2013.05.07. 13:26 – Rácz Mihály

Lajkó Félix élete művét játssza - lemezkritika

lajko_mezo_2571_c.jpgLajkó Félix - Mező
(Fonó)

Lajkó Félix sorrendben tizenkettedik lemezéhez érkeztünk, ami önmagában is jelentős szám és egy életműt tekintve is nagy dolog. Ráadásul itt a különlegességet kétszeresen aláhúzza, hogy a kivételes megítélésű hegedűs ezúttal, életében először citeralemezzel állt elő. A CD belső borítójának szövege is megerősíti ezt, úgymint: 1983 – Lajkó Félix megkapja élete első citeráját. 2013 – Lajkó Félix elkészíti élete első citerás lemezét. No, ez már valami, így egészen más a felütés, az ember más lelkiállapotba helyezkedve kezd zenehallgatásba. 

Lajkó Félixről így az elején annyit érdemes megjegyezni, hogy a kép tisztuljon azok számára is, akik még nem hallottak róla, vagy csak felületesen, hogy a muzsikusvilág egyik legexcentrikusabb, legkevésbé zsánerekbe sorolható figurájáról beszélünk, aki sok ítész szerint egész életében azt a bizonyos egyetlen művet játssza. Erről egyébként ő maga, a nekünk adott interjúban ezt mondja: „Sokan vannak, akik ezt nyomják: a Lajkó az nem változott, meg ezt kéne csinálnia, meg amazt kéne csinálnia. Nem tudom, mit kéne változtatnom rajta, egyáltalán mások mit szoktak rajta változtatni? Minden alkalommal más kéne csinálnom? Nézd meg, falusi hegedűsök életük végéig ugyanazt játsszák, ráadásul generációkon át. Vagy hegedűversenyeket.” De ha jól átgondoljuk, akkor ez igaz mindenféle műfajokra, nem csak a folk és a klasszikus zene világára. Zsánert, műfajt, formát persze változtatnak gyakran a zenészek, már a nagy trendi elvárások miatt is, de a zenélés lényegi, belső minőségét áthangolni nem nagyon szokta senki. Miért is kéne? Mindenesetre Lajkó Félix most hangszert váltott, elővette réges-régi, még édesanyjától kapott citeráját, amit bizonyára legalább olyan jól ismer, mint saját arcát, vagy még jobban, hozta régi kedves bandáját, azaz Brasnyó Antal brácsást, Kurina Michael cimbalmost és Kurina Ferenc nagybőgőst.

Annyi bizonyos, hogy Félix első tizenegy albumával el is jutott mindenféle zegzugba, ahová csak juthatott, talán valamiféle végpontba, keleti terminológiával szólva a semmi kapujához, vagy a nyugati kultúra megfogalmazásában az életmű teljessé vált, és ideje is volt valami másnak, ami lezár, vagy újat nyit. Lezárásnak, vagy kikerekítésnek így utólag tekinthetjük is az előző albumot, a 2011-es Makovecz turné-t, ami a két évvel korábbi csúcspont, az A bokorból koncertváltozata. Ez az új lemez tehát a citerával valami új hangot pendít meg – szó szerint és átvitt értelemben is. És most már elárulhatom, még ha ezzel szembe is megyünk a cikk felütésének, és a fenti idézetnek, Lajkó Félix mégiscsak valami újat mutat meg magából, és nem csak formailag, technikailag, hanem zeneileg is. Persze nem könnyű megfogalmazni, hogy miben is áll ez az új, nem véletlen, hogy maga a zenész sem teszi, ráadásul valamiféle alapdefiníciót sem igen tudunk adni Félix zeneiségéről, mert nála tényleg olyan vizeken járunk, ahol a megszokott kategóriák hajítófát sem érnek. Kicsit hajaz az ő művészete a keleti megközelítéshez, főleg a zen-buddhizmus világára – a számok címei is ilyenek, hogy: Kijárat, Vasút, Kuvasz, Mező, Nyár, Hajszál, Szellő, mintha haikukra utalnának -, ahol nem kell, nem is szabad a költészetet prózává, főleg magyarázkodássá zülleszteni. Ha azt kérdezik arrafelé például egy műről, hogy az mit jelent, vagy miről szól, akkor a művész annyit tehet, hogy előadja még egyszer, és közli, hogy erről.

