünk kollaborálni a hasonló felfogású hazai és külföldi együttesekkel. Az elmúlt hónapokban játszottunk együtt az Electric Bastards-al, aminek bátyámmal együtt én is tagja vagyok, a Joystixszel, a Lo-Fi Stereóval, Prágában a glam rockos Bitch n Chipsszel, de alakulóban vannak kölcsönös szervezések számos más európai országból. Amikor Csehországban jártunk, nagyon sokat segített a Dead Popes Society zenekar vezetője, akik például Japánban turnéztak az elmúlt időszakban. Számos rock and roll zenekar tűnik fel Olaszországból, Bulgáriából, Romániából, Görögországból is. Ezek a bandák nehezen illeszthetők bele a működő hazai szcénákba (metal, indie, alter), ezért gondoltuk, hogy hosszú távon saját szcénát és közönséget kell kiépítenünk. Nagy örömünkre szolgálna, ha ezt a formálódó szcénát tovább bővíthetnénk ütős, fiatal hazai bandákkal. Néhány hete például Szegeden, Poniklo Imi szólókoncertjén felbukkant egy nagyon ígéretes zenekar, a Sophie Braun, akik teljesen megleptek Foo Fighters-es energiájukkal és kiállásukkal. Sok ilyenre van szükség, ahol a zene játssza a főszerepet, nem a mesterségesen gerjesztett hype-olás vagy az üres exhibicionizmus.
Nem bántátok meg a stílusváltást?
Nem beszélnék konkrét stílusváltásról, inkább szerves fejlődésről. Az a vonal erősödött meg, tisztult le és érett meg nálunk, ami már jelen volt az első lemez, a Planetary Process anyagának kb 1/3-ában is, mondjuk a Sleep Tonight, a Say Something vagy a Doctor Keep Your Hands Off Me című dalokban. Ezeket a mai napig játsszuk. Szerintem természetes, hogy a zenekarok időről időre változnak, vagy hogy az első albumok még nem a kiforrott együttest mutatják. Ahova most elértünk, az nem egy hirtelen ugrás, hanem a folyamatos formálódás eredménye, amely részben tudatos eredetű, de sok tekintetben ösztönös is.
Milyen lemezbemutatót terveztek?
Lesz egy különleges koncertünk a héten, a Múzeumok Majálisán, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén felállított nagyszínpadon lépünk fel május 15-én, szombaton este 7-kor. A tavaszi fellépések közül talán ez az, amely leginkább megfelel a „lemezbemutató koncert” kritériumainak, annak ellenére, hogy a lemez fizikailag még a nyomdában lesz az idő tájt, de a neten keresztül már talán elérhető lesz. Kora ősszel, mire a lemez már ismertebb lesz, megjelennek a kritikák és beindul a promóció, szeretnénk egy nagyobb szabású lemezbemutatót is rendezni.
Alakulnak már a nyári fellépések?
Vannak már lefixált és alakulóban levő fesztivál-fellépések, mint például a Hegyalja vagy a SZIN, illetve kisebb rendezvényeken is játszunk majd, Budapesten és vidéken is. A tél folyamán nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül, megszűnt a kapcsolatunk a korábbi a kiadónkkal és a menedzsmentünkkel. Tavasszal leszerződtünk a Twelvetones kiadóhoz és elkezdtük az együttműködést az EMI Publishinggel. Az energiáink nagy részét pedig az új anyag megjelenésének előkészületei foglalták le. Ugyanakkor újra kellett szervezni kapcsolati hálózatunkat, elkezdtünk együttműködni tehetséges és megbízható szervező és sajtós emberekkel, amelynek már megvannak a kezdeti eredményei. Az új anyag és ez a formálódó network együttesen hozzájárulhat ahhoz, hogy több területen is előbbre léphessünk majd a közeljövőben.
