2010.05.26. 10:40 – lánggitár

Dalról dalra a Trousers új lemeze

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hamarosan megjelenik a Trousers második nagylemeze, amit ők ugyan nem tartanak stílusváltásnak, de tény, hogy az elsővel ellentében a Soul Machine inkább rock&roll-os, vagy garázsrockos, mint indie-s. A Lángoló Gitárokon most egy hétig meg lehet hallgatni az egész lemezt, amihez most Kőváry Zoltán gitáros-énekes fűz kommentárokat dalról dalra.

Too Tough To Tame
Igazi lemezkezdő, „programadó” dal! Egyértelműen mutatja, hogy hova fejlődött a The Trousers zeneileg és attitűdben az elmúlt évek során. Ha nem égették volna már le ezerszer ezt a kifejezést, akkor hard rocknak nevezném a ritmika, a Hammond-orgona, a röfögős basszus és a középső rész kiállásában felbukkanó octaver-es gitártéma miatt. Egyszerű, repetitív szövege van, én személy szerint sokkal jobban szeretem az ilyet, mint a hosszú, mesemondós megoldásokat. Az első lemezen nem nagyon voltak gitárszólók, most aztán bőven bepótoljuk a hiányosságokat! Az elmúlt évtizedben talán a Wolfmothernek voltak hasonló megoldásai, de itt szerintem nincsenek olyan egyértelműen beazonosítható, már-már parodisztikus kiindulópontok, mint náluk a Black Sabbath. Gyakran kezdjük ezzel koncertet.

Disconnect
A zenekar egyik kedvence. Emlékszem, hogy a dal kezdeményeit még a 2007-es Kasabian koncert előtt mutattam meg a dobosunknak, Csészinek egy akusztikus gitáron, amikor mindketten a Neónak roadoltunk. Egyébként minden számot akusztikus gitáron írok meg, ami egyfajta szűrő is, mert lehet, hogy egy ordas riff jól szól önmagában is 100 watton, de az még kevés ahhoz, hogy komplett dal szülessen. A Disconnect az egyetlen felvétel, ami billentyűvel indít: kicsit olyan, mintha valami ősi régi Fender-zongora téma lenne loop-olva, de nem, Ambi játssza, aztán elszabadul a pokol! Nagyon fülbemászó az énektéma, a sűrű akkordváltások, a Motown-lüktetés, Takó szinte szólisztikus basszusfutamai, Enikő (Hodosi – Neo) vokálozása erősíti a hamisítatlan „70-es évek rock and roll” hangulatot.

Mortal Moon
Végül ez lett a klipes nóta, egyrészt misztikus atmoszférája miatt, másrészt azért mert a többiek és számos barátunk szerint ez a lemez legjobb szerzeménye. Egy mániákusan ismétlődő, középtempós, kemény gitár-riffre épül amit egy lüktető Rhodes-akkord színesít. Aztán refrén kinyílik, megjelennek a legbelsőbb érzelmek, amit a Hammond-orgona szépen megtámogat alulról. A középrész visszafojtottságát, érzékiségét, road-movie jellegét az akusztikus gitár és az összetört szívű férfi suttogó mondatai adják. Azt nem mondom meg, melyik filmből van, nehogy a jogi dolgok bezavarjanak! Szeretem az alliterációkat a dalcímekben, a kezdő Too Tough To Tame után a Mortal Moon is ilyen. Szerintem elég egyedi felvétel, ami annak is köszönhető, hogy egymástól távoli zenei világok lettek itt közös nevező alá hozva.

Soul Machine
A címadó, a lemez talán legslágeresebb száma. Maga a dalstruktúra, a női vokállal megtámogatott énektémák, az orgona és a váltások a 60-as évek mod és soul-zenéjét idézik. A gitárkíséret szerencsére azonban elég koszos/Stones-os ahhoz, hogy a rock and roll nyersesége megmaradjon, ezért nem válik túl könnyeddé. Az egész lemez meghangszerelése során tudatosan törekedtünk arra, hogy a dal-centrikusság és a kemény hangzás egyensúlyban maradjon. A cím, így a lemez címe sokrétű. Freud „lelki készülék”-nek nevezi a az emberi pszichikumot az Álomfejtésben, ami egy gyönyörű paradoxon. Ugyanakkor utal egy műfajra is, ezen kívül a végtelen képlékenység és a fáradhatatlan zakatolás, a szabadság és a determinizmus kettősségét idézi.

