Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mágikus dátummal, 2011. november 11-én jelenik meg a Thy Catafalque új nagylemeze, a Rengeteg, immár egy komoly külföldi kiadónál. A nagy eseményt a magunk módján ünnepeljük, mert megérdemli. Az alábbi, némileg rendhagyó interjúformában A-tól Zs-ig egy-egy szót adtunk meg, amire Kátai Tamás, a jelenleg egytagú Thy Catafalque egyetlen tagja asszociációs képességeit megcsillogtatva reagált valamit. Ahol pedig nem csillapította kíváncsiságéhségünket, ott pótkérdéssel terelgettük őt a helyes irányba.
Avantgárd
– A Thy Catafalque állítólag avantgárd metalt játszik, a Gire-ra is azt mondták. Arról van szó, hogy a legkevésbé sem ragaszkodunk a hagyományos formulákhoz semmilyen értelemben, csak azért, mert azok hagyományosak. És ettől mindjárt avantgárdok is lettünk.
Bodobács
– Gyerekkoromban gyűjtöttem a Búvár zsebkönyvek sorozatot, nagyon szerettem, abban volt egy kötet Kabócák, bodobácsok címmel. Igen, ezért van egy ugyanilyen című Thy Catafalque-dal is.
Címek
– A Róka Hasa Rádió kicsit erős volt, de tökéletesen illett a zenéhez, ma sem változtatnék rajta. Az albumcímek összefoglalják a tartalmat, sosem adtam egy dal címét a lemeznek is.
Család
– Sajnos mivel külföldön élek, ritkán találkozunk. Ahogy telik az idő, egyre fontosabbnak és értékesebbnek érzem a családi kötelékeket. A Tűnő Idő Tárlaton és a Róka Hasa Rádión is sok utalás volt a zenében és a képekben is a legszűkebb családomra.
Dalriada
– Az nem az én világom.
Igen, de a Thy Catafalque-ban is egyértelműen hallatszik a magyar népzene hatása, csak teljesen másként, mint a folk metal zenekaroknál. Biztos, hogy érdemes a népzenét a metálba erőltetni akármilyen módon is?
– Erőltetni semmiképpen nem lenne szabad, de meg lehet ezt oldani alázattal is, van rá példa. Én szeretem, amikor egy zenén hallatszik, honnan táplálkozik – gyökerében, mélyében, és egyáltalán nem feltétlenül a formájában. Sok folk metal zenekar beöltözik kanásznak, belerak a zenébe minden hangszert, amihez csak hozzáfér, eljátssza a hatodikos ének-zene tankönyvből a népdalokat torzított gitáron. Leveszi a formát, és közben pontosan az a pőre, egyszerű, keresetlen tisztaság veszik el, ami a népzene leglényege. Így meg csak a máz marad, a mézeskalácsszív a vásárban.
Edinburgh
– A világ legszebb városa. Negyedik éve lakom itt, még mindig imádom. Csak egyszer kell eljönni, és senki nem fogja elfelejteni.
Fotózás
– Sajnos kevesebb az időm rá, mint szeretném. Nem lehet mindent egyszerre, de nagy szenvedélyem a fotózás is.
Szeretet van a képeidben, és nemcsak a természet, de az emberek iránt is. Ez valóban így van, vagy csak sikerül jól elkapni a pillanatot?
– Köszönöm szépen! Érdekes, hogy ezt mondjátok, mert nagyon ritkán fényképezek embereket, le is tettem róla, nem tudom kezelni a helyzetet. Pedig szeretnék embereket is fotózni, de túl gátlásos vagyok ehhez. Csak próbálom észrevenni a szépséget.
Giccs
– Therion a Vovin lemeztől felfelé.
Gyermekkor
– Szép volt, néha még mindig van belőle. Abból építkezem és használom a zenében is. A Varjak fekszenek dalban egy ’82-ben felvett magnófelvétel hallható, amin a húgommal verset mondunk. Apukám bemondja a dátumot a felvétel elején, hallható is a lemezen.
Hammer
– Ők terjesztik Magyarországon az új albumot. Ezenkívül nem volt ilyen jellegű kapcsolatunk, ami egyáltalán nem baj, mert a magyar metálzenekarok többsége nem tudja kikerülni őket, nekünk viszont sikerült. Ez annyiban mindenképpen pozitív, hogy teljesen függetlenek tudtunk maradni egy totális monopolhelyzetben lévő cégtől.
Isten
– Másfél évig fordítottam bibliamagyarázatokat egy amerikai egyháznak. Sajnos az általuk jövendölt és várt Ítélet Napja minden jel szerint elmaradt, amitől teljesen összezavarodtak, és jelenleg eléggé tanácstalanok. Remélem, hamarosan megint kisütnek valamit.
Jövő
– Marinetti Futurista kiáltványát elég sokszor elolvastam az utóbbi időben, és a futurista mozgalom egyes elvei is hatással voltak az új albumra, a Fekete mezők című dalban ez eléggé tetten is érhető. Nem mintha a később erre épített olasz fasizmus, vagy orosz kommunizmus felvillanyozna, a legkevésbé sem, de magát a mozgalmat mint művészeti áramlatot izgalmasnak tartom.
Igazából a Thy Catafalque jövője kicsit jobban érdekel minket Marinettinél. Tervek, álmok, lehetőségek?
– Gondoltam, de arról semmit nem tudok, mi lesz ezután. A következő lemezt sokkal kísérletezőbbre tervezem, már vannak számcímek, amikből vagy lesz valami, vagy nem. Két dal lemaradt a Rengetegről, nem fértek fel, de azok nagyon metálok, nem tudom, azokkal is mi lesz. Sose tudom igazából, mindig menet közben bontják ki magukat a dolgok.
Klasszikus zene
– A klasszikus zenét is az utóbbi egy-két évben szerettem meg igazán. Itt, Edinburghban nagyon pezsgő a komolyzenei kulturális élet, sokkal inkább az, mint a könnyűzenei. Most is Händel megy, a barokkot különösen kedvelem. Teljesen más jellegű odafigyelést igényel, másról szól, mást ad, másképpen, mint a modern zenék. Egy kicsit meg kell tanulni befogadni, ha nem ebben nőtt fel az ember. Nem három percekben kell gondolkodni.
Letöltés
– Induló zenekaroknak tökéletes a mai letöltő-kultúra ahhoz, hogy eljussanak a hallgatóhoz, a nagy zenekarok pedig már a koncertezésből élnek. Aki középen van, annak van ebből igazán problémája. Mert hát fel kell venni a lemezt tisztességesen, szólnia kell, mint az ágyú, ez a minimum. Aztán mindenhol fel kell lépni néhány részeg paraszt előtt is százszázalékosan, zsebpénzért a hitelesség kedvéért. Ez hosszabb távon nagyon drága hobbi, mert ugye az lett a természetes, hogy lemezért már nem fizetünk, mégiscsak nézzünk már a naptárra! Szóval nem mindenkinek olyan jó, bár nekem szerencsére nem kerül sokba ez az egész, mert otthon oldok meg mindent, és nem is panaszkodom, mert persze én is letöltök, meg egyébként is én magam tettem fel minden zenémet legelőször a netre. Kivéve ezt az újat, mert a kiadó lenyakaztatna Párizsban.
Makó
– Ott születtem, ott éltem 32 évig, nagyon szeretem. Az én városom.
De űrhajó még nem szállt arrafelé, ugye?
– Nem tudok róla, de Bolygó utca, Nagycsillag utca, Nap, Hold és Üstökös utca is van. Az Űrhajók Makón című dalról többeknek az volt a véleménye, hogy felháborítóan gyermeteg a szövege. Természetesen az, még szép!