Eszembe is jutott egy anekdota, ami Lin-csi, a híres zen mester apátságában játszódik. Egy vándorszerzetes érkezett egyszer hozzájuk egy szépséges lanttal, ami az egyik szerzetest rögtön meg is babonázta, és kérte, hogy a vándor játsszon rajta. A kolostorban mindenki áhítattal hallgatta a fenséges és sosem hallott magasságokba és mélységekbe hatoló muzsikát, maga Lin-csi mester is. A zenélésért epekedő tanítvány szó szerint el is ájult extázisában, majd magyarázatot kért a zenéhez, mire a vándor válaszként hangról hangra újra eljátszotta kompozícióját. A tanítvány újra elájult, majd este közölte, hogy buddhává vált, megvilágosodott. Ha ez még nem lenne elég, vagy nem derült volna ki, hogy az előbb valójában azt akartam elmondani, hogy milyen is Lajkó Félix új lemeze, akkor felidézem az évtizeddel ezelőtti Hős című kultikus hongkongi-kínai filmet, aminek az elején két harcos belső párharca alatt egy muzsikus játszik húrszakadásig – na az például jó támpont. De a legjobb támpont a lemez maga, ami hangról hangra arról szól, amikor egy valóban öntörvényű művész a lehető legközelebb kerül ahhoz, amit magából átadni képes, amit lelke legmélyéről kimuzsikálni tud.

Most mondhatnám, hogy ilyen, meg amolyan flikk-flakkok vannak benne, hogy Félix milyen elképesztően intenzív és szenzitív, hogy milyen mértékben táplálkozik népzenéből, jazzből, vagy bármilyen más dalból, és még igaz is lenne, mégsem mondana el semmit magáról a zenéről, főleg nem annak lényegéről. Miben is áll a leglényege? Talán abban, hogy a zene, főleg az őszintén kitörő, leküzdhetetlen zenélési vágyból fakadó zene lényege, hogy szavakba nem önthető, a verbalitás fölött álló kommunikációs forma, az ember egyik legmagasabb kifejezési módja, talán igaz az, hogy az istenektől kaptuk ajándékba. Persze lehet, hogy ezek túl nagy szavak, kicsit idegenül csengenek egy popzenei portálon, így nem is marad más, minthogy ki-ki maga járjon a történet után.

Egyébként nem előzmény nélküli a citerás ügy Lajkó Félix részéről, koncertéletében azért időről időre előkerült eddig is, ráadásul tavaly óta rendszeresen ad citerás koncerteket komolyabb koncertszínpadokon is (MÜPA, BMC), így aktuális a lemezmegjelenés. Zenészkörökből egyébként hallottam azt a kritikát – koncerteket követően -, hogy a bandája nem tudja azt a szintet, amit kellene, hogy nem méltó társai Félixnek. Nos, ilyen füllel is hallgattam az anyagot, és nem osztom ezt az álláspontot, mert mint kísérő bandával, az égvilágon semmi baj nincs velük, simán és lazán hozzák a rockandrollt, a gurulós és lüktető grúvokat – ebben mint falusi bandának nagy gyakorlatuk van -, és Lajkó Félixnek valójában pont erre van szüksége. Arra, hogy megbízhatóan tolják alá, ami kell, a kísérőbandából senki ne bűvészkedjen, és a főszereplő akadálymentesen ki tudjon bontakozni, szárnyalását semmi se botlassza. És nyilván az sem utolsó szempont, hogy kölcsönösen ismerik egymás minden rezdülését. Ja, és még valami: ez egy roppant veszélyes lemez, el lehet ájulni hallgatása közben, de ha szó szerint mégsem, akkor pedig megtörténhet az ami velem: nem csak az eddigi Lajkó Félix-lemezeket tette ez az új idézőjelbe, de nagyjából minden más zenét is mostanában. Pár tucat meghallgatás után is csak ezt kívánom újra, bármi egyebet kedvetlenül veszek ki a lejátszóból. Talán nem véletlen, hogy a buddhista istenek tiltották a zenét, veszélyes manna az, nem vitás. 


lemezkritika folk lajkó félix népzene citera ezt hallgasd



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

...elmúlik... 2013.05.07. 21:52:48

Nagyon örülök, hogy Lajkó Félix megmutatja a világnak, hogy így is szólhat egy citera.
Egészen egyszerűen szenzációs!
Jó a kritika, köszi.

szerintemlehetséges 2013.05.07. 23:56:05

Pont a múltkor gondoltam rá, hogy mi lehet vele. Meghallgatom a lemezt.

