Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ritka az olyan tudatosság és filozófiai, illetve tudományos érzékenység, ami az első albumát nagy nyilvánosság előtt a Lángolón most bemutató Klustersre jellemző. Artworktől a zenei hatásokig, szürrealizmustól az analóg hangzásig, rádióbarátságtól a pszichedelikus rockig sok mindenről beszélt nekünk a zenekar két komponistája, Barcsa Balázs és Juhász Huba, amelyből sok kezdő zenekar és pályáját most indító zenész is tanulhat.
H: Az, hogy konceptalbumot készítsünk és ne pedig egymástól függetlenül megírt dalokat pakoljunk sorba az albumra, valahogy teljesen természetesnek tűnt a kezdetektől, talán meg sem beszéltük, automatikusan így dolgoztunk az anyagon. Azzal sem volt probléma, hogy megtaláljuk azt a témakört, amivel meg tudnánk tölteni egy lemezt, megragadtam a lehetőséget, hogy szépen sorban kiadjak magamból egy olyan gondolatsort, ami már nyomasztóan régóta foglalkoztatott akkorra. Összefoglalva az Olbers' Paradox a tudatról és a tudatalattiról szól, az emberi életben betöltött szerepükről, kapcsolatukról, eltérő fontosságukról bizonyos szituációkban. Bár igyekeztünk megválaszolatlanul hagyott kérdéseket feltenni a hallgatónak, utólag úgy látom, elég erős lenyomata lett az anyag bizonyos szubjektív álláspontjaimnak.
A fő kérdés, amire az album választ próbál találni, hogy az embernek a külső vagy a belső univerzumot érdemesebb-e választania, már ha választani kell. A külső univerzum a minket körülvevő valódi, a belső pedig a csupán fejünkben létező. A két világ közötti vívódás során álomjelenetek és valóságos helyzetek váltják egymást az albumon, amik az első és az utolsó számban egymásba is mosódnak.
Ezek a világok fizikai formában is megjelennek a lemez fotósorozatán. Mivel egy tudományos álláspont szerint az univerzumunk dodekaéder alakú, az artwork képein szereplő lebegő dodekaéderek az emberek saját univerzumait szimbolizálják (melyek esetenként valamiben hiányt szenvedhetnek, azaz nem feltétlenül teljesek).
A dalszerzés
B: A lemezen szereplő dalok felvételét megelőzte egy hosszú, mindenféle nyomástól, kitűzött határidőktől mentes dalszerzési időszak. Volt egy elképzelésünk, hogy milyen jellegű dolgokat szeretnénk majd hallani, ennek ellenére a terveinkkel kicsit szembemenő számok (Breathing Space, Final Flash, Depths) születtek meg először. Ezek egyfajta természetes határokat jelentettek számunkra, amiken belül kellett megtalálnunk a mozgásterünket. Az előzetes elképzelés része volt, hogy többségében nem klasszikus dalformára, hanem ismételt, gyakran háttérbe szorított vokális témákra épülő számokat írjunk. Így a hagyományos szerkezetű dalok (Brainstorm, Depths, Hearts Decline, Final Flash) nagyobb hangsúlyt kapnak, a többi pedig engedi egy kicsit elmerülni a hallgatót. Ugyanígy nem törekedtünk arra sem, hogy rádióbarát számokkal próbáljuk megtölteni a lemezt, annak ellenére, hogy úgy gondoljuk, popzenét játszunk.
A korábbi szokásainkhoz képest sokkal szélesebb körű műfaji hatásokat engedtünk meg magunknak. Régebben a Klusterst mi magunk szorítottuk be egyfajta elektropop skatulyába, amibe rengeteg dolgot nem tudtunk beletenni, ami pedig egyébként nagyon is jellemző ránk. Ezúttal mindennek teret engedtünk, ami fontos számunkra. A dalokat alapjában véve a kedvenc, progresszív rock (Pink Floyd, Archive, Pure Reason Revolution) és trip-hop-zenekaraink (Air, Hooverphonic) hatása alakítja olyanná, amilyenek. Ezt fűszerezik a különböző szintetizátorközpontú zenék (Daft Punk, Ladytron, La Roux, Justice) hatásai. A kortárs irányt legfőképpen az M83 és a The Naked and Famous mutatja. A ránk hatással lévő zenekarok többségére jellemző, hogy az átlagosnál jobban kitalált és körüljárt koncepció alapján épül fel egy lemez vagy koncert. Ez is követett példa volt.