Nők
– Sokat köszönhetek nekik. Egyik album sem lenne olyan, amilyen, bizonyos nők nélkül. Valamelyik egyáltalán nem is lenne.
Nyomda
– A nyomda, ahol dolgozom szörnyű hely egyrészt. Másrészt viszont elég inspiratív, a rengeteg egyszerre kattogó, zakatoló gép sokszor adott ötleteket ritmusokhoz, dobtémákhoz, szövegekhez. Van nálam mindig toll, meg egy papír a zsebemben, hogy leírjam, ha eszembe jut valami a nagy zajban – több dalszöveg született ott. Tavaly megkérdezték, ipari kém vagyok-e, hogy jegyzetelek, ha-ha.
Online
– Fent vagyok a neten, használom, elérhető vagyok. Lehet ezt ésszel csinálni, és úgy is kell, mert amúgy könnyen hülyét csinálhat magából az ember. Tudni kell, mit érdemes komolyan venni, és mit kell hagyni a fenébe, de ezt úgyis mindenki a saját bőrén tanulja meg.
Politika
– Ódzkodom az aktuálpolitikától. Persze van véleményem nekem is, de nem értek hozzá, ezért általában hallgatok. Azt látom, hogy Magyarországon ma olyan szinten polarizált az emberek nagy része, hogy félelmetes. Csak ezt az egyet szeretném elkerülni, a kritikátlan elvakultságot.
Quo vadis?
– Ad astra.
Jó-jó, de mégis: mondjuk tíz év múlva hol szeretnél lenni, mit kellene csinálnod, hogy elégedettnek mondhasd magad? Lesz-e például még szólólemezed?
– Hát, most tulajdonképpen a Thy Catafalque is szólóprojekt, mivel János kilépett, a lemezt is egyedül írtam. Akkor leszek elégedett, ha boldognak érzem magam, amihez egyáltalán nem szükséges semmilyen lemez. Ha a boldogságomhoz az kellene, hogy ne zenéljek többet, akkor arról is lemondok. Azt szeretném, ha Magyarországon élnék a családommal, tisztességes munkám lenne, és mindenki boldog lenne a környezetemben.
Rengeteg
– Ez lett az új album címe. Az erdő a természet szimbóluma. A természet tiszteletét újra meg kell tanulnunk, mert a természet a mi otthonunk. Zászlók, jelvények, országok nem számítanak; a természethez tartozunk, semmi máshoz, a többi csak maskara a testen. A lemezen újból Bakos Attila hoz minden tiszta éneket, csakúgy, mint a legutóbbi albumon. Nélküle nagyon nem ilyen lett volna az sem, és ez sem, tökéletesen illik a hangja ehhez a zenéhez. Neki egyébként van a Woodland Choir és a Taranis projektje is, ahol szintén nagyon jókat énekel. Szerepel ismét Tóth Ági a The Moon And The Nightspiritből, illetve Simkó-Várnagy Mihály, aki a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar szólócsellistája. János nem gitározik már a TC-ben. Egyre kevésbé érdekelte a zenekar, kedvét szegte, hogy minden kritika rólam szólt, őt pedig meg sem említették, ami nem volt jogos vele szemben. Így aztán a rókás lemezre sem hozott szinte semmit, az meg végképp betette a kaput, hogy nélküle csináltam meg az újat. De hát ha nem teszem meg, még most sem lenne belőle egy hang sem.
