2010.11.17. 09:30 – A Lángolók

Bizalomgerjesztő, mint egy meztelencsiga - Ömlesztett anyag

A N.E.R.D. a gazdasági nehézségek ellenére is leginkább a szép lányokkal törődik. Norba második lemezén lealázza a műgengszter hazai rappereket, és még slágereket is írt. A Blank Dogs áthelyezte a hangsúlyt a szintikre, és összerakott egy olyan jó dalt, ami után a többi értelmét veszti. Az El Guincho egy nagy adag napsütést hoz télre, de az is elképzelhető, hogy még a jövő nyár lemeze is a Pop Negro marad. Az Aborym jó, de a magas elvárásoknak ennyivel nem tud megfelelni. Bréking: a héten mind az öt lemez tetszik nekünk!

N.E.R.D - Nothing
(Interscope)

Alany: A N.E.R.D az egyik legjobb példa rá, hogy attól még, hogy valaki olyan bizalomgerjesztő kinézettel rendelkezik, mint mondjuk egy meztelencsiga, és a vesédet féltve kikerülnéd az utcán fényes nappal, még egészen nyugodtan csinálhat iszonyat szórakoztató, színes, időtlen (idétlen?) popzenét. A megfilmesítésért kiáltó történetű producerduó egy nyári táborban jött össze nagyon fiatalon, hogy a többiek pikulázását megunva inkább ütemeket hozzanak össze. A kilencvenes évek elejétől kezdve aztán futószalagon gyártották, a produceri székben ülve, a slágereket más elődók számára, hogy tíz évvel ezelőt összehozzák a No-one Ever Really Dies-t, és belepakoljanak mindent, ami izgalmas lehet, és bár óriási kasszarobbantást nem vittek véghez, azért egyrészt jó sok lemezt eladtak. Másrészt, egyaránt gyűtöttek rengeteg rajongót a partizenékre éhes tömeg, és a megrögzött entellektüel okoskodók közül is. Legutóbbi lemezük ars poeticáját interjúban fogalmazta meg Pharrell: "…a gazdaság szopóágon van, de a lányok még mindig gyönyörűek. Olyan zenét akartunk csinálni, ami ezt közvetíti."
Pro: Ha van, amivel a hozzám hasonló kukacoskodó széktöltelékeket fel lehet húzni, az a sehová sem tartó jellegtelen hiphop-rock-funk-pop izé, ez viszont más. Elég nehéz ujjal rábökni, hogy miért, de azért nagyjából kitapintható: a zenei multifunkcionális gyártógépként alkalmazott tagokból valami csoda folytán még húsz év után sem veszett ki az ösztönös játékosság. Jó számok sorakoznak, habár lehetett volna húzni belőle.
Kontra: És a közreműködések is elsülhettek volna jobban. Nelly Furtado jóformán fel sem tűnik, olyan simára csiszoltan csúszik be a többi tégla közé, és a nyitószámban hangoskodó T.I. sem zavar olyan igazán sok vizet. A Daft Punk által producerelt Hipnotyze U egyrészt a már ronggyáhasznált francia szintinél lesz csak gyanús, de tulajdonképp csak gázszámla-esedékesség okán készült rutinmunka.
(Szöveg: Eron Mezza; pontszám: 4/5) Ezt hallgasd!

Norba – Agykontroll
(Kriminal Music)

Alany: Az egykori paksi MC akkor került a képbe, amikor a Trogaz (Szicsu+Dzsénosz) nevű formációhoz csatlakozott, s az immár triumvirátus Dózis néven kiadta a Földalatti Karnevál című lemezt, mely máig az egyik legjobb rap-motyó hazai vizekről. Norba aztán egyedül maradt, de Az Idő Urai és barátai körében társakat lelt. A Rapmotel lemezen hét-nyolc dalban jutott szóhoz, majd 2005-ben kijött a Minden Lében Két Kanál, melyet Bankossal jegyeznek közösen. Első szólója 2007-ben jelent meg Amíg a város alszik címmel, melyet még ugyanebben az évben egy minialbum követett No/One alapjaira. Ezután hiphop ruházati üzletbe invesztált (Hanyag Elegancia), válogatáslemezt hozott tető alá (Stíluspakk), majd idén ősszel érkezett a hangzatos második saját anyaga, az Agykontroll.
Pro: Ez a Norba már nem az a Norba, aki nyersen, dühösen, itt-ott káromkodva a pofánkba küldte például a kis piros Kriminal kaziról (2002) az Oké kezdem vagy az Aki bújt című dalokat. Akinek megvan ez a limitált cucc, kincs birtokosa. A stílusa és a szövegei letisztultak, a témák pozitívak. Tanítani és tisztába akarja tenni az esetlegesen eltévedt vagy a sok álgengszter baromságtól kiábrándult rap-hallgatókat. De ez a lemez nemcsak a szűk közegnek készült. A két vezető slágergyanús dal egyikében Caramel énekel szépet, a másikban pedig Sena dalol végig magyarul, igen meggyőzően. A legerősebb szóló nóta a videoklipes Stílusjegyek, de például az Adósok börtöne, a szegedi ASK közreműködésével is zseniális kategória körüli. A korong végén még a hiphop nagypapa Györemix! is rappel: a tisztelet és a kultúra szavak szabad asszociációját minden tizenéves figyelmébe melegen ajánlom a nagy öregtől.
Kontra: Az Agykontroll jó lemez: ki tud kapcsolni, lehet rajta gondolkodni meg élvezni a rapeket. Nincs túlnyújtva, szépen szól. Igazából ez egy teljesen üde és könnyű anyag lett, ami eddig nem volt annyira jellemző a Kriminal cuccokra. Faktor zenéi azért hiányoznak, meg a régi vonalat kedvelők biztos találnak majd kivetnivalókat, de mindent összevetve maga az a tény, hogy valaki változik, de hiteleset és őszintét tud az asztalra rakni, azért az egy elég erős fegyvertény. És amennyi szar meg negatív előítélet van a hiphop magyar nyelvű versenyzőivel szemben, annyira kellemes Norba CD-jét végignyomatni.
(Szöveg: BD; pontszám 4/5) Ezt hallgasd!