A dalok két fázisban íródtak. Én feldemóztam a számokat, hangszereléssel és a vokálszólamokkal együtt, Huba azok alapján megírta a szövegeket, majd közösen pontosítottuk az eredményeket. Amikor mind a kilenc szám ilyen formában készen lett, elkezdtük felvenni az Olbers’ Paradoxot. Mert ekkor már volt címe.
A felvételek
B: A dobokon kívül mindent házon belül vettünk fel. Béreltünk egy lakást erre az időszakra, berendeztük a rendelkezésünre álló eszközökkel, hangszerekkel és elkezdtünk dolgozni. Nagyrészt éjszaka, mert szerencsére nem volt probléma a hangoskodás. Ekkor is jellemző volt, hogy addig foglalkoztunk egy-egy dologgal, míg nem voltunk vele megelégedve. Nehéz volt megtalálni azokat az állapotokat mikor egy felvételre már érdemes azt mondani, hogy az készen van. A felvételeknek megvoltak a maga technikai határai, korlátozott számú mikrofonok, teremakusztika, stb., de ezek inkább motivációs források voltak, mintsem elkeseredtünk volna miattuk.
Amire lehetőségünk volt, azt tényleg felvettük, még ha használhattunk volna professzionálisan rögzített mintákat is. Eltöltöttünk egy napot az Egressy Béni Zeneiskola nagytermében, ott vettünk fel Bösendorfer hangversenyzongorát, glockenspielt, üstdobot.
Több ponton is érezhető volt, hogy hogyan tudnánk professzionálisabb végeredményhez jutni (pl. session zenészek bizonyos hangszerek esetében, más felvételi eljárás) amiket még ha meg is tudtunk volna valósítani, az első lemezt szerettük volna teljes mértékben a sajátunkként kezelni, így a végső mix elkészítésén kívül semmit nem adtunk ki a kezünkből.
A hangszerek
B: A zenével való kapcsolatunk nagy részben bizonyos hangszerek iránti vonzalomra alapszik. Ezek olyan 30-40 éve készített és azóta óriási sikereket megélt hangszerek, amelyek műfajokat teremtettek és zenészeket tettek híressé. Imádjuk, ha egy gitárnak története van, látszik rajta, hogy az előző gazdái hogyan használták, miket cseréltek le rajta, stb. A lemezen lehetőségeink határáig ilyen gitárokat és szintetizátorokat használtunk.
Az általunk képviselt műfajnak fontos összetevője ezeknek a régi hangszereknek a modern módon történő használata. Vintage TAMA dobgép oszcillátorát vezéreltük szoftverszintikkel, egy padláson talált romos, aztán felújított Solina String Ensemblet samplingeltünk, hogy aztán egészen másra használjuk. Izgalmas volt olyan dolgokat csinálni, amikre ezeknek a hangszereknek a gyártói garantáltan nem gondoltak.
Artwork
H: Az albumhoz készített vizuális anyaggal az általunk ahhoz kötődő hangulatot szeretnénk még mélyebben megosztani a befogadókkal. Egyébként ez nem egy nagy marketing-agyalás végeredménye volt, csupán imádjuk azt a pluszt, amit egy ilyen artwork nyújt, ha felfedezzük miután nagyon megkedvelünk egy adott lemezt. Talán mondanunk sem kell, a legjobban Storm Thorgerson munkái érintettek meg bennünket, de ebben az időszakban kedveltem meg nagyon Oleg Oprisco és Mikko Lagerstedt képeit is. Ahhoz, hogy kiéljük a szürrealitás iránti vágyunkat, az Olbers' Paradoxban feldolgozott témák nagyszerű táptalajt biztosítottak (például a gyakori álomjelenetekkel).
Bár tisztában voltunk vele, hogy csak online, digitális formában nyújthatjuk ezt át a világnak, mégis az első pillanatoktól kezdve fizikai formában láttuk lelki szemeink előtt a bakelit borítót a hozzá tartozó lapozható képekkel együtt. Ez a bakelitlemez-analógia a hanganyag koncepciójában is visszaköszönt. Bár végül kisebb módosítások miatt eltolódtak a dolgok, de eredetileg a Breathing Space végén található rész, ahol egy lejárt bakelitlemez hallható, pont az Olbers' Paradox közepére került, hogy aztán megfordítva azt, a lemez másik oldalán következhessen a dalokban vizsgált kérdések másik oldalról történő vizsgálata.
A képek tartalma legtöbb esetben már akkor kialakult, mikor szövegek kerültek az egyes számokra, megvalósításuk pedig a studio-felvételekkel párhuzamosan történt. A képsorozaton szereplő embereket a családi- és baráti körünkből kértük fel a fotózásokra, melyek a legkülönfélébb helyszíneken zajlottak, a szobámtól kezdve a ház udvarán át, erdőben, sétálóutcán, tengerparton. Annak ellenére, hogy a lehetőségeink korlátozottak voltak, igyekeztünk a lehető legkevesebb utómunkával dolgozni, hogy minél fotószerűbb, analógabb eredményt érjünk el. A képeken lévő dodekaéderek sem számítógépes modellek, valódi univerzumokat barkácsoltunk magunknak.