Season Of Mist
– Három kiadó is ajánlatott tett az albumra, de nem nagyon kellett gondolkodni, melyiket válasszam. Aki ebben a műfajban némileg otthon van, az tudja, milyen nevek vannak náluk, ezt nem is kell magyarázni. Az, hogy egy teljes egészében otthon készült, magyar nyelvű, erősen kísérletező albummal sikerült idáig eljutni, nulla koncerttel és semmiféle marketinggel, azt mutatja, erre másnak is van lehetősége a magyar zenekarok közül. Több zenésszel is beszéltem utóbb, és sokan azt kérdezték, mennyit kellett fizetni a kiadásért, mivel Magyarországon ez teljesen alapvető ebben a műfajban. Többen eleve úgy álltak hozzá, hogy a nagy kiadó beleszól majd mindenbe, ők ebbe nem mennének bele. Valamiért otthon az van a fejekben, hogy ezek a dolgok így működnek. Nekem semmi ilyesmi félelmem nem volt, nem is gondolkodtam előre ezeken. Megcsináltam az albumot, amikor teljesen kész lett, körbeküldözgettem, és jöttek a reakciók. Ha nem jött volna semmi, kihoztam volna pár száz példányban szerzőiben, és kész. Ez volt a terv. Nem rettegtem előre, hanem dolgoztam. Otthon meg pont fordítva csinálják, és épp ezen a hozzáálláson kellene változtatni. Egyébként a Season Of Mist az égvilágon semmibe nem szólt bele, az anyag ugye eleve kész volt, azt úgy, ahogy volt, elfogadták, a borítót én készíthettem, oda is csak egy javaslatot tettek, az egyik szöveget jobbra rendezték belül, jobb is lett úgy. A promofotók is rendben voltak, egyáltalán nem lettem megrövidítve semmilyen kreatív elképzelésemben, bár azt hozzá kell tenni, hogy mivel teljesen profi cég, professzionális hozzáállást is várnak el, mindent le kell adnom határidőre úgy, olyan formában és szabvány szerint, amilyet kérnek. És ez rendben is van. Azt, hogy most mi lesz majd, nem tudom, egyelőre ez az egész egy centit sem változtatott az életemen. Viszont lehet majd kapni a CD-t az Egyesült Államokban és Japánban is.
Természetesen szerinted ez az új az eddigi legjobb lemezed, ez nem kétséges. A kemény részek még keményebbek satöbbi. A kiadó is elégedett vele? Itt-ott találkoztunk olyan véleménnyel, hogy lehetne profibb is a hangzása, támaszkodhatnál végre másik fülre is a sajátodén kívül.
– Szerintem nem jobb, mint az utolsó két album, viszont tartja a szintet. Mondjátok csak ki, hogy nektek nem tetszik a hangzása, ha-ha. A kiadó egyébként annyira elégedett a lemezzel, hogy egy hangot nem kellett változtatni rajta, sőt, a hangzást kifejezetten megdicsérték, mert minden anyag, amit kapnak, tökegyformán szól. Persze, lehetne ez sokkal jobb és profibb is, egyértelmű, hát otthon készült, viszont azzal a módszerrel, ahogyan én dolgozok, nem lehet stúdióba menni, nincs az a kiadó, amelyik kifizetné azt az országos tökölést. Másrészt meg nekem meglehetősen ordas elképzeléseim vannak a hangzásról és a zenéről, és szeretek a saját utamon járni, mindig ezt tettem, és ha egy Season Of Mistnek ez elég jó, az király.
Szintetizátor
– Az első hangszerem egy Korg N5, tizenkét éve vásároltam használtan, azóta is csak ez van, illetve mellé egy héthúros Ibanez gitár, amit szintén használtan vettem két éve. Annak idején, amikor elkezdtem zenélni 1993-ban, semmin nem tudtam játszani, semmilyen eszközöm nem volt hozzá, csak a számítógépem, én viszont mindenáron metált akartam játszani. Más lehetőség nem lévén, az Amiga 500-on kezdtem demózni, ami persze szörnyű volt, de azt én akkor még egyáltalán nem hallottam. Aztán jött a Gire, ahol elvileg ilyen sampleres arc lettem volna, de már az első dalba rendes szintidallamok kerültek, és mire két évvel később felvételre került sor, inkább beruháztam egy igazi szintetizátorra. Ez volt a Korg, amivel a mai napig dolgozom. Most már vannak persze VSTi-k is, sokkal komolyabb szoftveres eszközök, de még mindig jó az öreg a háznál.