Na?? 2013.05.08. 00:54:14

Azért nem lenne hülyeség, ha egy zenéről író, magát gondolom, kritikusnak meg zenei újságírónak legalább halvány fingja lenne a zenéről.

Mert így ez kb. olyan, mintha egy analfabéta mondana tollba könyvkritikát.

Lajka Félix meg alkotott egy jó lemezt: az elsőt, és azóta se bírja közelíteni sem a szintet.

A virtuozitásáról pedig érdemes lenne megkérdezni hegedűsöket, akik szerint a hangszerkezelése miatt - pl. vonószaggatás - már egy átlag zenei szakközépből is kirúgnák (merthogy "kormol").
Másrészt elég egyszerű témákat játszik (ami persze nem baj, lehetnek azok hatásosak, nekem is tetszenek egyes dalai, csak hát virtuóznak olyanokat neveztek, mint Paganini vagy Yehudi Menuhin, meg kb. az összes magyar neves cigányprímás az öreg Járóka Sándortól Sánta Ferencig - nos, nekük technikailag a cipőjükig sem ér fel, ezt azért nem árt leszögezni).

Na?? 2013.05.08. 00:55:00

jav.: újságírónak tartónak

Grega 2013.05.08. 01:11:45

Lajkó tehetséges, de túl lett sztárolva, és azóta hozza ezt a hipszter pozőrködést, aminek ez a lemezborító is áldozata lett, és aminek a mélypontja a Deltában való főszerep volt. 0 színészi tehetsége van, de a sztárolói még azt is elhitették vele, hogy van neki.

csizma64 2013.05.08. 01:21:22

@Na??: Kit érdekel, hogy milyen a hangszerkezelése? A zenében a technika csak másodlagos! A beleélés, az előadás, az extázis, stb. sokkal fontosabb, valamint az egyediség, érdekesség, izgalmasság is. Lajkóban a zene a lényeg, az pedig árad belőle folyamatosan, és rohadt jó, bármit csinál. Pont a nyers és érdes erő az ami érdekessé teszi, ha pontos és steril lenne, senki nem hallgatná. Nem az az igazi művészet, hogy pl. a százfogú cigányzenekar, vagy a fülharmonikusok eljátsszák ugyanazt ezredszer majdnem ugyanúgy, hanem az, ha valaki folyamatosan új harmóniákat teremt, és azokat előadja - akár félig részegen is -, de olyan energiákkal, ami mindenkit a földbe döngöl. :)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2013.05.08. 03:57:38

@Na??:

szépen utána nézel, ki a szező, aztán halkan elsüllyedsz szégyenedben. köszke.

Módfelett Kényelmetlen 2013.05.08. 06:51:01

@Na??: @Grega: Faszt irígykedtek köcsögök? :D

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2013.05.08. 07:07:37

@Na??: Komolyan azt kéred számon, hogy nem az iskolában tanult dolgok szerint játszik ez az ember? Komolyan azt hozod fel, hogy technikailag mit tud valaki? Szerintem hallgasd vagy ne, de soha nem érdekes a zenei zsonglőrködés, mert az öncélú, nem a zenéről, hanem az egóról.

utalom a politologusokat 2013.05.08. 07:56:36

felixtol nekem ettol all fel a szor a hatamon:
www.youtube.com/watch?v=VAeYt-swWG0

nem tudom megunni.
kb. mintha pink floydot vagy zeppelint hallgatnek.

misitt 2013.05.08. 08:41:36

Hát igen, ez is atom!
Tényleg szerezzétek be a lemezt, az egész album fantasztikus energiájú!

decoati 2013.05.08. 08:43:22

@Na??: "Mert így ez kb. olyan, mintha egy analfabéta mondana tollba könyvkritikát." v.s. "[...]érdemes lenne megkérdezni hegedűsöket, akik szerint[...]"

azért hogy valaki hülyét csináljon magából egyetlen komment alatt...

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.05.08. 08:43:29

Nekem öt percnél tovább még nem sikerült hallgatnom őt. Virtuóz, de pár perc múlva nekem nagyon unalmas.

kui 2013.05.08. 09:07:04

Köszönöm az írást, örülök, hogy olvashattam.
Az elfogadással nekem is sok problémám van.
Számomra biztosan jó, hogy van egy Lajkó Félix.
Ha valaki kicsit is eltér a megszokottól,az elvárttól, ezt sokan biztos elviselhetetlennek fogják tartani. De ez csak az én véleményem. Engem 20 éve szólnak meg a súlyom miatt (50 kg ), mert eltér az átlagostól. Ha pedig elmegyek futni és nem a megszokott -de kijelölt- úton futok, már megszólnak érte. Az ilyen lajkófélixes jelenséget is csak Lajkó Félix-el együtt lehet "megérteni."
Még egyszer köszönöm az írást és az új lemezt.

