Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szombat este a Budapest Parkban ad több mint háromórás koncertet a Dream Theater. A progresszívmetál-zenekar talán ilyen hosszan még nem is zenélt, mint azt mostanában teszi, szóval a nagyon lojális magyar rajongók kiélvezhetik a koncert minden pillanatát. A szerénységgel egyáltalán nem vádolható Mike Mangini dobossal beszélgettünk egyet telefonon.
A budapesti koncertetek szabadttéren lesz. Szerinted ugyanúgy tud működni egy Dream Theater-koncert a szabadban, mint ahogy egy koncertteremben?
Az egész a Napon múlik. Az a lényeg, hogy ne legyen már világos, mert akkor lehet látni a fényshow lényeges momentumait. Nekem az a lényeg, hogy este legyen, sötétben. A késő délután is jó, mert a napnyugta gyönyörű. A korábbi időpontokat nem szeretem a napsütés miatt, de a szabateret egyébként igen.
Most már négy éve vagy a Dream Theaterrel. Elégedett vagy azzal az iránnyal, ami felé elmozdítottad a zenekart?
Nem csak az iránnyal, hanem azzal is, hogy ezáltal a zenekar tud hova növekedni. Nagyjából hetente háromszor négyszer szoktunk beszélni arról, hogy merre haladunk, mik a tervek, mit hogy kellene csinálni, így mondhatom, hogy a zenekaron belüli kommunikáció is sokat javult.
Milyen pluszt tudsz a dalszerzésbe adni?
Én mintákban gondolkodom. Nagyon hamar felismerem a zenei mintákat és olyan egyszerűen tudok rá játszani, hogy bármilyen bonyolult témát össze tudok rántani, úgy hogy abból zene legyen és dalok. Groove-okat, komplexebb részeket és melódikusabb részeket is beleviszek a dalokba. Ha meghallgatod azokat a lemezeket, amiken én is játszok, akkor hallod a nagyvolumenű dobolást. Nem csak úgy oda lett dobolva valami, hanem minden ütésnek jelentősége és oka van hogy mikor jön és a dobszerelés melyik részére esik. Ráadásul képes vagyok arra is, hogy másokat előtérbe hozzak. Csendben tudok maradni a dobok mögött, tudom, hogy nem kell állandóan ütnöm.
Mennyire tudatos és előre eldöntött, hogy két évente új lemezt adtok ki és aztán turnéztok majd két év múlva megint új lemez jön?
Nem gondolom, hogy ez kőbe van vésve, de működik. Ha valamelyik új lemezünk 6 millió példányban fogyna el és úgy turnéznánk mint Bon Jovi tette 20 éve, akkor nem lenne időnk lemezt írni. De a Dream Theater rajongótábora stabilan beállt, nagyjából ugyananyi embernek játszunk ugyanazokon a helyeken így a megjelenések is beálltak úgy tűnik erre a két éves periódusra.
Akkor nincs semmifajta nyomás, csak így alakult?
Mindig van nyomás. Egyszerűen így találunk rá időt, de de nagyon szeretünk a stúdióban lenni, mert egy stúdió a legjobb hely a világon.
Sokan azt mondják, hogy a Dream Theater a progresszív metál istene, mások azt, hogy semmi progresszívitás nincs benne. Te ezt hogyan látod?
Úgy látom, hogy akik szerint nem progresszív az, amit csinálunk, azok nem értenek hozzá. Egy csomó progresszív összetevő van a zenénkben és a hangzás maga is előremutató. Sokszor a kritikák mögött egy olyan ember áll, aki frusztrált zenész és sosem vitte semmire a zenélgetésével mert vagy tehetségtelen volt hozzá, vagy nem volt elég kitartása vagy egyszerűen semmi szenvedélye. Mivel nem tud mit kezdeni a nyomorával, ezért másokba köt bele. Ezért velük nem is foglalkozom. De vannak a profik, mint például azok akik a Grammy-díjakra kategorizálják be az előadókat, na szerintük a mi zenénk prog-ressz-ív és ők szakértők. Most tényleg egy olyannal foglalkozzak, aki annyit tud, hogy egy weboldalt összerak vagy kinyomtat valamit? Nekik nincs semmi felhatalmazásuk, ők nem egy hatóság hogy megmondják hogy mi a jó és rossz. Persze mindenkinek lehet véleménye, de ha nem tetszik neki aki minek hallgatja újra és újra? Menjen, vegyen egy lemezt, ami szerinte progresszív és elmélkedjen arról kétszer a szobájában. Én leszarom őket.
