Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Megjelent a Máté „Stu” István szólóprojektjéből született rockzenekar, a Stu33 első nagylemeze, a Pure&Free. A zenekar rendhagyó módon dupla lemezbemutató koncerttel ünnepel: először akusztikusan adják elő a dalokat most pénteken az FMH-ban, majd májusban jön a hangos bemutató. Előtte viszont itt a nagylemez premierje a Lángolón.
Az Amnesztiából és a Rakétából is ismert Máté István a 2013-as bemutatkozó EP után ezt a nagylemezt már zenekar tagjaként jelenteti meg. A jelenlegi felállás Máté mellett Szenohradszki Péter dobosból, Gassama George basszusgitárosból, Nemeshegyi Barnabás gitárosból, Géczi Teodóra csellósból és Bajnok Jonatán gitárosból áll. Az albumon vannak radikális grunge, kamara-pop és goth tónusú dalok egyaránt.
Életünk során sok féle utat járunk be. Keressük a megfelelő irányt, miközben harcok, győzelmek, vereség, szerelem, szabadság, félelem, csalódás, boldogság tarkítják az utat. A Pure And Free album az útkeresés kérdéseire keresi a választ és lereagálja az ott szerzett benyomásokat. Szabadság iránti vágy, a fény és árnyék ellentéte szövi át. Rezignált elmerengés, hasító felismerések, kitörő őszinteség, energikus lendület jellemzi.
- mondja az albumról Nemeshegyi Barnabás gitáros.
A felvételek a Zsiráf Szandban készültek Bodnár Péter „Bogyó” kezei alatt, a stúdió munkálatokról a zenekar pedig blogot is vezetett a YouTube csatornáján. A zenekar akusztikus lemezbemutató koncertje április 17-én, 20 órakor lesz a Fővárosi Művelődési Házban.
A lemez címe egyébként a Who Can? című dalból származik és azt a kérdést feszegeti, hogy ki mondhatja el magáról, hogy tiszta vagyok és szabad? Ezen – megtisztulási folyamatnak is beillő – nyolc állomásos szakaszon kíséri végig a zenekar a hallgatót. Mindezt itt és most meg is lehet hallgatni, kiegészítve egy dalról dalra kommentárral Máté Istvántól.
Sinner: Nyitány! A lemez első dala színtiszta Pearl Jam-IggyPop-fúzió, igazi rock 'n' roll. Hasít, tol előre, kiszakít a félelemből, a magányból. Szívesen üvöltöm a refrént bele a közönség arcába. Felmerült egy érdekes kérdés még az album sorrendjénél, hogy mi lenne, ha nem ez lenne az első dal, hanem inkább a Who can?, tény hogy érdekes lett volna, de azt hiszem jól tettük, hogy ezzel nyitunk! A dalszöveget, Jonatán az egyik gitárosunk szerezte, és ahogy egy félmondattal odabökte - Stu, ezt rólad írtam! (köszi Jonny!)
Kill Me: Egy grunge-pop, ami akusztikusan született meg. Ez egy igazi szerelmes dal és nagyon jó összhatásban van a szöveg a zenével, énekkel, a dallal. A szövegíróval (Rea) beszélgettünk még anno és úgy fogalmazta meg, a szerelem és hit képes arra, hogy megöljön, vagy megmentsen. Szóval egy dal az élet SZERELMESEINEK, vagy a szerelemben szenvedőknek. (Imádom az akusztikus gitárt benne, fellágyítja és egy nagyon finom érzést ad az egész dalnak.)
Átlátszó: Filmzene! - csak ennyi (Az egyetlen magyar szövegű szerzemény az albumról) Egy apokaliptikus világot képzelj el, egy világ kiégést, ahogy egy vérző lány áll meztelenül a kihalt város közepén. A vonósok megadják azt a monumentális hatást, amitől borzong az ember. Itt kell megjegyeznem, hogy az egész lemez a Zsiráf Szand stúdióban készült, Bodnár Péter"Bogyó" vezénylete alatt, aki nem csak hangmérnökként vett részt, hanem zenei producerként is. Volt olyan dal, amit konkrétan Ő mentett meg. Ezúton is hálás köszönet Bogyesz!
Turn up: Ahogy egyik zenész barátom, mondta: olyan mint valami extra tökös U2-nak és a Foo Fightersnek a kereszteződése, egy kis Chilivel megfűszerezve" Ez a kislemezen is szereplő dal újra értelmezése.
Last Piece of Love: Sokat molyoltunk ezzel a dallal, a Bogyóval és a többiekkel, talán ezzel a legtöbbet, de megérte. Pop dal a legjavából. Minimál hangszereléssel, tök jó, egyszerű, hatásos gitár riff a refrénben, ettől rock, viszont a vonós témától lesz populáris. A vége a kedvencem, főleg az énektémák és ahogy építkezik az egész , igazi pop-nyál, de ez a jó nyál, nem az a rossz fajta, giccs.(a refrénben lévő is szinti hangzás egy xilofon brutálisan eleffektezve)
Who Can: IMÁDOM! Erre a dalra vagyok a legbüszkébb! Nagyon szeretem. Szerintem tökéletes! Az egész albumot szívesen hallgatom, de ez valahogy, uhhhh. A zene, a szöveg-ének, minden jó benne. Ez készült el legelőször és szinte semmit nem kellett változtatni rajta, ahogy felment és visszahallgattuk mindenki borzongott. Az a jó benne szerintem, hogy ha hallgatod újra és újra fogsz találni benne, felfogsz benne fedezni valami újat. Ez a dal lett az album világítótornya. (Eredetileg ez is akusztikusan készült el, majd rátettük az elektronikus soundokat, utána próbateremben pedig rázúztunk)
New Start: A Szellem szülte dalt. Eredetileg egy búcsúdalnak készült, de most egy új kezdetnek a zászlóvivője. A Who can után mindenképpen felüdülés.
Till the End: Az abszolút feloldozás. Ez a dal felemelő, szép, gyönyörű. A megbocsájtásról szól. Bogyó szerint hegycsúcsos konok 4 akkordos dal. Tökéletesen építkezős poszt-rock dal, amit nagyon szeret a közönség, ahogy a dalban lévő Astoria metróállomásán felvett rajongói csordavokál is tükrözi. Az album tökéletes befejezése.