All Delight Have Eternity
„A kéj örökkön élni vágy” – egy idézet a nietzschei Im-ígyen szóla Zarathustra egyik énekéből. Néha ilyen távoli dolgok is inspirálhatnak rock and roll dal írására!  Zeneileg itt leginkább azok tűnhetnek fel párhuzamként, akik kemény rockká transzformálták a Keith Richards -féle gitározást: Stooges, Black Crowes, a 2000 utáni skandinávok. Az „rock-esszencia”- jelleget fokozandó a végére mindent bevetünk: nagy, terpeszállásos riff, wah-wah effekt, orgona, kopogó Fender Rhodes, női vokál, Takó improvizatív basszustémái, pergőduplázás, vijjogó gitárszólók…

From Here Now
Az All Delight hangorgiája után némi puritanizmus következik. A tempó lelassul, nyílt D-hangolású gitáron akkordozom és slide-gitározok, felbukkannak a tágas terek, a nyílt országutak és az alacsonyan hömpölygő sötét felhők. A slide-szóló alatt nincs ritmusgitár, a szólót előre toltuk, és Csészi nyomott alá valami törzsi eredetű rumbatök-kíséretet, ettől aztán nagyon autentikus, voodoo-s hangzású lett az egész. A felvétel végét egy kicsit megbolondítottuk: először beúszik Ambi Hammondja, majd szép lassan elhallgatnak a hangszerek, a fokozatosan egyedül maradó dobra pedig ráívelünk egy pszichedelikus hangulatot keltő delay-effektet. Ezzel vége az A-oldalnak.

Revelation
A „B-oldal nyitódala” született meg először, így évek óta programon van. Az albumon a Too Tough To Tame, a Mortal Moon és a lemezt záró feldolgozás kivételével minden szám a Keith Richards által elterjesztett nyílt G-hangolású gitárra van írva, amit a kortársak közül pl. a Buckcherry is használ. Én a Chris Robinson (The Black Crowes)- féle változatot használom, ő Keith-szel ellentétben fent hagyja a legmélyebb húrt és leengedi d-re. Ezzel aztán lehet döngetni! A Revelation-ben, ami egyébként egy rendkívül erotikus szövegű dal, a harmadik fekvésben kápó van felrakva a gitárnyakra. Így a bridge-rész témáját - ami ki van emelve intrónak az elején, és szerintem nagyon különleges hangulata van - gyakorlatilag lehetetlenség hagyományos hangolású gitáron lejátszani. Igyekeztünk a pontozott basszussal, a billentyűkkel, a női vokállal és a Motown-os pergőduplázással soul-os, sőt gospeles érzést vinni a kemény rock and rollba.

Summer Bloom
Ismét egy sajátos stílusvegyület. A verse visszafojtott, de még is feszült gitárkísérete talán a QOTSA poposított stonerét idézi, aztán a refrén nagyon felszabadult, soul-os rock and roll-ba torkollik. A második refrén után a lefelezett ritmusalapra egy kemény riffet raktunk octaver pedállal megspékelve. Az octaver-es hangzás, amit például a White Stripes-os Jack White is imád, valójában egy effektelt gitárral imitálja azt a hangzást, amit 35-40 éve Tony Iommi-ék még úgy hoztak létre, hogy feljátszották a témát mély hangokkal, aztán rányomták az uniszonót egy oktávval magasabban. A szám vége egy kicsit elszállós lett a Hammond-dal és a tipikus, retro-s aréna-rock gitárszólóval.

