Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hétvégén lementek a Nagyszínpad (Nagy-Szín-Pad!) elődöntői, most szombaton jön a döntő. Nemsoká indul a Nagyon Balaton, aminek része a Strand (STRAND – Nagyon zene) fesztivál, a Balaton Sound és a B My Lake (B.my.Lake) is. Közben lesz a Volt (VOLT) fesztivál Sopronban, és az Akvárium is folyamatosan működik. Mindnek Fülöp Zoltán (képünkön balra) és Lobenwein Norbert (jobbra) a főszervezői, akiknek a Sziget fesztivál összerakásához is jelentős közük van. Az alábbi interjúban mindenről szó is esik.
Szervezőként milyen volt a második Nagyszínpad három elődöntője?
Lobenwein Norbert: Szinte össze se lehet hasonlítani a tavalyival. Természetesen fontos kérdés, hogy kik jutottak be a kilences mezőnybe, majd a döntőbe, de most szívesebben térnék ki a verseny szervezési, technikai részére. Nagyjából négy hónapon keresztül dolgoztunk azon, hogy egy olyan produktumot szülessen, amelyre büszkék lehetünk. Izgalmas és mai képi világgal, modern technikai megoldásokkal, kreatív ötletekkel. A legjobb hazai szakemberek közül sokan dolgoztak és dolgoznak velünk, akár rendezőként, szerkesztőként, akár a kisfilmek, vagy a műsor képi világának megtervezésében, megteremtésében. Nem voltak illúzióim, de azért nem bántam volna, ha szakmabeliek vagy kritikusok akár egy fél mondattal kitérnek erre amellett, hogy a döntőbe jutó hármas összetételét elemzik. A szakma, a közönség és a fellépők részéről azonban egyértelműen pozitív visszajelzést kaptunk, és ez a legfontosabb.
A tavalyi után mik voltak a visszajelzések, kritikák?
Fülöp Zoltán: Az egyik legfontosabb pozitívum számunkra, hogy már az első alkalom után átment a köztudatba a produkció híre, gyorsan sikerült bevezetnünk a Nagyszínpad nevet. Ez talán a Petőfi Rádión kívül annak is köszönhető, hogy az internetes mozgósító kampány a zenekarok részéről kellőképen erős volt. Az induló zenekarokkal tartottunk egy értékelést az év végén, amelyből kiderült, hogy egyértelműen pozitívan fogadták az Nagyszínpadot. A legtöbben profitáltak is belőle, hiszen azok, akik nem végetek dobogós helyen, azok is elérték, hogy sokkal többet forgott a nevük a médiában, a korábbinál jobban bekerültek a köztudatba.
Természetesen figyelünk a negatív kritikára is. Az instagramos szavazásnak például nagy szerepe volt a Nagyszínpad ismertségében, sikerében, de az eredményt több esetben jelentősen eltérítette a más platformokon zajló szavazásokétól. Ezt idén kivettük a rendszerből, és egyfajta külön versenyként hirdettük meg, amelynek nyereménye egy egyéves turnébusz használat, de ez az eredmény a fődíjakba nem számít bele. Magán a versenyen idén sokkal rövidebb ideig lehetett szavazni: naponta a műsor kezdetétől négy órán át, így ez jobban összefüggött, illetve a döntőben majd összefügg a tényleges teljesítménnyel.
Ugyanakkor a mostani elődöntők után bebizonyosodott az az előzetes kritika, hogy túl nagy szakadék tátong népszerűségben egyes zenekarok között. A bejutottak mindegyike nagy facebookos rajongótáborral rendelkezik, a kiesettek pedig nem.
Lobenwein Norbert: Ez csak félig igaz. Tény, hogy az Ocho Macho e téren kilóg a mezőnyből, nekik egy közel 60 ezres Facebook-táboruk van, míg a Biebersnek és a Kelemen Kabátbannak 20-20 ezer körüli, de a versenyben voltak még páran 20 ezer fölötti Facebook-rajongói körrel. Ennek persze van jelentősége, de annak sokkal inkább, hogy ki, mennyire vette komolyan a versenyt, mennyire mozgatott meg minden követ a siker érdekében, mennyire akart nyerni. Sok kritika érte tavaly a Mary PopKidséket, amiért hetekig minden róluk szólt a Nagyszínpad idején, de én úgy látom, hogy ezt pont így kell csinálni. A mostani mezőnyben is volt pár banda, akiket nagyon szerettem volna a döntőben látni, de nem tettek ennek érdekében sokat, amit sajnáltam. Ettől függetlenül ők is ott lesznek az összes fesztiválon, ők is sokat szerepelnek a Petőfi műsorán, de a döntő most szombaton három, meglehetősen különböző produkció között dől majd el.
Fülöp Zoltán: A tavalyihoz képest idén változtattunk a válogatás mikéntjén. A Petőfi Rádióval közösen összeállítottunk egy listát, amelyből aztán a szakmai szavazók – közel százan - kiválasztották a szerintük arra érdemeseket. Az volt a kritérium, hogy olyan zenekarokat jelöljünk, amelyeket már rendszeresen játssza a Petőfi, mi is meghívnánk őket a fesztiváljainkra, de még nem kerülnének azok nagyszínpadára. Emiatt aztán valóban lett egy nagyobb szórás a zenekarok népszerűsége, ismertsége terén, hiszen vannak köztük évek óta népszerű, több tízezres rajongói táborral bíró produkciók, de vannak hozzájuk képest alig ismert, egészen újak is. Mindenkire igaz, hogy biztosan kapnak egy olyan reflektorfényt és számos koncertmeghívást a következő hónapokban, ami növelni tudja a népszerűségüket, tehát már biztosan nyertek ők is a versennyel.
Lobenwein Norbert: Nagyon nehéz egy évre előre látni bármit. Gondolta volna bárki, hogy a tavaly a Nagyszínpadon résztvevő Halott Pénzzel mi történik egy év alatt? Vagy a Wellhellóval, akiktől még egy dalt se ismertünk tavaly ilyenkor? Egy év alatt ők olyan karriert futottak be, amilyennel én még nem nagyon találkoztam.
A közmédiának alapból nem kellene ezeket a zenekarokat ugyanilyen intenzitással, verseny nélkül támogatni?
Lobenwein Norbert: A Petőfi Rádió ezt szerintem meg is teszi. Az adó pár évvel ezelőtti átalakítása olyan hatással volt a hazai popkulturális színtérre – nem túlzás azt mondani, hogy a közízlésre -, mintha a víz alól emelte volna ki a fél ország fejét. Korábban, a Danubius-Sláger Rádió korszakában elképzelhetetlen volt, hogy mondjuk egy Punnany Massif, Brains, Irie Maffia, vagy Kiscsillag akár megszólaljon országos médiumokban. Akkoriban egy fesztivál programkínálata köszönő viszonyban se volt azzal, amit az ízlésformáló, országos médiumok képviseltek. Máig emlékszem, hogy amikor a Petőfi elkezdte játszani a felsoroltakat, bárhová mentem, ez a rádió szólt: az autószerelő műhelytől a fogorvosomig és csodálkozva néztek az emberek, hogy ilyen zene is létezik. Eközben mi, fesztiválszervezők és a sok tízezer fesztiválozó jól tudta, hogy igazából ez a zene, ennek kellene normális esetben szólnia az országos rádiókból is. Túlzás nélkül mondhatom, hogy javarészt a Petőfinek köszönhetjük, hogy „születtek” és születnek új, nagyszínpados sztárok, olyanok, amelyek klubokat, csarnokokat, fesztiválok küzdőtereit töltik meg. Pár éve, egy telt házas, Voltos koncerten Likó Marci, a Vad Fruttik énekese arra kérte a közönséget: tegye fel a kezét, aki a Petőfin hallotta őket először. Úgy 5-6 ezer kéz emelkedett a magasba. Szerintem a Petőfi egy igen fontos feladatot lát el, méghozzá jól.
