Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A holnapi nap folyamán a Dürer szabadterén (péntekről van szó) különleges koncertet ad a Vágtázó Halottkémek, és a Korai Öröm. A több mint két évtizede létező zenekarok egyenként is fontos részei a magyar könnyűzene történelmének, de ennyi idő után sem veszett ki belőlük az az energia, amivel koncerteken a mai napig meg tudják hódítani a közönséget. Ennek kapcsán készítettünk interjút a VHK frontemberével és fősámánjával, Grandpierre Atillával.
Év elején az IHM-mel volt közös koncertetek, most pénteken pedig a Korai Örömmel zenéltek. Ti már több mint 30 évesek vagytok, de a Korai is minimum 20 éve létezik, hogyhogy csak most kerül sor a közös fellépésre, mikor még a közönségben is nagy az átfedés?
Gondolkodtunk rajta, hogy kivel lehetne együtt játszani, és a Korai illik zenében, hangulatban hozzánk, ők is pszichedelikus zenét játszanak, ráadásul megvan a régi baráti kapcsolat közöttünk, és sokszor gondoltunk már erre, de végül csak most kerül rá sor.
Ezek szerint akkor jól ismered az ő munkásságukat?
Talán lehet ezt mondani, igen.
Jártál is Korai koncertre?
Hogyne.
Lesznek közös dalok a koncerten?
Nem zárom ki, de nem tudok róla, hogy ez szóba került volna. Most már szerda van, úgyhogy holnap után ez meglepetés lenne, de végül is nem kizárt.
Ők jelenthetnek neked inspirációt? Illetve általánosságban véve mi lehet nektek inspiráló zeneileg?
Nekem inkább álmomban vagy próbán jönnek a zenei indíttatások, illetve a mi zenénk egy olyan öntörvényű valami, ami minden más zenei hatástól mentes, és attól független. Más zenéktől inspirálódni olyan lenne, mintha egy festményen keresztül akarnám látni a tájat, holott épp a fordítottja igaz. A fontos az, hogy mi a valódi, mi a természetes, ami a természetből jön magától, függetlenül attól, ki milyen irányzatokban gondolkodik.
Külön hangsúly lesz a doboláson a közös koncerten, illetve az új dobosotok, Király Zoli a metálszíntérről érkezett, amitől egy kicsit más lett a hangzásotok is. Véletlen vagy direkt a dob hangsúlyossága, illetve lehet-e mondani, hogy ez egy dob-ünnep lesz?
Egyrészt az az érdekes, hogy ha egy zenész bekerül a zenekarba, szinte mindegy, hogy mit játszott azelőtt, mert elkapja az az örvény, ami velünk történik. Emellett nyilván megőrzi az egyéniségét, és ez jó is, és kell is hozzá, de itt ez az öntörvényűség megköveteli, hogy az ember azokat a hatásokat, amíg addig behatárolták, kicsit ledobja magáról, hogy elemibb erővel tudja átélni a zenét. Egyrészt Zoli tudja, hogy mi az a szellemiség, mik azok a mozgatórugók, amik fontosak számunkra, másrészt pedig adott esetben meg is beszéljük, hogy mit szeretnénk. Elmondjuk, hogy mi az elképzelés, és ehhez ő is hozzáteszi a magáét. A magam részéről nem érzékelem annyira a metálos beütést, inkább azt érzem, hogy frissen és lelkesedéssel játszik és azt az indíttatást hozza, amire szükség van, és ami még tovább viszi a zenét.
Ez a dob-ünnep pedig régóta tervem volt, szerettem volna a közönséget valahogy bevonni. A közönség eleve résztvevő, mert együtt érzünk, és ahogy üvöltöznek, hangzásban is a koncert részévé válnak. Egyszer kitaláltam, milyen jó lenne felvenni a közönség hangját, és visszatenni az ének-cuccba, de a technikusok azt mondták, hogy ezek a fránya cuccok nem bírnák ezt el. De még nem mondtam le róla végleg. Visszatérve a dob-ünnepre, ez a 22-25 dobos már valóságos törzsi szertartásra képes.
Esetleg új számokat játszotok majd a koncerten?
Igen, mindenképpen, ezeket ha akarnánk sem tudnánk tovább váratni, mert bennünk élnek, és a világra akarnak jönni. Még ha nem is értek meg teljesen, de bennük az újszülöttek követelő életereje. A koncertek pedig csak olajat öntenek a tűzre.
Ezek szerint lesz új lemezetek is?
Igen, vannak olyan új számaink, amik őrjítő közelségbe kerültek a végtelen őserőhöz, a minden élőt izzó életfonálon fenntartó életerőhöz, és ettől még közelebb kerültünk a VHK titkához. Érzi ez a mostani csapat, mi a sorsunk, és még tisztábban kirajzolódik az az őrületes erejű világ, ami bennünket mozgat. A kérdés inkább az, hogy mikor kerülhet sor a további próbákra, és a lemezfelvételre, mert a zenekar tagjai gyakran a világ különböző pontjain tartózkodnak, de az első adandó alkalommal azt tervezzük, hogy felvesszük az új lemezt.
Terveztek a későbbiekben más zenekarokkal is közös koncertet?
Egyrészt szeretnénk arra érdemes új, fiatal zenekarokkal fellépni, másrészt már ismert zenekarokkal is, akikkel szeretünk együtt zenélni, akiket kedvelünk, akik közel állnak hozzánk, terveink szerint magyar és külföldi zenekarokkal egyaránt.
Játszunk egy kicsit! Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy magyarság?
A magyarságról nekem az öntörvényű, elemi erő jut eszembe. Berzsenyi A táncok című versében azt mondja; “Titkos törvényeit mesterség nem szedi rendbe, /Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.” Bartók Béla ugyanezt ismerte fel, amikor azt mondta, hogy az igazi népzene minden külső befolyástól mentes, és azt egy elemi, természeti erő hajtja, ami egy különleges tudatállapotban születik. Édesapám, Grandpierre K. Endre szintén azt ismerte fel, hogy a világegyetem mágikus természetű, és a mágikus azt jelenti, hogy öntörvényű, és elemi erejű.
Sors.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek, aki megszületik, a Természet által felfedezett és felajánlott sorsa van. A Természet olyan élőlény, aki kitalálja, hogy a jelenlegi világállapotok között a legnagyobb dobások egyike lenne, ha Te, éppen Te, megszületnél. És ugyanez igaz mindenkire. Amikor az ivarsejtek találkoznak, 8 millió életképes utódnak adhatnak életet, ennyiféleképp tudnak kapcsolódni a sejtek ahhoz, hogy életképes utód jöjjön létre, és a 8 millió közül éppen Te születsz meg, mert Te vagy nyolcmillió lehetséges alteregód közül a legtökéletesebb, a győztes, aki beteljesítheti a sorsát. A sorsunk pedig maga a legmagasabb, legmaradandóbb boldogság. Ha ezt felfedezed, megvalósítod, átéled, az jó lesz Neked, a környezetednek, mindenkinek.
Civilizáció.
Tavalyelőtt rendeztem egy konferenciát Csillagászat és civilizáció címmel, mert régóta érdekel, hogyan lehet a civilizációt emberivé alakítani. Ma a civilizációra inkább a városiasság, az élet anyagias oldala jellemző, a technológia, de ez csak eszköz, és nem cél. Ha öncéllá válik, jönnek a civilizációs ártalmak. Azt gondolom, a civilizációt alapjaiban meg kell változtatni, hogy ne csak az anyagi, hanem a lelki fejlődés is ki tudjon bontakozni. Egy új, emberibb, élet-felfedező civilizáció vár ránk, az élet és a csillagok végtelen, szellemi és lelki távlataival. Talán először szellemileg, lelkileg tudjuk felvenni a kapcsolatot az égi civilizációkkal. És mivel a zene az egyetemes nyelv, a kozmikus civilizációkban a zene a közös alap. Mi most olyan zene felé haladunk, ami alkalmas a kozmikus kapcsolatteremtésre. Próbáld ki!
Pénz.
A pénz egy fontos és jó dolog, de nem úgy, ahogy a mostani világban működik. Betegség, hogy a pénz túlságosan felértékelődik, és sok mindent maga alá rendel. Magyarországon külön nehéz, hogy az embereket anyagilag is megnyomorítják a mai viszonyok. Nagyon tetszenek a helyi pénzt, a kamatmentes pénzt bevezető kezdeményezések.
Drog.
Ha az emberi agyat egy űrhajóhoz hasonlítjuk, akkor a drog olyan, mint ha az irányítópultot slaggal locsolnám. A gombok összevissza elállítódnak, és ez nem a legjobb módja a kísérletezésnek. Az, hogy kémiai pályákra csúszik az ember lelkivilága, egy elszemélytelenedés, gépiessé válás, és ez nagyon idegen számomra. Vannak olyan fiatalok, akik azért fordulnak a drogokhoz, mert nem törődtek bele mindenbe, és érzik a rájuk nehezedő begyepesedett lelki berendezkedést, amit a társadalom lépten-nyomon rájuk kényszerít, akiknek ez nem elég, és metafizikai éhségből keresik ezeket az élményeket. Ezeknek egy kémiai élmény kicsit kilépés lehet azokból a szomorú, sivár távlatokból, amibe a mai világ igyekszik őket belenyomorítani. Az ő esetükben egy egészséges törekvés elhibázott módjáról van szó.
A VHK megalakulásának első évtizedeiben nemcsak együtt voltunk egy társaság, hanem az alkohol is a társunk volt. Az évek során egyre jobban éreztem, hogy az alkohol akadályozza, korlátozza az igazi zenével kialakuló kapcsolatomat. Az ember az alkohol kémiai hatására veszít szellemi frissességéből, és így elmulaszthatja a sorsdöntő lehetőségeket, amiket az élet, az igazi zene tartogat számára. Szükségem van arra, hogy teljes lelki-szellemi képességeim birtokában adhassam át magamat a zene életfolyamának, ahelyett, hogy az alkoholnak adnám át. És ez az igazi zene, ami nemcsak az én sorsom, hanem az emberiség és a kozmikus civilizációk jövőjének zenéje is, így válik alkalmassá arra, hogy lelki-szellemi képességeinket a legmagasabbra röpítse.
Család.
A családban ott rejlik egy csodaszerű bensőségesség, egy meseszerű együttlét, a kozmikus teljesség. Nem véletlen, hanem kozmikus adottság és útmutatás, hogy családba születünk, mindannyian család-bokorban élünk. Igazából a család az igazi társadalom kicsiben. A társadalomnak most is úgy kéne működnie, mint egy csodálatos nagy családnak. Az én kis társadalmaimban, mint pl a zenekarban, mindenki családtagnak számít. Nemcsak hogy együtt játszunk, de egyébként is. Időnként elmegyünk pl. kirándulni, és úgy élünk, mint a családtagok. Egy jó családnak az az alapja, hogy segítsük egymást, és szárnyakat adjunk egymásnak, és a zenekarunknak ez a lényege. Az alaphelyzet, hogy mindenki szeretne egy teljesebb életet, és a zenében erre rátalálunk. Ha már családban élünk, miért ne legyen ez a legjobb család, amire csak képesek vagyunk? Ez a kihívás, és ebben társak vagyunk, családtagok. Személyes magánügyemnek tekintem, hogy minden ember a lehető legboldogabb legyen, mert ettől én is boldogabb leszek. A virágnak virágoznia kell, ez a Természet törvénye. Szárnyakat kell adnunk egymásnak, ez az élet alaptörvénye.
Küldetés.
Mivel úgy gondolom, hogy sorsunk van, küldetésünk is van. Ha más nem, akkor annyi, hogy örülj úgy, ahogy Te tudsz örülni, élj át olyan szépséget, amit csak Te tudsz átélni, és amitől a világ szebb lesze, mint nélküled lehetne. Amikor az ember igazán átél egy maradandó szépséget, az hozzáadódik a világegyetem közös tudatmezejéhez. Az ember alapvetően, mint természeti lény, egy tiszta, mindenre képes, ragyogó elme. A mai embert azonban egyre jobban megnyomorítják a modern társadalmi viszonyok, a beszűkült, szemellenzőssé vált anyagiasság, a szűklátókörűség. A világ sokkal nagyobb, mint azt a mai ember hiszi! A végtelenség óriási szabadságot jelent! Érdemes arra figyelni, hogy mit kapott az ember a természettől. Amikor felébredünk, van 5-10 percünk, amíg még nem csukódik ránk a modern világ, amíg még megfigyelhetjük valódi önmagunkat. Merjünk kíváncsiak lenni, és merjünk azok lenni akik vagyunk, mint ahogy egy diófa is 100%-ig diófa. Merjük szeretni az életet egész életerőnkből, teljes nagyságában!
Szertartás.
Az élet egyik leglényegesebb színtere, amikor a belső természetes indíttatások megjelennek, és formát kapnak egy közösségi ünnepben, amikor az ember felveszi a kapcsolatot az őt teremtő magasabb erőkkel, és ennek a kapcsolatnak kifejezést ad. A zene kikerülhetetlen itt, és a tánc is, ráhangolódunk a ritmus, a mozgás által, és így egyre közelebb kerülünk ahhoz az élményhez, ami az egész életünket be tudja ragyogni.
Bónusz szavam a 2012, és a különböző világvége jövendölések, kíváncsi vagyok, hogy csillagászként, és spirituális gondolkodóként mi erről a véleményed.
Igen, nálunk a Csillagászati Kutatóintézetben elég gyakran csörög a telefon ez ügyben, hogy mikor is lesz világvége. Szerintem nagyon elhibázott dolog, hogy világvégéről beszélnek, mert a Világegyetem minden, ami létezik, és a létezésnek nincs és nem is lehet határa. A lét nemcsak anyagi, hanem szellemi és lelki világ is, és mindegyik végtelen. Felszabadító tudni, hogy a végtelenből születtünk és a végtelenben élünk, és a végtelennek nincs vége! Ez itt az élet ideje, a végtelen életé! Ideje valóra váltani a bennünk élő végtelent! Itt az idő, rajta, kibontakoztatni azt az életet, amire születtünk, a mit a végtelentől kaptunk!
