Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kissé talán furcsa lesz az e heti hét dala rovat, ugyanis csakis egy koncertélmény hatására került ide a Black Spiders egy régebbi száma. Az brit csúnya embereket egy londoni koncerten láttam, és ha felvételen előtte nem is győztek meg, a koncert olyan hatással volt rám, mint amikor a Doomriderst láttam először Pesten. Így tessék hát közelíteni a St Peter című számhoz.
Egy monstrumról, egy három gitáros szörnyetegről van szó. Rock 'n roll, stoner, és doom metál együtt. Füstös, súlyos a hangzás, feszes a dob, és hanyag, együttüvöltős az ének. A St. Peter bemutatja az erejüket, de jellemző, hogy ez az első EP egyik dala, és a következő is csak egy kislemez lesz, hiszen a zenéjük koncerten ellenállhatatlan, és megállás nélkül nyomják is, igaz, csak Nagy-Britanniában (az Airbourne egyik előzenekara voltak a szigetországban).
A hatásvadás post-cím oka szimplán annyi, hogy a Black Spiders egyik új számának ez a címe, és ezzel talán rátalál itthon is a megfelelő közönség. (A fent említett koncerten, amire teljesen véletlenül találtam rá a londoni Time-Outban, volt egy másik zenekar is, akik szintén meglepően jók voltak, nekik már nagylemezük is van, meg Kerrang-díjuk, és inkább csajosabb, grungezenét nyomnak. Slaves to Gravitynek hívják őket.)