Blank Dogs – Land and Fixed
(Captured Tracks)

Alany: A Blank Dogs név alatt ténykedő Mike Sniper jó ideig a valódi nevét elhallgatva zenélt és adta ki szuperfrusztrált „no-fi” dalait. Inkognitóját elsősorban annak köszönhette, hogy arcát a koncerteken és a sajtófotókon rendszerint valamilyen csuklya, vagy maszk takarta el. A világ interneten élősködő hipszterközösségei mindezek ellenére is hamar a szívükbe zárták a rejtélyes kilétű zenészt. Ám a lepel idővel lehullt, így mára Mike Sniper a zenebuzi blogoszféra egyik ünnepelt alakjává vált.
Pro: A Land and Fixed című lemez felvételekor Sniper valódi fejlődésen ment keresztül: maga mögött hagyta a nagyon zajos poszt-punkját, és a recsegő gitárokat némileg háttérbe szorítva engedte, hogy a szintetizátor vegye át a főszerepet. Noha az elektronika nagyon erősen rajta hagyja a nyomát az albumon, a Blank Dogs továbbra is inkább (független) rockzenekar marad. Elvégre az új dalcsokor is megörökölte a korábbi hanganyagok feszességét és sötét tónusú dallamvilágát. Talán csak a punkos lendület hagyott némileg alább, hogy megfontoltabb és egyben érettebb dinamikát adjon a számoknak.
Kontra: A lemez első fele gyönyörűen egyben van, ez a szakasz az elképesztően tökéletes Another Language-ben tetőzik be, és innentől kezdve a Land and Fixed voltaképpen értelmét veszti. Így a második félidő – talán az Out The Door-t leszámítva – leírhatatlanul eseménytelennek hat. Egy moccanni nem akaró, sűrű masszának, amely feledésbe meríti még az erőteljes kezdést is. Nem túl szép győzelem.
(Szöveg: maUgly; pontszám: 3,5/5)

El GuinchoPop Negro
(Young Turks)

Alany: A spanyol Pablo Díaz-Reixa lassan három évvel ezelőtt adta ki első albumát El Guincho néven, annak akkor Alegranza! volt a címe és 9 számot tartalmazott, nagyjából 40 percben. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy nagy közönségsikert aratott volna, de azért blogok tucatjain mutattak rá felkiáltójellel a srác egyszemélyes zenekaraként nyilván valami kisszobában összerakott, nagyon színes elektronikus popzenéjére, ami a zenebuzik körében meg is hozta számára az odafigyelést. Mi legutóbb itt beszéltünk róla szexi, meztelenkedős klipje kapcsán, amiről jól látszott, hogy ebben az évben is oda kell figyelni a csávóra.
Pro: Ezzel a számmal indít ugyanis az idén ősszel megjelent Pop Negro című új album, ami szintén 9 számos, a játékidő ezúttal azonban alig több mint fél óra. Azt persze óriási hülyeség lenne állítani, hogy aki hallotta ezt a számot, az hallotta az egész lemezt, az viszont igaz, hogy a hangulatát, a hangszerelését, a dinamikáját, az énekstílust és minden egyéb fontosabb jellemzőjét tekintve a Bombay által megkezdett úton folytatódik a lemez, és meg is marad ennél a vonalnál. Amire így pontosan illenek azok a legjobb jelzők, ami az imént linkelt poszt címe is volt, vagyis hogy nagyon nyári, és nagyon szexi. Ezek a rendkívül ritmusorientált, mediterrán dallamokkal operáló, abszolút pozitív hangulatú, életteli számok egész egyszerűen félmeztelen csajokkal beborított tengerpartra születtek. Amióta meghallgattam, el sem tudom képzelni, hogy mondjuk Spanyolország jobb strandjain, vagy Dél-Amerika szerencsésebb területein ne erre nyomultak volna a legmenőbb arcok idén egész nyáron. Mindezek mellett nem puszta sunshine and happiness-zenék ezek, amiket a megfelelő hőmérséklet és páratartalom nélkül azért olyan nagyon sokszor nem akarunk majd hallgatni, hanem jól kitalált, helyenként egészen izgalmas hangokból összerakott, néhol pedig még meglepetéseket (persze azért nem őrült nagyokat) okozó számok, amik többször meghallgatva újabb és újabb rétegeiket fedik fel a figyelmes hallgató előtt, és nem csak a parton.
Kontra: Ugyanakkor az is igaz, hogy a felületes hallgatóban meg könnyen azt az érzést keltheti a lemez, hogy szinte szünet nélkül hallgat egy fél órás tracket. De talán ez nem is valódi negatívum, hiszen ennyi idő alatt még éppen nem lehet ráunni a nagy adag napfényre, pláne így november közepén. A dalok önfeledt énekléséhez az íróasztalnál ülve azonban spanyolul kell tudni. Aki meg az évszaknak megfelelően szeret zenét hallgatni, az most tegye félre és majd jövő júniusban vegye elő újra. Simán esélyes, hogy addig senki nem csinál még egy ilyen jó soundtracket a nyárhoz.
(Szöveg: mista; pontszám: 4/5) Ezt hallgasd!

Aborym – Psychogrotesque
(Season of Mist)

Alany: Feszült és hosszas várakozás után megjelent az olasz indusztriál/avantgárd blackmetal csapat Aborym legújabb nagylemeze. Előzetesen mindannyian azon filozofáltunk, hogy vajon szintet lépnek magukhoz mérten, vajon betöltik-e a Dødheimsgard International 666 albuma által hagyott űrt (itt jegyeznénk meg, hogy ez a DHG-nek sem sikerült a későbbiekben), vajon a nívós vendégszereplők mennyit dobnak majd az albumon. Megannyi fontos kérdés, amire elég egyértelmű választ kaptunk a csapat részéről.
Pro: A számcímekkel nem kell vesződnünk, mert, mint ahogy egy elmés fórumos megjegyzésben olvastam, az Aborym ezzel a lemezzel megalkotta a saját Nattens Madrigálját (Ulver): a tíz tételből álló lemez címei ugyanis szimplán a római számok. Az I-IV rész röviden összefoglalható annyival, hogy van darálás meg olasz nyelvű kántálás. A V-ben kezdődik el valamiféle gótikus, lazulósabb rész, valamint az agyahagyott torz énekhányás hirtelen kaotikus méreteket ölt (tehát jó), aztán a végén beszáll némi háttértrillázással korunk extrém nagyasszonya Karyn Crisis is. Innentől kezd érdekessé válni a lemez, felcsillannak az eleddig kihunyni látszó zsenialitáslámpácskák. Édesen csapongunk a blastbeat és a diszkóritmusok közt, mindezt ízlésesen és brutálisan. A továbbiakban színesítésként hallani még szaxofont, ami teljesen jó helyeken tűnik fel, van létjogosultsága a hangulatteremtésben. S ha már sztárparádé, fontos megemlíteni, hogy a dobok mögött Faust (norvég blackmetal ikon) üti a szélsebes ütemeket.
Kontra: Az intro után azonnal egy olyan tekeréssel indul a lemez, ami pont a DHG-féle Supervillain Outcast nyenyerés gitárhangzásához áll a legközelebb. Innen még reménykedhetnénk, hogy az eszeveszett aprítás után jönnek majd a remek sampleres finomságok, bravúros blackmetalos alázások, de valahogy csak nem akaródzik ezt határozottabban meglépni az olaszoknak. Apró részletekbe lehet csak belemerülni sajnos (jellemzően a lemez második felétől), mert az egész album képtelen elragadni újdonságra vágyó lelkünket. Túl sok a tördelés, ami az elcsépelt extrémitáshoz tesz hozzá inkább, de mélységet semmiképpen nem ad. Persze el kell ismerni, hogy önmagában elég sötét a Psyhchogrotesque és érdemes elmélyedni benne néha, csak az a fránya elvárás meg magas léc ne lenne...
(Szöveg: gnosis; pontszám: 3,8/5)


lemezkritika norba nerd ömlesztett anyag blank dogs el guincho ezt hallgasd aborym



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.