High On Love
Titkos favorit! Úgy kezdődik, mint egy sima, koszos rock and roll, a verse ereszkedő akkordjai, az effektelt ének és a refrén nyílt hangolású gitárkísérete viszont más dimenziókat nyit meg.  Aztán váratlan, de mégis szervesen következő dolog történik: bejön egy belassult, misztikus, sötét atmoszférájú téma, majd vonós hangszerek szólalnak meg, a 70-es évek közepi pszichedelikus hard rock lemezeket idézve. A vonóstéma bátyám, Péter zsenijének szülötte. Amikor a harmadik kör után Takó és Csészi elkezdenek nyomni a hömpölygő témák alá egy monoton, ismétlődő dob-basszus groove-ot, akkor a pszichedelia a tetőfokára hág. Ez a középrész erősen intro-gyanús koncertekre. A téma: a szerelem, mint belső utazás, amitől igazán önmagaddá válhatsz.

The Litchman Chain
A cím megint a régi soul-mánia gyümölcse. Valamelyik 60-as évekbeli fekete előadó, azt hiszem Ruth Brown mesélte egy interjúban, hogy ha valaki énekesként vinni akarta annak idején valamire az USA-ban, akkor végig kellett mennie a Litchman-láncolaton, amely egy csomó korabeli híres színházat: az Apollót, a Regalt és másokat jelentette. A Litchman Chain a dalban egy metafora, amely egyfajta utópisztikus ellentétét jelenti mindannak a szennyáradatnak, ami ma könnyűzene címen ömlik a médián keresztül világszerte az arcunkba. Nézzük csak meg az 1973-as Wattstax című filmet, hogy mi mindent jelentett a zene egykoron az ember számára! Hol vagyunk ma ahhoz képest! Remélhetőleg sokan vagyunk a világon, akik nem akarják, hogy az az érzés örökre eltűnjön erről a bolygóról. A dal maga egy zúzós, kemény riffre épül, a verse is elég dühösre sikerült. A refrénben és a texas-blues mestereket (Billy Gibbons, Johnny Winter) idéző slide-szóló előtti kiállásos részben azonban megjelennek a cizelláltabb érzések is.

Spirit of the Law
Amikor középiskolában Montesquieu-ről tanultunk, elhatároztam, hogy egyszer írok egy dalt a „törvények szelleméről”. Ez a törvény azonban nem a jog, hanem a szerelem törvénye, ahogy az öreg Aleister Crowley is megfogalmazta: Love is the law. Ez fel is bukkan a szövegben. A szellősebb, lüktető kíséretre ráülő énektéma meditatívabb, érzelmesebb, a döngölős riffek és a szándékosan bukdácsoló gitárszóló utalásai szándékosan és felháborítóan direktek. Sokat játszottunk a dinamikával, a szóló után leültetjük a dalt, menetelős dobpergéssel hozzuk vissza, aztán durr bele!!! Riff-özön, wah-wah káosz, és az „I am the spirit, I am the law” megszállott sulykolása kifulladásig. Igazi lemezbefejező felvétel.

I Wanna Be Your Dog
Az Iggy and The Stooges őspunkját évek óta játsszuk koncerten, korábban az EZ Basic-es Árpi mondta mindig, hogy a Trousers-nek mennyire feküdne ez a szám. Nem gondoltunk arra, hogy feldolgozást kellene szerepeltetnünk az albumon, de egy rádiótól felkérést kaptunk, hogy csináljuk meg, és olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, ezzel zárjuk a lemezt, mint egy függelékképpen. Néhány óra alatt elkészült az egész felvétel. Elküldtem egy német menedzser ismerősömnek, aki kedvenc germán bandámat, a Boozed-ot futtatja, és ő azt mondta, hogy úgy szól, mint a Turbonegro. Ennél nagyobb bókot nem is mondhatott volna! A skandináv bandák, a Hellacopters, a Gluecifer, a Backyard Babies vagy akár a Turbonegro, akik mind Iggyből vagy az MC5-ból indultak ki, nagyon fontos példát jelentenek számunkra, hiszen ez a vonulat volt ez idő tájt az az utolsó igazi, őszinte, mocskos rock and roll társaság.


rock exkluzív trousers dalról dalra



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása