Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma két norvég és egy amerikai brutálmetal csapat legújabb lemezét mutatjuk be nektek, lankadó szeretettel. Természetesen egyik album sem lett reveláció, viszont a mostani netadós időkben meg kell becsülni azt is, ha nem kell letölteni valamit, hanem a kevesebb adatforgalmat generáló streamelés jön házhoz. Einherjer-Obituary-Khold-rajongók készüljetek, jön a METAL!
Einherjer - Av oss, for oss (Indie Recordings)
Az Einherjer mindig is azon skandináv zenekarok közé tartozott, akik a még nem ciki és teljesen vállalható színvonalon prezentálják a viking életérzésű zenéjüket. Hatodik, Av oss, for oss című albumukon is a hősök megéneklése a fő csapásirány, a régi korok búja-bája, kizárólag szinte középtempós megoldásokkal. Az előző nagylemezükhöz képest (ami még a top 10-es listámba is befurakodott valahogy három éve) sokkal szellősebb az összkép, mindazonáltal a legzeneibb is egyben. Meglepődnék ha most ez bárki tízes listáján rajta lenne év végén, mindenesetre kellemes hallgatnivaló egy-két unalmas estére az 'Általunk, érettünk'.
Obituary - Inked In Blood (Relapse Records)
Az amerikai oldschool death metal úttörői ugyanazt a cseppet sem rögös, mindinkább kényelmes utat járják be idei Inked In Blood című albumukkal, ahogy 1988-as létezésük óta bármelyik lemezeikkel tették azt. Tardy hörög a maga jól ismert hangfekvésében, a szövegek ismételten nem sok mindenről szólnak, a zenei stílus pedig ugyanaz, mint ami bármelyik korábbi Obituary-albumon hallható volt már. Háttérzenének pont nem zavaró, de többet várni tőlük most is botorság lenne. Nosztalgiázni jó. Ahogy a koncertjükön is biztos jót lehet majd szórakozni január 21-én a Dürer Kertben.
Khold - Til endes (Peaceville Records)
A Khold az a tipikus norvég blackmetal zenekar, ami mindig is a fősodortól eltérően a saját útját járta. A most megjelent hatodik albumukra végre rátaláltak erre a bizonyos útra: most már az ördög se mosná le róluk, hogy bármikor füttyszóra indulnának egy képzeletbeli Darkthrone-tribute versenyre, ha hívnák őket. Alapvetően megközelítés kérdése, hogy most ez jó vagy sem. Egyfelől keményen tolják a szigort zenéjükben, minden nagyon tisztán és brutálisan szól és az image is végre nem az az unalmas pandamacis. Másfelől az újdonság vagy újításra törekvés messzire elkerüli a csapatot ezekkel a darkthrone-os riffek újrahasznosításával. Persze ha valaki a mostani Fenriz/Nocturno-féle ős heavy és thrash vonallal képtelen megbarátkozni és a második blackmetalos korszakukban kiadott Darkthrone-lemezek a kedvencei, a Khold-nál egyszerűen nem lesz jobb hiánypótló. Bár miért fárasztanánk magunkat ezzel, ha az eredetit is hallgathatjuk ugyebár?