Mostanában egy átlag Dream Theater-koncert nagyjából három óra. Milyen edzés kell ahhoz, hogy ennyit le tudj nyomni?
Általában egy órát melegítek be előtte, de fontos, hogy eleget pihenjek. És az is, hogy a dobosok eleget nyújtsanak és mellette sportoljanak is. Fussanak, vagy csak baseballozzanak vagy csinálják azt mint én és golfozzanak. Szerintem a golf az egyik legjobb sport a világon.
Mondjuk nincs meg a kép előttem, ahogy golfozol.
Miért nem tudsz elképzelni lila pantallóban és pomponos sapkában?
Nem igazán.
Mert mi a golfpályára is feketében járunk. Minden golfszerkónk fekete.
Mennyi volt a leghosszabb idő amit közönség előtt doboltál?
Általában ez a három óra, ahhoz hozzá is vagyok szokva. Mikor Steve Vai mögött doboltam ott alap volt, hogy ennyit játszunk. De elrepül az idő és hozzá is lehet szokni. Eltelik néhány hét és már be se kell melegítenem, a vége felé meg már meg sem izzadok. Ez persze az időjárástól is függ, de nagyon jó érzés kihajtani magad. Akkor érzed igazán, hogy élsz.
A Wikipédia szerint majdnem tudós lettél. Most is érdekel ez a terület?
Nem, én 5 éves korom óta dobos akartam lenni. A B tervem az a jégkorongjátékos volt egész életemben. A tudománnyal és a az agy neurobiológiai kérdéseivel is csak amiatt kezdtem el foglalkozni, mert profi akartam lenni és meg akartam érteni, hogy hogyan működik az agy, hogyan memorizál dolgokat és minden olyasmit ami ahhoz segít hozzá, hogy jobb dobos legyek. Sokat olvastam is erről és tényleg segített megérteni hogy mitől lehetek mégjobb. Talán később is hasznát tudom venni hogy másoknak segítsek ezáltal mint dobtanár. Nem tudhatom.
Sosem akartál saját zenekart?
Nem, de írok zenéket. Az a helyzet, hogy Petrucci kivételével eddig senki nem írt elejétől végéig egyedül egy Dream Theater-dalt. Együtt dolgozunk, mindenki bedobja az ötleteit, ő pedig egyben tartja az egészet. De a jövőben is fogok írni, saját dalokat összerakni és talán egyszer kiadok egy őrült doblemezt, vagy csak dalokat, amiken őrült dobolás van. Meg tudom csinálni és ilyet is csináltam már, ráadásul otthon fel is tudom venni, szóval majd meglátjuk mikor jön el ennek az ideje. De nem akarok egy saját zenekarral foglalkozni.
Nagyon sok előadóval játszottál már, van olyan akivel az álmod válna valóra, ha egyszer felléphetnél?
Ha választhatnék az a Led Zeppelin lenne. Nézd, Dennis Chambers azt mondta, hogy soha nem hallott senkit olyan jól Bonham-témákat játszani mint engem. Dennis mondta, nem én. Fogadok, hogy 999 emberből 999 mondaná azt, hogy kizárt hogy ez a csávó ilyan jó legyen. De a szívemben van és nagyon megtanultam hogyan kell ezeket eljátszani. Gyerekkorom óta, rengeteg éve tökéletesítem. Imádom Bonham dobolását, de ő nem én vagyok ezért nyilván nem lenne ugyanolyan, de nagyon jól estek Dennis szavai és boldog lennék ha egyszer a Led Zeppelinnel léphetnék fel.