Grega 2013.05.08. 09:25:12

@Módfelett Kényelmetlen: hát inkább ő irigykedhetne rám, te meg asszem főleg. :)

akacfa 2013.05.08. 09:46:19

Azért meghallgatnám John Mclauglihnnal. Egy kis Birds of fire

Nazarin 2013.05.08. 09:51:37

@Grega: miért, ki vagy te? Paganini?

kennyking 2013.05.09. 22:23:24

Az El camino zseniális volt.Szerintem azt nem múlta felül azóta, de ez nem baj.Éljen soká', zenéljen sokat !Nagy zenész.

Filter Ákos 2013.06.27. 17:32:37

@Na??: Na?? Mi a helyzet?? Jöttünk zsebokoskodni és oktalanul kötözködni?? Jó móka a fontoskodás, mi??
Persze, ha lenne bármi fingod a zenéről, akkor nem a cikk szerzőjébe kötnél bele első körben (mert ismernéd a nevét), majd nem kezdenéd felhozni egyes (névtelen) hegedűsök állítólagos véleményét meg "átlag zenei szakközépből" történő kirúgást, mert hát azokból ugye egyik sem túl mérvadó.

☉ ☾ 2013.08.01. 14:19:35

Azért azt leszögezhetjük (eddig a kommentig), hogy nem éppen szakértői vélemények születtek Lajkó muzsikáját illetően, és a rajongók nehezen vagy egyáltalán nem viselik el a kritikát.

Ez mögött az húzódhat, hogy Lajkó személyisége és kisugárzása nagyon eredeti és ebből eredően szerethető is, és a zenéjét analizálók véleményét félreértelmezve ezt a szeretetet látják támadva, pedig dehogy.

valakitalánvagyok 2013.08.01. 14:27:31

@Na??: szép nagy bakokat lőttél, gratulálok!

komolytalan samu 2013.08.08. 19:37:24

Az új album rohadt jó, de Lajkó már csinált citerás albumot vagy 10 éve Boban Markovic-al (ha jól emlékszem).

Nem saját album volt, de nem is most vette elő a citerát.

komolytalan samu 2013.08.08. 19:44:40

Ha már itt tartunk: Lajkó tényleg nem abban az értelemben hegedűművész, mint amit egy Bach hegedűszonáta igényel, de soha nem is állította, hogy az lenne (és biza, ki is rúgták a zenei szakközépből, noha nem a tehetség hiánya miatt, mégmielőtt).

Viszont az önismétléseivel együtt is akkora zseni, hogy a nagybőgő adja a másikat.

wehh 2013.10.24. 20:21:54

Végighallgattam, iszonyat "hype" előzte meg, világcsártje', Félix és a természet, lovak, fák, minden-minden, totál naturalisztika, tiszta zenei extázis, paganini, elfek\entek, kis patak, meg a tököm ...kíváncsi is voltam ennek arányában.

Amit kaptam az majd 50perc tercelgetés, dara...tisztességes harmóniamenet kevés, még nagyon fülbemászónak sem mondanám, amiben még egy szar pop együttes is jobb, neki ez annyira nem megy.

Mondjuk nagyon nem is ment neki eddig se, de nem is ezért szeretjük.

Ellenben minden elismerésem a háttérzenészeké, akik az irgalmatlan önzőzés alá tudnak alázatosan kísérni.

Egyéb sírásom: sokszor sajna egyenletlen volt a játék, kiesett a tempóból, volt dolga a hangmérnöknek, mert ezt az albumot kellett szabni rendesen...megújulni nem tud a fiúka, régen iszonyat erőt éreztem benne, most meg csak újabb és újabb bőröket érzek, erre jön mellette a rengeteg PR, ami totál elbassza a dolog őszinteségét, aztán csórit meg összerakják boldog-boldogtalannal, ez már lóvécsinálás level: 5000, ez már nem a vajdasági elemi csávó, ez már az olvasztótégely.

Igen: ezt hívják döglődésnek, ami természetesen senkinek nem esik le, ha meg persze szó éri a ház elejét: biztos irígyek vagyunk.

Na, erről ennyit is.