2010.07.05. 09:29 – KirschAndrás

Küsmödi bácsi két idegösszeroppanás után

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Crowbar @ Wigwam, 2010.07.04.

Anno a kultiplexes Crowbar-koncert résztvevői első kézből tapasztalhatták meg, mit érezhetett az a kohász, akit munka közben értesítettek a Kőbányai sörgyár felszámolásáról. A New Orleans-i culágerdoom (népies nevén sludge) királyai azonban az általuk megénekelt gyötrelemáradat ellenére is képesek voltak örömünnep-közeli hangulatot kreálni. Az ominózus a performanszhoz képest a vasárnapi koncert sokkal inkább egy felettébb mogorva barkácsszakköri foglalkozás érzetét keltette. Hogy ez a helyszínnek, a hangzásnak, a passzív(abb) közönségnek, netalántán a fellépők népes listájának volt-e betudható, azt nem tudnám eldönteni, mindenesetre kétlem, hogy Kirk apón és társain múlott volna a dolog.

Persze csúcspontok így is akadtak, a felettébb puruttya Conquering alatt a ’94-es kisgazda frakció egy emberként nyúlt volna a színpadról szaltót vető G. Nagyné felé. Az I Am Forever és a High Rate Extinction ugyancsak a kucsmás muzsik vonalat képviselte, bár a cseppet sem tökéletes megszólalás némileg rontott az összhatáson. A Lasting Dose, Planets Collide-jellegű siratókra viszont ebben a formában is kedvem lett volna harangot önteni egy beolvasztott Zaporozsecből. A koncert legemlékezetesebb pillanata az All I Had (I Gave) volt: a refrén hallatán Fekete Laci és Nick Árpi képe rajzolódott ki lelki szemeim előtt, amint épp összeverekednek egy rőf medvekolbászon. Kirk kapitány önmagához képest kirobbanó formában volt, szuggesztív egyénisége ezúttal is feledtette Jimmy Bower és Sexy T állandó hiányát. No, nem mintha jelenlegi zenésztársaival bármi probléma lenne, kétségtelen viszont, hogy a klasszikus színpadkép sokkal inkább összhangban volt a mondanivalóval.

Emberünk mellesleg a legutóbbi alkalom óta – meglepő módon - alig öregedett valamit: változatlanul úgy fest, mint Küsmödi bácsi a Kincskereső kisködmönből két idegösszeroppanás után. Mindemellett öt évvel ezelőtti önmagához képest jóval kommunikatívabbnak és nyitottabbnak bizonyult, sőt, már-már Lemmyhez hasonló rock’n’roll frontemberként viselkedett. Jóllehet, az alig egyórányi játékidő jobbára a grindcore előadók privilégiuma.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (4/5)

metál koncertbeszámoló crowbar



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása