2011.09.16. 14:09 – Dankó Gábor

Rendőrös balhé után jön a Tej - Isten Háta Mögött-interjú


Visszavonul a magyar underground rockszíntér egyik legnépszerűbb zenekara, az Isten Háta Mögött. Emiatt készítettünk interjút az új projekten dolgozó Pálinkás Tamás (a képen, amin egyébként Bokros Csaba, volt IHM-tag, most Dereng-gitáros is szerepel, balról a második) énekes-gitárossal, viszont a beszélgetés nagy része arra ment el, hogy kivesézzük az idei SZIN fesztiválon történt balhét, aminek az lett a vége, hogy Pálinkás 12 órát egy fogdában töltött egyedül Szegeden.

Akkor meséld is el, hogy miként lett belőled balhés rockzenész?

Ha belegondolok, mindig eufemizálni akarom, mintha mi se' történt volna, vagy mintha ez ilyen megszokott dolog lenne, hogy embereket elvisznek rendőrök egy országos fesztivál főszínpadának backstage-éből. Mert ugye a helyzet ott kezdődött, a Nagyszínpad mögött. Nos, van ugye a 38-éves pécsi lakos barátom, a Sasa, akinek persze vannak kiválasztó szervei a testében, amik jelezték, hogy ideje üríteni, és odapisilt egy bokorba, mondom, a backstage-en belül.

Ezt észrevette egy helyi értelmiségi biztonsági őr, aki, mint később megtudtam, igazán karakánul kiállt a törvény mellett, hiszen olyan stílusban kezdte el rendre oktatni Sasát, amire csak egy képzett biztonsági őr képes. A részleteket nem tudom, hiszen ott még nem voltam jelen, de a lényeg, hogy a gyerek rendőrt hívott, mivel nehezményezte, hogy a Sasa megütötte őt. Egyébként mire az arcot reggel 6-ra sikerült bevinni a rendőrségre, hogy kikérdezzék, addigra meggondolta magát, és "hát őt ugye tulajdonképpen nem ütötte meg senki", csak összeszólalkozás volt. Ezt már sokan hallottuk, szóval tényleg volt összeszólalkozás. A 65 kilós Sasa és öt darab biztonsági erő között. Szóval, csávókám rendőrt hívott, akik egyébként végig ott cirkáltak, nagyon helyesen, a fesztivál területén. Egyből ki is jött kettő, és "Ez volt az?" kérdés után minden szó és igazolás nélkül falhoz lökték és megbilincselték a Sasát.

Erre már elég sokan ott álltunk, és tényleg elég parázs hangulat alakult ki a két szerencsétlen és a backstage-ben lévők között, nyilván mindenki osztotta őket, ahogy ilyenkor illik. Én ráadásul azt a bűnt is elkövettem, hogy a zenekari bevételeimből vett okostelefonnal rögzíteni kezdtem a teljesen nyilvánvalóan szabálytalan rendőri intézkedést. Ez persze nem tetszett nekik, és ezt meg akarták akadályozni, a személyiségi jogaikra hivatkozva. Én viszont bizonyítékot gyűjtöttem egy szabálytalan eljárásról. Egyébként azóta sem tudom, hogy ebben most akkor kinek van igaza, de persze abban a percben szartam erre. Nos, itt lépett felém az arc, aki el akarta venni a telómat, vagy csak el akarta takarni, mindegy. Én védekezésképpen felemeltem a kezem, erre ő jól képzett akciósként már vitte is le, "megütötte a rendőrt"-felszólítással! Egyből bilincs, felhozbaszás, én sokkot kapok, de közben azt gondoljuk, hogy itt olyan dolog van, hogy oksi, hadd játszanak, úgyis mindjárt leveszik a bilincset. Közben persze osztotta őket mindenki, mi is, dehát mire számítottak?!

No, így telt el egy-két perc, mire kijött a többi kék, autókkal és rendőrnek állt biztonsági őr szinten álló félemberekkel, akik, mint később kiderült, velem összekevervén, a Sasát kicsit megütögették, majd be akarták tenni a rendőrautó csomagterébe, azzal a felkiáltással, hogy aki rendőrre támad, az mi mást érdemelne?! Ezek az arcok várták a balhét, és komolyan, belenéztem a rendőrautóban mellettem ülő szemébe, aki kéjesen vigyorgott. Nos, ezután be a kapitányságra, még egy órát azért rajtunk a bilincs. Persze részünkről önérzeteskedés, részükről kicsi dádá, majd engem benyomtak egy fogdába, egyedül.