Tangerine Dream, Kraftwerk vagy Arcturus?
– Mind a három. A Tangerine Dreamtől a koraiakat szeretem, a Zeitot, a Phaedrát, a Kraftwerk is csak a legvégén fulladt ki, a Die Mensch-Maschine volt az egyik legelső kazetta, amit átvettem magamnak, azóta is imádom, az Arcturus meg igazán nem szorul magyarázatra. Az külön jóleső, hogy ők is a Season Of Mistnél vannak.
Tyrant Goatgaldrakona
– Lédeczy Lambert barátom egyik zenekara. A kilencvenes évek közepe óta ismerem Lambertet, szeretem, amit csinál, akár énekel, akár dobol. Az Ahriman a legfontosabb magyar black metal zenekar nálam, a Hexenwood is király volt, és a Mörbid Carnage is az, a Tyrant Goatgaldrakona meg kiváltképp. Lambert énekelt a Gire-albumon, és úgy volt, hogy az új Thy Catafalque-on is fog, de az sajnos technikai akadályok mián nem jöhetett össze. Jó ember ő.
Underground
– Én a zenét szeretem, akárhol is van. A föld alatt sok a kincs, és az elásott szemét is sok.
Űr(hajó)
– Kedvelem a csillagászatot, az űrkutatást, bár sajnos egyáltalán nem értek ezekhez. Az új lemezen is van ilyen dal, és viszonylag sok a zenei vagy szövegbéli utalás a világűrre, mint ahogy korábban is.
Versek
– A huszadik századi magyar irodalom sokkal inkább hatással volt rám, mint a dalszövegek. Hallgattam persze én is a sok ilyen-olyan metált, most is hallgatok, de abban a műfajban nagyon kevés szöveg mond valamit nekem. Vannak kivételek, de általában jobb, ha oda se figyelek. Ha már dalszövegek, akkor a VHK-t, illetve a Kispál és a Borzot nagyon szeretem, ezeket zeneileg is. De általánosságban a Nyugat szerzői azok, akiket nagy becsben tartok, elképesztően kreatív és hatalmas értékeket teremtő időszaka volt az a magyar kulturális életnek. Magyartanárként jobban belemerülhettem ebbe, és itt is szeretném felhívni a figyelmet a magyar irodalomra. Mindannyiunk javára válna, ha olvasnánk.
Zaj
– A zaj is zene. Minden hang zene, a csend is a zene része, szerepe van. Sok zajt használok, ugyanúgy építőelemek, mint a tiszta hangok.
Zsír
– A Gire régi, kedves zenekarom. Sajnos most nem tud működni a fizikai távolság miatt. Annak a zenekarnak próbák kellenek, és koncertek, teljesen másképp működik, mint a Thy Catafalque, ezért szükséges lenne, hogy elérhető távolságban legyünk egymáshoz. Mindazonáltal nagyon is tartjuk a kapcsolatot, hiszen ők a barátaim.
Na de tényleg így ejtik a zenekar nevét? Derüljön ki végre!
– Mi mindig zsírnak mondtuk.
A mágikus számmal kezdtük, fejezzük is be azzal. Aktuális top 11 kedvenc lemezed?
A komolyzenei részlegtől megkíméllek benneteket.
Sólstafir: Köld
Negura Bunget: Om
Kraftwerk: Trans Europa Express
Nulladik Változat: Négy
Atheist: Elements
Baikonour: For The Lonely Hearts Of The Cosmos
Decapitated: Carnival Is Forever
Decoryah: Fall-Dark Waters
ICS Vortex: Storm Seeker
Kampec Dolores: A bivaly hátán
Rotting Christ: Triarchy Of The Lost Lovers