Milyen dobosok inspirálnak mostanság?
Senki és sokan. De nincs olyan dobos, aki mindenben jó. Ott van George Kollias a Nile-ból. Ő egy nagyon jó kezű dobos, de a lábaival nem az igazi. Vagy ott van Horaco Hernandez, az ő koordinációja például lenyűgöz és ebben ő a legjobb. Virgil Donati témáiért is oda vagyok és hogy olyan dolgokat csinál, ami nem megszokott, ami nagyon újító. De Deen Castronovo a Journeyből is nagyon jó és néhány dologban még nálam is jobb ezt elismerem.
Tommy Ramone nemrég halt meg és őt rengeteg dobos hozza fel inspirációként. Te, mint egy nagyon összetett és bonyolult témákat író dobos mennyire tudod értékelni az egyszerű punkdalokat?
Nagyon, meg is mondom miért. Nagyon nehéz és ugyanolyan sokat kell tanulni és technikásnak kell lenni, hogy az ütemet tartani tudd óramű pontossággal. Sokan nem hiszik rólam, hogy én ezt is értékelem. De álljunk meg egy percre és gondoljuk végig, hogy ki keresett meg engem? Kik hívtak fel és kérték a segítségemet? Mindig azok a zenekarok és emberek, akik tudták, hogy ezeket a komplex témákat csak én tudom eljátszani rendesen. Úgy gondolták, hogy más nem lesz olyan jó erre mint én. Mielőtt híres lett Christina Aguelira az ő managemantje is megkeresett, mert tudták, hogy egy jó dobos kell mögé, akivel be tud futni. És rengeteg ilyen van, csak ha nem érdekel vagy elfoglalt vagyok vagy nem érzem úgy hogy elég pénzt tudok vele keresni, akkor nem vállalom.
Szóval elismerem az egyszerű dobolást, de miért van az, hogy az egyszerű dobosok kritizálnak engem, hogy túlbonyolítom a dolgokat? Csak azért mert az alulművelt agyuk nem képes befogadni amit én csinálok az nem jelenti azt, hogy joguk van engem kritizálni. A Dream Theater egy zeneileg művelt, tanult, bátor, keményen dolgozó zenekar. Azok az emberek, akik ezt kritizálják azok meg gyávák és gyengék és nem képesek eleget gyakorolni ahhoz, hogy a mi szintünkre érjenek. Én elismerem az egyszerű dolgokat is, és büszke vagyok arra, hogy nem esik nehezemre a bonyolult dolgokat is eljátszani és olyan témákból zenét kihozni, amiben szerintük semmi zeneiség nincs. A negatívkodók meg menjenek és hűtsék le magukat valami tóban.
Az elődöd, Mike Portnoy rengetegszer elmondta, hogy vissza akar menni a zenekarba, és nagyon megbánta, hogy kilépett a Dream Theaterből. Te hogy érzed magad emiatt?
Valahol teljesen megértem. De nem érzem, hogy nekem bármi miatt izgulnom kellene, vagy aggódnom. Semmi okom nincs azt feltételezni, hogy visszaveszik és látod, nem is került vissza. Ennek vége van és ezt ők mondták. Komolyan is gondolták. Tőlük is megkérdezheted, teljesen komolyan gondolták, hogy ennek vége van. Én mutattam nekik egy utat és az pontosan az volt, amit szerettek volna. Nagyon sajnálom Mike-ot, hiszen tudja, hogy hibát követett el, de úgy érzem hogy a pozícióm ebben a zenekarban teljesen szilárd. Szeretném hogy boldog legyen, ezért remélem rájön, hogy ez nem hiba volt, hanem valami új kezdete és ennek így kellett lennie.