Azért egy idő után így a hangulatból kezdett lejönni, hogy érzik a dolgokat, mármint, hogy itt valamit nagyon túlreagáltak, ezt ilyen elejtett szavakból azért levettük, de azért szerencséjük volt, engem is elvittek már reggel egy kis vizeletmintára, ami, hogy úgy mondjam pozitív lett kábítószerre nézve, szóval állami segítséget kapok a leszokáshoz, fél éves elterelésen veszek részt, ez ilyenkor így megy. Egyébként ezzel semmi para nincs, ez a törvény, vállalom és jogos is. Csak ez mondjuk semmi mást nem igazol, főleg nem a bánásmódot. Mindenesetre most már legalább van tapasztalatom a rendőrséggel kapcsolatban, így jobban bele tudom magam élni egy-egy ilyen 80-as évekbeli punkzenésznek az ilyen helyzeteibe.

Milyen volt a fogdában?

Ó, hát lehangoló, és sokkal kevésbé romantikus, mint az ember gondolná. Jó, mondjuk sajnos nem köthettem ismeretséget senkivel, nem volt cellatársam, úgyhogy járhatott szabadon az agyam. Leginkább mondjuk azon, hogy baszki, engem most itt simán benntarthatnak előzetesben, mert nem valami kis csicska ügyet akarnak rám verni, hanem hivatalos személy elleni erőszakot. Szóval ennyire nem vagyok kemény gyerek, remegett a gyomrom, persze ez azért is lehetett, mert a 11 órán át tartó ottlét alatt kaptam egy pohár vizet, meg mondjuk olyan 4 óra elteltével már kiengedtek wc-re is. Szóval, azért tudnak tanítani a csávókáim, mint később megtudtam, ezeket az embereket erre konkrétan oktatják, gondolom, ilyen pszichikai hadviselés, vagy mi. Szóval, tudod, van ez a 4 négyzetméteres cella, iszonyú neonfény, és akkor vagy ülsz, vagy állsz, vagy járkálsz fel-alá. És golyózol be. Nyilván meg lehetne szokni, de azért nem akarom megszokni. Néha feltűnt egy-egy arc, benézett, de kb. mint egy rendőrgyilkosra, szóval bizonyos szempontból vicces volt a helyzet. Nem.

Meddig voltál az élmény hatása alatt, miután kiengedtek?

Az elkövetkező két nap azzal telt, hogy kipihenjem magam, mert az odabent nem annyira ment. Néztem magam elé, hogy most akkor mi van. Aztán persze jött mindenféle ügy, gondolkoztunk az ügyvédemmel, hogy mi lenne a helyes, mert persze ott helyben semmi ügyet nem kezdtek el intézni, el sem jutott az ügyészségre a dolog, szóval nem tudtam, hogy lesz-e egyáltalán ebből valami, vagy szépen eltusolják odabent, hiszen gondolom nem hülyék annyira, hogy ne vegyék észre, hogy ott volt két rendőr szemben a kb. 15 szemtanúval. Szóval ez is megterhelő volt, hogy bizonytalanságban voltam ezzel, mert igaziból nekünk kellett volna feljelentést tenni kb. mindenért, de közben meg az is volt, hogy ha mi megtesszük, akkor ők is, tehát kurva sokat mehettünk volna Szegedre, meg szopatni a tanúkat ugyanezzel, akár évekig, szóval sikeresen teljesült a civil kurázsi megölésére tett kísérletük. Ez kb. 10 napig nem derült ki, szóval nem mondom, hogy nem nyomta rá a bélyegét az ügy azokra a napokra.

Mi lett az ügy vége?

Hát, nincs ügy. Nem vagyok hivatalos személy elleni erőszakot elkövető srác, az elterelés jött be az életembe, mint egy új szín, de hát végül is minden erről szól, jönnek az új kis tapasztalatok. Mostantól figyelem ezeket a rendőr srácokat, mert tényleg komolyak. Lehet, hogy Stohl Buci módjára járom majd a világot, és beszámolok a kellemetlen tapasztalataimról, hogy megtanulják a fiatalok és idősek egyaránt, hogy a közbiztonsággal nem szabad packázni.

Lesz majd erről dalod?

Gondolkoztam azon, hogy mennyi időbe telik majd, hogy az a frusztráció, ami emiatt belém fészkelte magát, kijöjjön és hogy ez olyan formában megtörténik-e, mint egy dal megírása. Mert gondolkoztam, hogy az a szó, hogy 'odabent', mennyire új jelentéstartalommal ruházódott fel. Eddig mindig ilyen átvitt értelmű, fú-de-lelki dologról volt szó nálam, ha mondjuk az odebentről írtam. Na, mostanra ez teljesen fizikai síkra terelődött, és hát komoly. És egyébként megtörtént végül is, kb. 5-6 nap múltán ültem le először gitározni, és egy kis korábbi akkordfelbontásos, balladisztikus dalvázlatra írtam egy szöveget szinte automatikus írásban, ami működött. Nem tudom, mi lesz vele, de remélem, mindenki megbocsájtja majd, ha esetleg megjelenik, hogy belekerült az a szóösszetétel is, hogy 'faszszopó kék'. Szerintem egy balladába igazán nem sok jobb sor jöhetne ennél.

Ez esetleg a pletykált szólólemezeden is rajta lehet?

Nem hinném, mert nem rnb-s és nem is nagyon másfajta tánczenés ügy. És az új cuccnál, kérlek, kemény határok vannak. Amire nem lehet segget rázni, az nem fér bele. Legalábbis most ezt gondolom. Szerintem, ha lesz még IHM valaha, amire azért még van esély valamennyi, akkor IHM-dal lesz belőle.

Ezek szerint komoly a szólólemez terve?

Teljesen. De nem szólólemez, legfeljebb annyiban, hogy az akusztikus gitáron megszülető dalaimból lesznek ezek a kis zenék. Sándor Danival csináljuk, ő nagyon ért a stúdióküttyögéshez, és bízom az ízlésében. Eléggé underground a csávó, nekem már néha már túlságosan is underground, de mivel szereti a jó popzenét, mármint az olyat is, amit akár háttéremberek tesznek össze, mint mondjuk egy ilyen Rihanna vagy ilyesmi, ezért szerintem jól fogunk tudni együtt kihozni dolgokat. Ó, és már neve is van a dolognak. Tej.

És mi az, hogy "ha lesz még IHM valaha"? Ennyire szar a helyzet?

Nem a helyzet szar, hanem jelen pillanat az a lényeg, hogy az én ezirányú szétesésemet meg tudjam előzni azzal, hogy kicsi kilépek ebből az állandó és elég szűk körforgásból, ami jellemzi a magyar zenei életet. Legalábbis ezen a köztes szinten, ahol mi vagyunk. Egyénként szerencsére pont ezen a szinten vagyunk, teszem hozzá, mivel még nincs az, hogy ebből élünk, hiába van azért már bevételünk, nem kell azon görcsölnünk, hogy ha most ez kiesik, akkor éhen halunk, mert eddig is éhen haltunk. Meg tényleg, évek óta egyre erősebben akarom csinálni ezt a teljesen másfajta zenét, igaziból ez egy önteszt, hogy képes vagyok-e arra, hogy jó dalokat írjak úgy, hogy nem bújhatok el abban, hogy 'ez progresszív rock, azt csinálok benne, amit akarok'. Ráadásul valamilyen szempontból vesztes helyzetből indulok, hiszen teljesen jogosan az lesz a Tejhez való hozzáállás, hogy 'na, mit akar ez a csávó, azt hiszi, mindenhez ért?'. Én viszont imádom ezt, mert az IHM-mel már kicsit ott tartottunk, hogy nem volt minek ellenállni, hogy úgy mondjam. Egyébként ez furcsa is volt eleinte, hogy az a zenekar, ami így minden ellen volt, képes befutni. Persze, szó se róla, én nagyon örülök neki ám, hogy sikeres zenekar lettünk, félre ne értsd, csak egy idő után már kell ismét valami újabb verseny. Mostantól nem a Subival meg 30Y-nal leszünk egy pályán, hanem David Guettával és Justin Timberlake-kel.

Jelen pillanatban látod előre az IHM jövőjét?

Sosem látom a jövőt, mondjuk nem is nagyon érdekel, aminek lehet, hogy az az oka, hogy tartok tőle. De most tényleg az a fontos a zenekar és mindannyiunk szempontjából, hogy pihenjünk és nézzük meg kicsit messzebbről, hogy hol vagyunk, mit csináltunk, és mit is akarunk csinálni. Ez egyébként korábban is megvolt, mármint, hogy kicsit hagyjuk a dolgokat zenekari szempontból, hadd érjen magában, csak akkor még ez senkit sem érdekelt, és mi sem foglalkoztunk vele, hanem csak megtörtént. Most meg már az lett, hogy ez jó sok embert érint bizonyos szempontból, és érted, szeretjük egymást a közönségünkkel, szóval a szeretteitől máshogy búcsúzik az ember, ha kicsit hosszabb időre eltűnik a szemük elől.

Szerinted, ha nem lenne közületek mindenkinek másik zenekara, illetve neked nem lenne a szólóterved, akkor is ilyen könnyen azt mondjátok, hogy szünetet tartotok?

Hát ezt ki tudja? Nem, ez tényleg nem ennyire egyszerű kérdés. Ezen biztos, hogy nem múlt, legfeljebb elmarad az a frusztráló érzés, hogy zene nélkül maradunk.

Köze van ennek ahhoz, hogy számodra elég stresszes volt az utolsó lemez felvétele?

Persze, bár mindegyik lemezfelvétel stresszes volt a maga nemében. Ráadásul először dolgoztunk mással, máshol és teljesen más metódussal, szóval ettől kicsit olyan volt, mintha első lemezes zenekar lennénk. Jó volt bemenni úgy a stúdióba, hogy szinte alig vannak kész dalaink, inkább csak témák, és kb. egy háromnegyed évnyi idő előtted, ami akkor végtelennek tűnt, hiszen a korábbi lemezeket két hónap alatt befejeztük. Most viszont először úgy szeptemberben kezdtünk el gondolkozni azon, hogy fú, mintha csúsznánk ki az időből, mert akkor még egy dal sem volt készen, és tényleg nem álltunk jól. És innentől már para volt, hogy akkor mi hogy legyen. Nem szerettem azt az érzést, hogy októberben belenézek a naptáramba, és karácsonyig kb. minden napom be van osztva, akár meló, akár stúdió, vagy koncert, vagy próba, szóval minden e körül kezdett forogni, és azért ez terhes. Szóval ez volt az első olyan érzés, hogy kezd sok lenni, a lemezmegjelenés körül, és akkor nem sokkal később együtt is eldöntöttük, hogy akkor a nyár végén pihenőre küldjük magunkat. Valójában persze ez valamilyen szinten az én döntésem, hiszen én hoztam fel, de mostanra szerintem mindannyian belátjuk, hogy ez így van rendjén.

Milyen visszajelzések jönnek a búcsú miatt a rajongóktól? Elhiszik egyáltalán a közkútos médiahekk után?

Hát nem mondom, hogy nem volt, aki ne kérdezett volna rá, hogy ugye ez most szopatás. De, azt hiszem, eléggé nyilvánvalóan fogalmaztuk meg, hogy mi lesz most, úgyhogy sok kérdés nem volt. Azért nem hinném, hogy nagyon sokan ténylegesen sajnálkoznának, ez a dolog azért érthető, legalábbis a srácok értik, úgy tűnik.

Viszony a búcsúkoncert neve az, hogy Áttelelő. Ez olyan, mintha tavasszal már indulnátok is újra neki.

Abban az esetben, ha mi is klasszikus évszakrendszerben gondolkoznánk. Egyébként lehet, hogy az újraindulás éppen tavaszra fog esni, de ezt senki sem tudja, gondolom.

Mit terveztek a búcsúbulira?

Koncertet.

Köszönöm az interjút!


interjú rock tej ihm isten háta mögött



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.