Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elektronikus tánczene népszerűségének köszönhetően egyre több szervező gondolja remek ötletnek, hogy DJ-ket szerepeltessenek különböző fesztiválok nagyszínpadán, ami például idén az EFOTT, a Volt vagy a Balaton Sound esetében is megtörtént, legtöbbször őszintén elszomorítva a műfaj kedvelőit. Itt jön képbe a Bánkitó fesztivál, ahol a legnagyobb színpad sem nagyobb egy tisztességes sörsátornál, az elektronikus fellépők pedig itt-ott elrejtett alkalmi helyszíneken játszanak. Persze nem is Guettáról és Avicii-ról van szó, hanem az egyre izgalmasabb hazai underground elektronikáról.
Ha az ember fesztiválozni indul akkor általában két dologhoz van kedve: sörrel a kézben dülöngélni egy-egy koncerten, majd este a szalonspicc és a talajrészegség között egyensúlyozva topogni valamilyen bulira. A Soundhoz hasonló tömegnyomor miatt az utóbbira viszonylag ritkán került sor ellenben a Bánkitóval, ahol strandgatyát meleg holmira cserélve remekül lehetett téblábolni számomra teljesen ismeretlen zenékre.
Aki jár régebben nagyobb illegál bulikba vagy akár a normafás rendezvényekre azoknak nem újdonság, hogy a lakossági fogyasztásra kevésbé alkalmas zenéknek nincs jobb helye egy olyan pultnál, ahol ötven ember sem fér el, a dekorációt meg pár lampion és egy kisebb sátorszerűség jelenti. Ez megadja azt a szabadságot, hogy ne kelljen másik száz emberhez, kordonhoz vagy biztonsági őrökhöz alkalmazkodni, vagyis nyugodt szívvel tudjak elmenni sörért, majd visszaállni ugyanarra a helyre.
A pénteki nap például pont ilyen volt, amikor két külföldi produkció (Falcon Jab, Alex Rae) után a magyar Designer Drums játszott pont olyan hűvös house-t, amitől elkerül a fagyhalál és kellemesen lehet nyaki görcsig bólogatni. Olyan zenék mentek, hogy ha még szóba álltak volna az előző évtizedből itt maradt számot kérős emberekkel, akkor is csak széttárt karokkal reagáltak volna, mondván nekik a legrégebbi zenéjük sem idősebb múlt hét szombatnál, ezért maximum egy remixet tudnak felajánlani a kért számból.
A szombat este nagyjából 10 órától teljesen kiesett, ezért a budapesti Farbwechsel kiadó két live actje maradt vasárnapra. A Route 8 és a Silf élő fellépését már sokkal nehezebb behatárolni, valahol a techno és az experimental környékén érdemes keresgélni. Mondjuk én ezt a keresgélést fekvő helyzetben tettem, de ez még így sem rontott az élményen, ami sokszor annyiból állt, hogy megfigyeltem hogyan alakítgatnak egy-egy hangminták vagy énekrészletet a pulton található kontrollerekkel és laptopokkal. Semmiképpen sem nevezhető bazári állatkodásnak, így a Route 8 és a Silf fellépése inkább tartozott a műfaji kuriózum kategóriájába, mint a felfújható gumiállatokkal való dühöngésébe. Ettől még jó látni, hogy létezik egy alulról építkező underground elektronika vonal, amely úgy nyúl vissza a klasszikusokig, hogy közben kortárs és izgalmas marad.
