Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Második kislemezével jelentkezik a Superego, amit majd csak szerdától lehet letölteni a honlapjukról, de a Lángoló Gitárokon már ma debütálnak a számok. A premier mellett a Heavy Pop hat daláról, a lemezbemutatóról és a magyar indie színtérről beszélgettünk Ihász Péter énekessel, Sümegi Ákos gitárossal és Pajor Gábor dobossal.
A most debütáló lemezetek a Heavy Pop címet kapta, mit jelent ez?
Sümegi Ákos: Ez a mi zenénk. Gyorsan el akartuk lőni, mert az ötlet a mi fejünkből pattant ki, eddig sehol, senkitől nem hallottuk. Ezzel levédenénk a kifejezést.
Ihász Péter: Amúgy a Bella Levi azt mondta nekünk: "Ez manapság egy nagyon elterjedt műfaj!"; szóval lehet, hogy ő tud valamit, amit mi nem!
Szóval stílust akartok teremteni?
Pajor Gábor: Akarva-akaratlanul feszegetjük jó pár stílusnak a határait. Sokan próbáltak besorolni minket konkrét irányzatokba, de mindig ellentmondásokba keveredtek. Épp annyira indie, amit csinálunk, amennyire populáris, és pont annyira elektronikus, amennyire élő.
IP: Sokkal többre értékeljük azokat a művészeket, akik nem kényszerítik önmagukat korlátok közé. Nagyon meglepődnék, ha hirtelen előállnánk egy klasszikus rock- vagy popdallal.
SÁ: Én sem hiszem, hogy ez egy direkt dolog volt, bár külföldön azért van néhány hasonló stílusú zenekar. Inkább azt szeretnénk elérni, hogy a heavy pop jelentsen egyet a Superegóval.
Egy hatszámos kislemezről van szó, nem akartatok belőle LP-t? Mi hiányzott hozzá vagy egyszerűen nem hisztek a nagylemezekben?
SÁ: Magyarországon, ha valaki nagylemezt készít, azért teszi, hogy önkielégítsen. Azon kívül, hogy büszkévé tesz, nem látom értelmét. Inkább kiadunk fél-egy évente egy EP-t vagy single-t. Anyagilag sem éri meg és sajnos nehéz egy minőségi nagylemezt megírni, és feljátszani; már hat szám alatt is észrevettük, mennyire sokat változott a zenénk az elsőnek, és az utolsónak felvett szám között.
PG: Én hiszek benne. Jobban ki tudja fejezni egy nagylemez a zenekar adott korszakát, és akár több számon átívelő gondolatokat, érzéseket is tudsz közvetíteni.
Hol készültek a felvételek? Kivel dolgoztatok?
IP: Puha Szabinál vesszük fel a dalokat a Stray Dog Studióban, a produceri feladatokat Ákos látja el. Hál' Istennek nem kerülhettünk volna jobb helyre. Tudta mit akarunk, és segített megvalósítani.
SÁ: Amit tudok a zene technikai részéről, tőle tanultam. Megemlíteném még Szarvas Árpit is, akivel bár együtt nem dolgoztunk, de a beszélgetéseink során rengeteget tanultunk.
Szerdától ingyen le is lehet tölteni a dalokat. Feleslegesnek érzitek a CD-s megjelenést?
PG: Egyelőre feleslegesnek. Készítettünk pár CD-t is, a szerencsésebbek koncerteken hozzájuthatnak.
Október 21-én tartjátok a lemezbemutatótokat a Lo-Fi Stereo társaságában. Furcsa egymás mellett a két név, hogy is van ez?
SÁ: Nem érzem furcsának. Eron Mezza a kedvenc magyar gitárosom, számomra egyértelmű volt ez a döntés. Egy nagy név jelenléte elértéktelenítette volna a lemezbemutatónkat, ezért szerettünk volna egy hozzánk hasonló kaliberű zenekarral fellépni. Ráadásul Eronnal már dolgoztunk együtt, többek között ő tervezte a logónkat.
Milyen lehetőségeitek vannak a magyar indie-színtéren?
IP: Ez a közönségen és a szakmán múlik.
SÁ: Nem akarok mocskos népellenség lenni, de úgyis az leszek. Magyarországon két dolog megy: magyar dalszöveg, sok áthajlással, véletlenszó-generátorral, fütyüléssel a második refrén utáni breakben, fos gitárhangzás, kettőnégyes dob; illetve a maszturbálás G-majorban. Hihetetlen, hogy a szakma semmi másra nem kíváncsi, minthogy miért nem magyarul énekelünk.
PG: Meg arra, hogy ha már van egy csaj a bandában, miért nem róla szól az egész. Kata helyes lány és jól billentyűzik, elveszne a varázsa, ha ráerőszakolnánk egy olyan szerepet, amivel nem tud azonosulni.
Több zenekar is átírja magyar nyelvűre a dalait, ahogy tette ezt a Carbovaris vagy az Ivan and the Parazol is. Ezek szerint ti maradtok az angolnál?
SÁ: Rossz marketing. De ahogy előbb ezt kifejtettem, nem akarunk magyarul énekelni azért, hogy jobban szeressenek. Részünkről a zene az elsődleges, az, hogy milyen nyelven éneklünk másodlagos.
IP: Így van. A kurvulást meghagyjuk másnak. Szerintem az angol amúgy is sokkal kifejezőbb nyelv, mint a magyar, sőt, ha szabad ilyet mondanom: a zene nemzetközi nyelve.
PG: Mára már fejlődött annyit a magyar nyelvoktatás, hogy a dalszövegeinket gond nélkül megértse a célközönségünk.
SÁ: De én azért szeretnék egyszer franciául énekelni....
IP: …csak én nem beszélek franciául...
SÁ: ...én meg nem tudok énekelni.
Milyen dalok voltak a legnagyobb hatással a lemezetekre?
PG: Rengeteg zenét hallgatunk mindannyian, emiatt akár hetente változnak az aktuális kedvenceink. Teljesen más, nem feltétlenül zenei hatások értek, például amikor tavaly a Coming Home megszületett. Ekkor érkeztem a zenekarba, és ekkor kezdtük a billentyűket is aktívabban beépíteni a zenénkbe. Totál magam alatt voltam, ami ráragadt a környezetemre is. Megváltás volt újra zenélni. A felvételére csak idén nyáron került sor, amikor nem volt olyan hétvége, hogy ne hívtak volna valahova bulizni, grillezni, vagy egyszerűen meginni két fröccsöt egy vidéki kisváros bisztrójának a teraszán. Talán ezeknek köszönhető a melankolikus ének - éles gitár - überhappy szinti kombó.
SÁ: Részemről a Muse marad az örök etalon, de ugyanúgy megtalálom a Soerii&Poolekben is azokat a részleteket, amik megihletnek, ahogy egy Brad Paisley dalban is. De ha ötöt kellene választani, akkor Placebo: 36 Degrees, Bright Eyes: Road To Joy, Panic Radio: I'm a Sadist, White Stripes: Apple Blossom, Metronomy: Heartbreaker.
Mi az az 5 szó, ami jellemzi a Heavy Popot?
SÁ: Dob, gitár, basszus, szinti, ének.
IP: Düh, nyugalom, magány, küzdelem, szerelem.
