2012.05.29. 10:00 – Rácz Mihály

Az európai összkultúra esszenciája - Meszecsinka-lemezkritika

meszecsinka.jpgMeszecsinka - Meszecsinka
(NarRator)

Meszecsinka-ügyben több vonalon is elindulhatunk, már ha hajlamosak vagyunk tárgyunkat a gyökerektől felfejteni. Mégis azzal kezdjük, hogy ők nyerték meg tavaly a FolkBeats tehetségkutatót világzenei kategóriában. Akkor elég jó felhajtó erők működtek ez ügyben a médiában, a televízióktól a Facebookig, de nem nagyon tudni, hogy mi égett be ebből a zeneértő közegbe. Ehhez képest a debütáló anyag kicsit későn jött ki, másrészt meg, a dolog kiérlelését illetően nyilván mégsem. Az eredményt hallva valóban nem későn, pont időben, sem zölden nem tálalták, sem a meglöttyenést nem várták be, de erre még visszatérünk.

A gyökereket illetően a zenekar lelke egyrészt Biljarszki Emil, aki lehúzott jó tizenöt évet a Korai Öröm billentyűseként, ismert figura a hazai világzenei és underground világban, a zeneipartól a színpadokig. Elsőként pár szintén Korai Öröm-taggal, és a nagyszerű énekesnővel, Oláh Annamáriával a Fókatelepet hozták tető alá, aminek már két lemezét is tesztelhetjük, ha minőségi világzenék közt kutakodunk. A Meszecsinka először Fókaszalonként próbálkozott az anyazenekar intimebb kistestvére lenni Emil és Annamária duójaként, majd három másik muzsikussal kiegészülve a dolgok kissé felpörögtek, és a zenei megszólalás sem fért bele mindig az intim kategóriába. Történt a felállásban a FolkBeats sorozat óta némi változás, de szerencsére ez nem befolyásolta a zenekar sokszínűségét.

A Meszecsinka zenéje sok világzenekaréhoz hasonlóan nehezen besorolható, rengeteg hagyomány és stílus rétegződik egymásra, vagy oldódik fel egymásban, ami azonban számos zenekar esetben kifejezetten zavaró és túlhajtott lehet, az itt erény, és természetes módon alkot egy sajátos zenei nyelvet. Tehát a hasonlóság a legtöbb zenekarral ki is merül elméleti síkon, mert itt valami egészen más minőség szólal meg. Olyan finom ívű, szépen csiszolt és kiérlelt dalok, ölelő melódiák és hangkulisszák sorakoznak, aminek a megszületésére régóta vártam. A bensőséges, sanzonos pillanatok éppúgy beszippantanak, mint a sodró, már-már rockandrollos menetek; mindent áthat egy olyan sűrű és tapintható atmoszféra, amiben a zenei nyelv összetevőin túl az európai összkultúra esszenciája szólal meg.

Csak a rend kedvéért, Emil bolgár származású, erős ez a népzenei vonal itt, de összességében nézve nincs túlsúlyban az arab, a spanyol, a magyar és a nemzetközi értelemben folknak hívott műfajok felett, már csak azért sem, mert Annamária éneke olyan erővel árad, hogy még akkor is valami univerzális térbe lépünk, amikor kifejezetten bolgár népdalt énekel.

Egészen briliáns ez az album, még egyszer hangsúlyozom: album! Tessék ha lehetséges egyben meghallgatni, és nem egyszer, mert a sok belerejtett hangulat és finomság megéri a rászánt időt.

A teljes lemezt meg lehet hallgatni ezen a linken.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (4,5/5)

lemezkritika folk világzene ezt hallgasd meszecsinka



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.