Fülöp Zoltán: A Nagyszínpad által mi, fesztiválszervezők és a Petőfi Rádió, Petőfi TV olyasmit tudunk adni jól működő, sikeres zenekaroknak, aminek valós értéke van számukra. Önmagában az is nagy dolog, ha valaki Robbie Williams előtt léphet fel a Szigeten, vagy a Volt és a Strand nagyszínpadán, videoklipet, külföldi fesztiválmeghívást nyer. Ugyanakkor a legfontosabbnak azt a reflektorfényt tartom, amit a közmédiával közösen tudunk adni a győztesnek és a további nyolc résztvevőnek.
A közmédia megítélése nem feltétlen pozitív mostanában. Értek amiatt kritikák benneteket, hogy szoros a szövetségetek?
Lobenwein Norbert: Mi elsősorban a Petőfi Rádióval és a Petőfi TV-vel vagyunk szoros kapcsolatban. Rájuk szerintem szakmai szempontból nem lehet panasz. Úgy érzem, a mi közös munkáinkból ők is, mi is és a közönség is csak profitál.
Másik nagy projektetek, ami hamarosan indul, a Nagyon Balaton. Erre ti kerestek meg eseményeket, önkormányzatokat vagy maguk jelentkeznek?
Fülöp Zoltán: A MasterCard Balaton Sound az indulása óta a balatoni nyár legnagyobb – egyre nagyobb – eseménye, amelyre százezres közönség érkezik a régióba. Ennek köszönhető, hogy évről-évre egyre több balatoni esemény kereste a társaságunkat. Szerettek volna bekerülni a műsorfüzetünkbe, szórólapot hozni a helyszínre, megszólítani a Sound közönségét. Ez adta az ötletet, hogy hozzunk létre egy olyan ernyőt, amely alá egyrészt meghívhatjuk az általunk nagyra becsült rendezvényeket, fesztiválokat, piacokat, vásárokat, másrészt amely alatt mi magunk is indíthatunk újabb, nagyszabású és kisebb, de nívós, izgalmas programokat.
Lobenwein Norbert: Az első év még arról szólt, hogy – akkor kifejezetten augusztus 20-ához kapcsolódva - mi kerestünk meg önkormányzatokat, pontosabban elsősorban azoknak az eseményeknek a szervezőit, amelyekre felfigyeltünk, tavaly óta viszont már nemet mondani is meg kellett tanulnunk annak érdekében, hogy a MOL Nagyon Balaton egy egységes, színes, ugyanakkor színvonalas csomagot jelentsen.
A Balaton neve a nyolcvanas évek óta sokak fejében a rablógazdaság szimbólumaként él. Amióta egy kicsit mi is otthon vagyunk a Balatonon, közelről látjuk, hogy ez már nem igaz és a régió telis-tele van kincsekkel, értékekkel. Olyan vállalkozásokkal, amelyeknek sokszor csak publicitás és egy kis segítség kell ahhoz, hogy rájuk találjanak a turisták. Azt remélem, a MOL Nagyon Balatonnak ebben az arculatformálásban nagy szerepe lehet. A számok ezt mutatják, hiszen már tavaly közel félmillióan vettek részt a Nagyon Balaton eseményein. Ugyanakkor mi nem csak a létező eseményekkel fogtunk össze, de évente nagyjából 10-15 újat is indítunk.
A B My Lake miért költözik el Balatonvilágosról Zamárdiba?
Fülöp Zoltán: A korábbi helyszínünket – a balatonvilágosi Club Aliga Üdülőközpontot – nagyon szerettük, de ott rendkívül nehéz és bonyolult a program biztonságos lebonyolítása. Nem célunk, hogy a B My Lake egy Balaton Sound méretű esemény legyen, de azon a helyen nem igazán tudtuk tervezni a jövőt. Zamárdival viszont sikerült egy hatéves megállapodást kötni, így – velük együttműködve - már nem csak egy vagy két fesztivált rendezhetünk itt, hanem egy olyan „fesztiválvárost” alakíthatunk ki, amely a nyár nagy részében az ott lakók és a nyaralók igényeit szolgálja, a három fesztivál ideje alatt pedig ideális a közönség számára. Közművesítünk, füvesítünk, utat építünk, fejlesztjük a környéket. Az pedig egy fesztiváltörténeti érdekesség, hogy így egy helyszínen két fesztivál zajlik majd, egymástól karnyújtásnyira a B My Lake-kel és a Strand – nagyon zene fesztivállal.
Mondtad, hogy nem akartok nagyon növekedni ezekkel a fesztiválokkal, viszont az új helyszín miatt erre már képesek lesztek.
Lobenwein Norbert: Valamennyire igen, de egyiknél sem cél, hogy mondjuk megduplázzuk a nézőszámot, még ha látjuk is, hogy mindkettőre nagyobb az érdeklődés, mint az előző években. A Strandnál lenne hová növekedni, zenekar is van bőven, akiket szívesen meghívnánk, , de abban a fesztiválban pont azt érezzük az egyik szerethető jellemzőnek, hogy nem kell elveszni a programkavalkádban, ha ügyes vagy, szinte mindenbe belenézhetsz egy kicsit. A tavalyi, meglehetősen esős Strand után mi magunk, a fellépők és a közönség is úgy mentünk haza, hogy ez volt a nyár egyik legjobb programja. Alig várjuk a folytatást!
Szándékosan választottátok szét a Balaton Sound és a B My Lake fellépőgárdáját? Úgy tűnik, hogy előbbire jönnek a nagy sztárok, utóbbira pedig inkább az underground.
Lobenwein Norbert: A Balaton Sound első évében nem csupán abban gondolkodtunk, hogy egy kifejezetten elektronikus zenei fesztivált indítsunk. Találtunk egy izgalmas helyszínt, ahol nem akartunk egy sokadik olyan fesztivált létrehozni, amely programjának a gerince a már megszokott mintára épül. Azt gondoltuk, hogy ez legyen egy világszínvonalú program, ahol már napközben is nemzetközileg ismert DJ-k játszanak, amely kifejezetten a strandolásról, a nyárról szól és nem „terheljük” egyéb kulturális programokkal a közönséget. Ugyanakkor a kommunikációban kiemeltük, hogy ez egy prémiumfesztivál. Azt ígértük, hogy kulturált mellékhelyiségeket, színvonalas bárokat talál majd itt a közönség, és ezt be is tartottuk. Nem volt nehéz, hiszen addigra a Sziget és a Volt is itt tartott, csak ezt nem látták azok, akik lenézték a fesztiválokat, vagy legalábbis nem tudtak mit kezdeni velük. Többek között ennek a kommunikációs fogásnak – és persze a programkínálatnak – is köszönhetően olyanok fedezték fel maguknak a Soundot, akik korábban idegenkedtek a fesztiválozás műfajától. Ráadásul az évek során sikerült elérnünk, hogy a Balaton Sound kapcsán kialakult az az érzés, hogy azon „ott kell lenni.”
Fülöp Zoltán: A B My Lake alapötlete egészen másról szól. Ez egy minden szempontból finomabb, kisebb esemény, ahol kevésbé számítanak a külsőségek. A B My Lake zenei iránya a Soundon is jelen van, de sokkal kevésbé, mint itt. Az első két évben mindenki láthatta, hogy a fellépők közül nem is emeltünk ki senkit, szinte azonos méretben jelent meg minden DJ és nem is szorult magyarázatra a fesztivál iránt érdeklődők számára ez a szemlélet. Az első két év után annyi korrekciót szükségesnek láttunk bevezetni, hogy legyenek fogódzók a potenciális vendégeink számára, ezért most egy-egy műfaj ikonikus alakját is meghívtuk az idei programba. Olyanokra gondolok, mint a GusGus, Fritz Kalkbrenner, vagy éppen Sven Väth. Ők egyébként kivétel nélkül, akár többször is jártak már korábban a Soundon is.
Korábban említetted a közművesítést. Nem az lenne természetes, hogy ezt a helyi önkormányzat csinálja, hiszen nekik is érdekük, hogy a strandjuk fejlődjön.
Lobenwein Norbert: Az önkormányzat természetes módon igyekszik kihasználni az azzal járó előnyöket, hogy három, ilyen népszerűségű eseménynek ad otthont. Azon kívül, hogy a 100-150 ezer látogató már önmagában is nagy bevételt jelent a településnek és a környéknek, azért a környező utcákban élőknek terhet is jelent ez a megnövekedett forgalom. Azzal, hogy az említett, tetemes bevétel mellett, amely Zamárdiban lecsapódik, minden évben sokat fordítunk a helyi infrastruktúra, óvoda, játszótér fejlesztésére, sokat teszünk hozzá a városhoz.
Fülöp Zoltán: Az idei évben egy 6 éves szerződést kötöttünk Zamárdival és ezzel együtt egy nagyobb hitelt is felvettünk. Ennek köszönhető, ahogy már említettük, hogy a Szabadstrandon közművesítünk, füvesítünk, utat építünk, vagyis komfortosabbá és szebbé tesszük azt a területet, amely három fesztiválnak, a nyár többi részében pedig sokezer strandolónak az otthona.
Az Akváriummal a budapesti klubéletben is benne vagytok. Az utóbbi egy-két évben ezen a szinten elég nagy robbanás érezhető, és már nincs feltétlen az az érzése az embernek, hogy kimaradunk a turnékból. Nálatok is telt házasak a bulik, de ugyanígy van ezzel az A38 vagy mondjuk rockban a Barba Negra is. Ez minek köszönhető szerintetek?
Fülöp Zoltán: Egy ideje én is jó érzéssel figyelem a budapesti klubélet alakulását. Egyrészt jó látni, ahogyan egyre nő a belvárosi kocsmák, kávézók száma. Szinte hétről-hétre találok újabb helyeket, tele ötletekkel. Ugyanakkor azt is látom, hogy a felsorolt klubok, koncerthelyszínek – az A38-tól a Budapest Parkig, a Barba Negrától az Akváriumig - valóban tele vannak koncertekkel. Talán még soha nem volt ennyi, jól működő hazai banda. Az Akváriumban sokszor egy-két nap alatt fogynak el a jegyek 1-1 koncertre, a Parknál meg látom, hogy simán telt házas idén elég sok csapat koncertje.
Lobenwein Norbert: Azzal, hogy most már van pár nagy befogadóképességű, technikailag jól felszerelt, kulturált hely a városban, láthatóan sokkal több nemzetközi produkció útba tudja ejteni Budapestet. Ebben nagy szerepe volt korábban az A38-nak, akik évekig egyedüliként hoztak a fővárosba nemzetközi klubkoncerteket, nekik sokan köszönhet a popszakma és a közönség is egyaránt. Ma már kialakult, hogy melyik helyet érdemes választania egy-egy produkciónak, mindegyik klubnak megvannak az előnyei-hátrányai: befogadóképességben, felszereltségben, elhelyezkedésben vagy akár abban, hogy hol tud megállni egy nightliner, vagy hol vannak megfelelő szállodák a közelben.
Ilyen színvonalú fesztiválokat illetve ilyen klubot meg lehet csinálni állami támogatás nélkül?
Lobenwein Norbert: A három nagy fesztiválunk – a Volt, a Sziget és a Sound – Magyarország legjelentősebb turisztikai eseményei közé tartoznak, összesen 7-800 ezer vendéggel, több százezres nemzetközi turistaforgalommal. Az állami támogatás a költségvetésünk 2-3 százalékát teszi ki, de nagy szükségünk van rá. Ezt fordítjuk részben arra, hogy a nemzetközi piacokon a fesztiválokat és Magyarországot még erősebben népszerűsítsük, részben pedig arra, hogy az évről-évre jelentősen növekvő világsztár kínálat javulni tudjon. Az állam részéről a legfontosabb és a teljes fesztiválszervező szakmát érintő lépés az Áfa csökkentése volt. Ezzel a lépéssel az Orbán kormány túlzás nálkül azt érte el, hogy talpon tudott maradni több olyan fesztivál az országban, amelyek éppen a megszűnés szélén álltak, mi pedig – akik meglehetősen nagy szereplőnek számítunk – ezt a plusz bevételt teljes egészében fejlesztésre tudtuk fordítani. Lépést tartani a közönség igényeivel és a nemzetközi trendekkel ugyanis nem egyszerű feladat.
