Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Minden túlzás nélkül: poptörténeti pillanat lesz - a világ egyik legjobb hiphopzenekara, a kevesek által ismert, de a műfajra óriási hatást gyakorló The Coup első magyarországi koncertjét adja az A38 Hajón. Üde funkok, sodró groove-ok, zseniális szövegek, és a politikailag leginkább elkötelezett frontember, aki valaha megfordult a hajón. A nyugati part legzseniálisabb mikrofonfrizura-barkó összeállításának büszke tulajdonosa, Boots Riley, akinek baráti-zenésztársi köre Tupac Shakurtól Tom Morellón át az Atari Teenage Riotos Alec Empire-ig húzódik. Ha táncolnál végkimerülésig a Kommunista Kiáltvány oldschool Funky Town-verziójára, ha hallani akarod, milyen, amikor a Sex Machine találkozik A tőkével, akkor a Coup koncertje kihagyhatatlan!
The Coup – ez a két szó a hiphop-szakértők szemében egyet jelent a kilencvenes évek legzseniálisabb, bár kereskedelmileg kevésbé sikeres, de elképesztő hatású és fantasztikusan változatos lemezeivel, a csodás oldschool-funk hangmintákkal, a vad groove-okkal és a maróan gunyoros, eszméletlenül szellemes, társadalmilag rendkívül elkötelezett szövegekkel. És természetesen a zenekaralapító Boots Riley-val, aki jóformán egymaga tolja a Coup néha sajnos el-elakadó szekerét immár húsz éve. Riley – bár Chicagóban született és egy ideig családjával Detroitban élt – a kaliforniai Oaklandben nőtt fel, itt ragadt rá a fekete emberjogi mozgalom radikális szárnyának ideológiája, és itt spannolt le a későbbi Thug Life tagjaival, köztük Tupac Shakurral. Riley messze a legintellektuálisabb volt közöttük, nem ragadta magával a G-funkos menőzés, mindig is megmaradt a nagyon vicces és kegyetlenül kritikus politikai rapnél.
Valami hasonlót művelt, amit pár évvel azelőtt New York-ban a Public Enemy kezdett el, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Coup számai nem a szikár, lecsupaszított ritmikára, hanem a '70-es évek nagyzenekaros funkjának gazdag hangszerelésére és húzós groove-jaira épültek, és eszméletlenül táncolhatók voltak. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a Coupból miért nem lett gigantikus világsiker. Valószínűleg azért, mert a rádiók visszariadtak attól, hogy a dance chartokat olyan számokkal rakják tele, amiknek a szövege „egy ügyvezető kinyírásának ötmillió módját” ecsetelte. És hát az sem segített, hogy Riley nem kímélte az „elnyomó rezsimbe” szerinte túlságosan is beilleszkedő Jessie Jacksont.
A sors iróniája, hogy a Coupnak az országos ismertséget nem zseniális számai vagy provokatív szövegei hozták meg, hanem egy nem tervezett botrány: 2001 júniusában ugyanis olyan lemezborítót terveztettek, amin Riley, állandó zenekari társával, a szkreccsmester-vokalista Pam The Funkstresszel éppen felrobbantja a World Trade Centert. Szeptember 11. után aztán a média felkapta a még meg sem jelent lemezt, pontosabban annak borítóját, és az országos sokk, gyász és felháborodás közepén a kiadó elcsúsztatta a lemezmegjelenést és természetesen újraterveztette a Party Music (azaz Bulizene, de ugyancsak érthető Pártzenének is) borítóját. Bár a Coup némi hadakozás után visszavonulót fújt és elnézést kért, Rileyra azért rászállt az FBI. Később ezt meg is énekelte legutóbbi lemezén: „Mondjátok meg a nemzetbiztonságnak, hogy én vagyok a bomba!” Am a poilitikai viharok mit sem változattak azon, hogy a Coup lényegében összes lemezét euforikus fogadtatásban részesítette a szak- (értsd: zenei, és nem politikai) sajtó. Az első albumtól, a Kill My Landlordtól a tavalyelőtti konceptlemezig, a Sorry to Bother You-ig csak úgy röpködtek „az év albuma”, a „tökéletes”, „zseniális”, „rendkívüli” és egyéb jelzők.
The Coup (USA), Dokkerman & The Turkeying Fellaz
2014. május 22., csütörtök 20h, A38 Hajó
Belépő: 3000 Ft, elővételben: 2500 Ft.
