2013.05.08. 16:00 – Raffer Attila

Ha az erdő jókedvű - Sena Dagadu-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sena Dagadu - Lots of Trees
(Irie Maffia Production)

Az Irie Maffia sokcsápú polipként van jelen a hazai elektronikus zenei életben, tagjai cuppogós tapadókorongokkal kapaszkodnak a szcéna közel minden egyes rétegébe. Bár Columbo mostanság túlzottan is belemasírozott a fake-raszta szerepkörbe, illetve a zenekar egyéb tagjai más projektekben is kiélik a kreativitásukat, ez azonban nem nagyon megy az összhatás rovására, legújabb lemezükben ugyanis nem sok hibát találtunk. Képregényes hasonlattal élve ezek az arcok a magyar zene bosszúállói, akik külön-külön és egyesülve is ugyanúgy megállják a helyüket, de a formáció Tony Starkja, azaz központi eleme továbbra is az a Sena Dagadu, aki most egy olyan szólólemezt tett le az asztalra, ami egyik világból a másikba pattint minket úgy, hogy a kettő között még kapaszkodni sincs mibe. Afrobeat-puhatolózások, egy kis freejazz és triphop, az egész mögött pedig ott állnak Sena egyedi r'n'b-bástyái, amik a pop felé húzzák feszesen ezt a sokfelé ágazó, kúszónövényekkel telefont lombkoronát. 

Az anyazenekar reggae-s/dancehallos gyökereit szerencsére nem tévesztette teljesen szem elől Sena, sőt egy-két számban tovább is megy, és van hogy egyenesen az ütemek lopják el a show-t. Ami nem mindig megy a vokál kárára, sőt, az gyakran plusz hangszerként (Accra City People), vagy hanyagul odavetett hangulatelemként rezdül együtt a sodró törzsi mélyekkel és a rövidke elektro-morgásokkal (Pass It On). Utóbbi dub-megközelítése például halmozottan is a dobok momentuma, az énekhang csak egy mankó lesz a koszos beateknek, majd a tribal féltáv körül fokozatosan átveszi a kezdeményezést. Ezt aztán a már szóba hozott Accra City People folytatja és emeli tetőpontra, de csak azért, hogy később a Heavy Boots gátlástalan rock'n'rollja szanaszét csapja. Ez a trió a lemez kvintesszenciája, egy sommás demó a Lots of Trees kiszámíthatatlanságát illetően, ez pedig olyan kiszámíthatatlanság, amely meglep, de nem zökkent ki, sokkal inkább elgondolkoztat és rácsodálkozást vált ki, de az rögtön lejön, hogy nem blöffel telefújt gigalufi. Mindig is oda meg vissza voltam az ilyen váratlan húzásoktól, na meg az olyan kontextusból való részleges kilógásoktól, mint a Speak To Me Darling örömteli folkhouse-groove-ja. De alapok szempontjából az abszolút csúcs a visszatérő vendégként közreműködő, ghánai M3NSÁval felvett csilli-villi elektrohop-kifordítás, az Extra Large, amely nyíltan a tengerentúlon még a korábbihoz képest is rohamos ütemben devalválódó anyagias rapkultúra elé állít görbe tükröt.

A Lots of Trees nem fordul be, süt belőle a nonstop vidámság, életemben nem gondoltam volna, hogy ilyet leírok egy lemezről, de talán túlzottan is életigenlő. Ami amúgy nem mintha olyan nagy baj lenne, de néha az jön le az összképből, hogy a líraiság hiánya által létrejött űrt nem tölti be semmi sem. Helyenként úgy tűnik, mintha egy idilli délutánt töltenénk valamelyik tetszőlegesen kiválasztott Hallmark-család társaságában, együtt játszanánk a gyerekekkel és a kutyakölykökkel, bekanalaznánk a vacsorára szervírozott cukormázas rizsfelfújtat, az este pedig a hitvesi ágyban fejeződik be. Nem az erőltetettségre utalok ezzel, még véletlenül sem, világosan látszik, ha Sena legújabb lemezével múlatjuk az időt, akkor nem sok helye lesz a szomorkodásnak, mert ő vélhetően nem ilyen természetű. Azt meg nettó hülyeség számon kérni valakin, hogy őszinte és saját magát hozza. Szerencsére azért a Morning Light triphop- és fúvóskörítéssel felvértezve már nyomokban melankóliát is tartalmaz, de mire úgy istenigazából betalálna, hirtelen vége is a korongnak.

Ezzel együtt is jókora utazási élményt kínáló, részletgazdag és tartós produkció lett a Lots Of Trees. Egy-kettő kivételével az összes felvétel potenciális sláger, végig laza, könnyed, hiteles, bármikor meghallgatható szeretetadagok ezek. A varázslat cseppet sem elhanyagolható részét az ütemek sokszínűsége, azon belül is a temérdek elektronikus kikacsintás adja, nincs két egyforma képletre épülő szám, ráadásul dinamikájával és hajlításaival Sena mindegyik variációnál eltalálja a megfelelő arányt. Az életkedv komprumisszummentes visszanyeréséhez bizony melegen ajánlott.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (4,3/5)

lemezkritika pop sena ezt hallgasd



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása