Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Monster Magnet @ Club 202, 2014.01.29.
Jó volt. És sokan is voltak. Targoncástól a marketingigazgatóig, mert hát mindenki rocker, nyilván. Pedig a Setlist.fm-ről már lehetett tudni, hogy a műsor ugyanaz az egész turnén: egy az egyben eljátsszák az új lemezt és kész. Be merik vállalni, hogy semmi klasszikus sláger, régi nagy dal, legfeljebb majd a ráadásban, de az alapprogram az a néhány hónapja kijött Last Patrol album, amiben – egy szakírót idézve – harmadik-negyedik hallgatás után már mintha fel lehetne fedezni nyomokban pár refrént. Talán. De még az sem biztos. (Fotók: Mahboubi Salim/Artlasso)
Szóval az eredeti terv az, hogy rendben, akkor az első-második szám alatt veszünk egy kólát a pultnál, azzal ki a dohányzóba, úgyis sok ott az ismerős, és majd a visszataps után bejövünk. Ehhez képest bő negyven perc után az egyébként nem is cigarettázó barát kérdezi félve, hogy most akkor mi van, nem megyünk? De, mindjárt, csak még ez a riff, ez is olyan jó, de biztos jön most már valami halk, nyűglődős, széteffektezett időhúzás, majd az alatt. És nem jön. Vagyis jön, persze, ott van végig, de mégis nézni akarod. Megdörren. Húz. Hangja mit sem kopott. Kirobbanó formában. Jobban néz ki, mint valaha. Stb.
Egyébként valóban: lefogyott, újra van motoros bőrdzsekije és innen nézve egyáltalán nem mondanám meg, hogy nem most lépett ki a lassan húsz éve (na jó, 1998-ban) készült Powertrip klipből. Pedig 58 éves, lassan állami nyugdíjat kaphatna, ha Amerikában lenne olyan. (Vagy van? Jó napot kívánok, Dave Wyndorf vagyok a Monster Magnet Kulturális Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-től és a TB-járulék befizetése ügyében érdeklődnék…) Szóval, ha már 2011-ben azt írtuk, hogy van még remény, akkor mit gondoljunk most? Pláne hogy jön az említett ráadás is, és amikor a fültágítós deathcore-os kölyök együtt üvölti a tisztességben megőszült ötvenes családapával, hogy Space Lord Motherfucker, akkor felrémlik egy másodpercre, hogy bár ez a világ lehet, hogy tényleg megérett a pusztulásra, azért néha akad egy-két pillanat, amit lehet szeretni benne. Veszek pólót is.
UI.: A gyerek, aki tíz hónapos, minden este nyolc és fél kilenc között alszik el. Kivéve persze azt az esetet, amikor a Monster Magnet játszik a városban. Olyankor még fél tízkor is visítva nevetgél és egyszerre birkózik a nagyszoba közepén a plüssmedvével és a műanyag teknőssel. Szóval, ha valaki időben odaért, legyen kedves, és segítsen ki egy kommentben azzal, hogy milyen volt az estét nyitó magyar Ozone Mama és a japán Church Of Misery, ne csak az ismerősök mondják, hogy jó.
