Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Natacha Atlas @ A38 Hajó, 2013.03.02.
Az A38 közönsége kicsit meglepődött, amikor a Natacha Atlas felült egy bárszékre és úgy kezdte el a koncertet. Világzenét ritkán szoktak ülve előadni, de ebben is más ez az egyiptomi apától és brit anyától származó előadó; a tradicionális arab muzsika csak keret a jazz, a drum and bass vagy a pop műfaji elemeit is vegyítő zenéjéhez. (A kép nem a helyszínen készült.)
A magyar közönség szombat este leginkább a jazzből kapott sokat, a koncert elején elhangzó lírikus dalok megalapozták az este hangulatát. A nyolctagú zenekarban Natacha Atlas párján, az angol-egyiptomi származású hegedűs, Samy Bishain kívül egy csellós, egy nagybőgős, egy zongorista, két dobos és egy neyen (iráni fúvós hangszeren) játszó zenész ült, akik az egymásra figyelés olyan finom esszenciáját adták az énekes alá, hogy abban csak elmerülni lehetett.
A Transglobal Underground egykori énekese, az 1995-ben szólókarrierbe kezdett 48 énekesnő, kilenc lemezzel, és számos koncertkörúttal a háta mögött pontosan tudja, hogyan kell manipulálnia közönségét. Úgy, ha magát adja, de most nem volt jó kedve, fáradtan, reményvesztetten ült le énekelni, még a lába se mozdult meg a ritmusra.
Az arabul nem tudó közönség is pontosan értette, fájóan szép hajlításaival arról énekel, hogy nagy baj van, vele, velünk, és mindannyiunkkal. „Közel vagyunk a totális összeomláshoz" – nyilatkozta a napokban blogunknak.
Mintha a fájdalom kútjának vízcseppjei hullottak volna ki a torkából. Mélységesen sötét, visszhangos sirámok, meghallgatásra nem talált imák. Könnyben úszó fekete szemein csüngött a néma közönség, és csak reménykedni mert benne, hogy Natacha át tud úszni a folyó túloldalára, ahol végre tüzet rak és körbetáncolja.
Még az első világslágerek egyike, a Mon aime la rose is lassabb, fájdalmasabb volt, mint ahogy megszoktuk, de legalább már felállt a székről, és felvillantotta másik oldalát, a csábító hastáncosnőt. A ritmikusabb dalok meg is tették a hatásukat, még csillogó kövekkel kirakott, ezüst szegélyű ruhája ujja is elszakadt, de ettől csak királynőibb lett az előadás. A dermedtség egy csettintésre megszűnt, a tömeg végre megmozdult, és együtt drukkolt a dobosoknak, hogy ne hagyják abba a sessiont.
Mindenki improvizálhatott, a húrosok és a fúvós egymást követő elkalandozásainak műfaji sokszínűsége bevonzotta a szabadság és a derültség hangulatát, a játékos átvezetések, az összekacsingatások jelezték, hogy megérkeztünk végre a napos oldalra. A ráadással, az I Put A Spell On Youval már kerek lett a kép, mintha Jerikó rózsája nyílt volna ki a szemünk előtt.