Mivel az albumot csak digitális formában tudtuk megjelentetni, a hallgatók nem tudják kézbevenni az elkészült anyagot, viszont szerettünk volna egy ahhoz hasonló élményt nyújatni nekik. Az Olbers' Paradox hangulatát alapul véve terveztünk és építettünk fel egy minisite-ot, amin mai online köntösben hallgatható meg a lemez, olvashatók el a dalszövegek, és lapozható végig az artwork.
Kommentárok a számokhoz:
Prologue (H): A szám az album nyitányának mondható, az ébredésről szól, ami történhet egy álomból, vagy épp egy álomban. A vihar, ami a szövegben és a számhoz készült fotón is megjelenik, egy olyan jelenséget hivatott szimbolizálni, ami határt képez a külső és a belső világunk között, mivel hozzám egy ehhez hasonló élménnyel kötődik. Mind a szöveg, mind a képen ábrázolt szituáció összefoglalja azt, amit a későbbiekben kifejt az album, ezért ábrázolja ezt a jelenetet a borító is.
Brainstorm (H): Egy példa az éber álomra, mikor az ember mindent megtehet, amit a valóságban egyéb okok miatt nem tesz meg, egy erős utalással arra, hogy rajta áll, változtat-e ezen. Bár ezt tekintjük a lemez legpopulárisabb számának, messze ennek a leghosszabb a dalszövege.
Depths (B): A dal arról szól, hogy a tudatalatti gondolatok megelőzik a valós észlelést és cselekvéseket, ezáltal az ember egy folyamatos fáziskésésben él, abban a téves tudatban, hogy szabad akarata van. Ezt a témát kevertem össze azzal a jelenséggel, mikor az egyén képes szerelembe esni álmában egy olyan személybe, aki nem is létezik.
Multiverse (H): Az instrumentálisként indult számhoz írt pár sor egyszerre tartalmaz tudományos és vallásos felvetést. A természettudományok szerint multiverzumban élünk, azaz párhuzamos univerzumokban az életünkhöz nagyon hasonló, és attól teljesen eltérő világokban létezhetünk. Hogy megválaszthatjuk-e a saját univerzumunkat, azaz életünket, az már hit kérdése.
Hearts Decline (H): A dalban egy lány érzéseit eltorzítják a gondolatai, mialatt magyarázatot keres egy megfejthetetlen jelenségre, az első csókját követő dejavu érzésre. A Hearts Decline-ból készült egy trip-hop felé erősen elmozdított "mellow version" is.
Breathing Space (H): A szám egy robot által levonható konklúziót tartalmaz az eddig elhangzott dalokkal, mondandókkal kapcsolatban. Ezt a jelenetet ábrázolja a hozzá készített fotó is.
Shall We Remember? (H): A leghosszabb és legösszetettebb darab, a legkülönfélébb minket ért hatások érvényesülnek benne. Az album megtervezésekor hamar kristályozódtak a szándékaink az egyes trackekkel. A rádióbarátabbnak vélt dalok megválasztása után az összes többi számnál figyelmen kívül hagytunk bármiféle idő- és szerkezetbeli kötöttséget, és próbáltunk teret engedni az ösztönös építkezéseknek. Így került egy közel 9 perces számba az album leglíraibb és legmasszívabb része is .
Olbers' Paradox (H): A címadó dal készült el legutoljára, ennek a szövege Olbers német csillagász által felvetett paradoxont dolgoz fel: Ha feltételezzük, hogy a világegyetem végtelen, akkor a végtelen számú csillag fényének éjszaka teljesen be kellene világítania az eget. Viszont ez nem így történik. Edgar Allan Poe ezt azzal próbálta magyarázni, hogy az általunk látható csillagok közötti sötétségből még nem ért ide a fény. A dal a paradoxonon keresztül egyetlen kérdést fogalmaz meg: az elménkben eltárolt múlt, vagy a tudatosan megélhető jelen az értékesebb. Mivel az egész album ezt vitatja, címadó dalnak válaszottuk a számot.
Final Flash (H): A lemez záródalának alapszituációja szintén egy tudományos felvetés, miszerint lehetséges, hogy a világegyetem tágulása egyszer megforduljon, és az idő visszafelé történő lepergését követően minden összezuhanjon a pontba, amiből keletkezett.
