Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azzal, hogy a Violent Voices-turné bemutatkozik a Dürer Kertben, egy olyan rap-triót tekinthetünk meg, melynek tagja külön-külön is megérdemelnék a figyelmet. Danny Diablo a New York-i hardcore rapet képviseli, Slaine a La Coka Nostra szupergroup tagja, míg Sick Jacken a Los Angeles-i chicano kultúrát élteti idestova negyed évszázada. Utóbbi válaszolt kérdéseinkre.
A kilencvenes években az első Psycho Realm-albummal nagyon ígéretesen indult a karriered, de amikor igazán beindulhattak volna a dolgok, a sors közbeszólt és folyton akadályokba ütközött a működésed. Te viszont nem álltál le. Milyennek látod mai fejjel azt a 25 évet, amit a zene világában töltöttél? Elégedett vagy az eddigi pályáddal?
Semmit sem sajnálok. Persze, ott van bennem, hogy akkor tudtuk volna igazán megmutatni a Psycho Realm erejét, ha nem lövik meg a bátyámat. De nem rágódom rajta, az élet eleve kiszámíthatatlan, sohasem tudhatod, mi vár rád. Úgy érzem, a társaim segítségével életben tartottuk a mozgalmunkat és folyamatosan toljuk előre. De a valódi ok, amiért még mindig csináljuk, az a közönség. Ők tartják életben a zenekart.
Hogyan él benned a testvéred balesete? Ez egy szélsőséges eset volt vagy ilyenek rendre megtörténnek felétek? (Pár héttel a második nagylemezük megjelenése előtt Duke egy utcai balhét próbált szétszedni, ám a végén ő kapott golyót és nyaktól lefelé lebénult. Két évvel korábban, a legnagyobb slágerük, a Stone Garden videóklipjében még ő tologatta testvérét egy kórházfolyosón.)
A környéken, ahol felnőttünk, mindennaposak az ilyenek. Néha még rosszabbak is történnek, ami folyamatosan hatással volt az életünkre. Nemcsak a zenénket táplálta, de a nap minden órájában ott lebeg előttünk, hogy ilyenekre számítani kell.
Az első Psycho Realm-albumnak szerves része volt B-Real, hivatalos tagja is volt akkor a formációnak. Milyen volt az első találkozásod vele? Milyen volt együtt dolgozni vele? Mi volt az, amit ő hozott a képbe?
Los Angeles belvárosában futottunk össze egy koncertünk után. Azonnal szerződéshez juttatott minket és elkezdtük a közös munkát. Neki ugye a Cypress Hill okán már súlya volt a műfajban és hogy ő ennyire belelkesedett, az remek visszajelzés volt a mi zenénkre nézve. Az elején még csak a stúdiómunkában segített, később aztán a dalszerzésben is hasznos tanácsokkal látott el. Akkor zsongott be nagyon, amikor elkezdtem kidolgozni és megfogni a Psycho Realm végleges hangzását. A testvérem, Duke rendszeresen mozgott vele és kísérte a Cypress Hill stábját a turnékon, ilyen körülmények között hallotta B-Real az első demónkat is. Annyira tetszett neki, hogy mindenképpen vendégszerepelni akart az albumon, mi azonban idegenkedtünk ettől. Úgy terveztük, hogy az első lemezünk száz százalékban minket mutasson be és ne egy vendégzenészekkel telepakolt dalcsokor legyen. Erre ő felajánlotta, hogy ha bevesszük a csapatba, akkor magára vállalja a nagylemez promóciójának irányítását. Nagyon jó időszak kerekedett ki ebből és tökéletesen passzolt közénk. Egy idő után már úgy éreztük, mintha évek óta velünk lógott volna, a meglátásai nagyon jól építették a mi elképzeléseinket. Ettől vált igazán különlegessé az első lemezünk.
A siker ellenére aztán a kiadótok mégsem vállalta be a második albumotokat és ti magatok dobtátok piacra. Áldásnak vagy inkább nehézségnek élted meg, amikor a Columbia megszakította veletek az együttműködést? Mi volt a hivatalos indoklás? Az eladásokkal magyarázták vagy a tartalom volt túl súlyos nekik?
Azt akartuk, hogy az első lemezt követően szinte azonnal, egy éven belül guruljon ki a második. A Ruffhouse Records támogatta is az ötletet, de a terjesztőjük, a Columbia ellenkezett. Puhítani akartak a hangzásunkon és egy rádióbarát arculatot akartak ránk húzni, amit meg mi nem engedtünk. Átnyújtottuk az anyagot és kikötöttük, hogy csak így, változtatások nélkül jelenhet meg. Ezt pedig nem tudták vagy nem akarták rendesen megpromózni. Leléptünk és megcsináltuk a saját kiadónkat. Ennek volt pozitív és negatív hozadéka is, de végül ez adta meg azt a szabadságot, amivel a saját elképzeléseinket követhetjük azóta is.
A hiphop kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott a szociálisan érzékeny gondolkodás, ami a te szövegeidnek is állandó táptalaja. Miért érezted fontosnak, hogy ezt a vonalat képviseld, hogy szócsöve legyél a környezetednek?
Mindig is egyértelmű volt számunkra, hogy olyan dolgokról meséljünk, amit mi magunk és a közösségünk is napi szinten megtapasztal. A mai napig durva élmény látni, hogy szerte a világon, milliók élnek ugyanígy, ugyanilyen körülmények között, csak éppen más helyszínen. Ezt látva fel sem merült bennünk, hogy felületes témákkal foglalkozzunk, túl sok fontos dolog történik kint az utcákon, ami mellett nem tudunk szó nélkül elmenni. Mindig a saját életünk volt a legjobb múzsánk!
Mit gondolsz azokról a rendőri túlkapásokról, amelyekről az elmúlt hetekben lehetett hallani?
A rendőri brutalitás egy folyamatosan létező probléma. Napjainkban az egyetlen különbség vele az, hogy a közösségi média csatornáin azonnal, kendőzetlenül juthatnak el az emberekhez az események, szemben a megszerkesztett, lepúderezett médiabirodalmak verziójával. Szerencsére nagyon sok olyan előadó van, akik hitelesen, a régi nagyok szellemiségét követve nyúlnak az ilyen kérdésekhez. Őket persze nem hallani a rádióban, de egy kis kereséssel rájuk lehet bukkanni.
Napjainkban a műfaj mintha eltávolodott volna ettől az attitűdtől és a bulizás lenne a fő vezérfonal. Mintha egyre kevesebben mernének "kényes" témákhoz nyúlni, mert akkor nem keresnének annyi pénzt.
Az ilyen agyatlan zenék mindig is léteztek, csak most éppen a rap világában vetette meg a lábát, mert jelenleg a rap az új popzene. Félreértés ne essék, nem minden popzene rossz. De az sem lenne megoldás, ha minden létező műfaj komolykodni és prédikálni próbálna. Mindkettőnek meg kell férnie egymás mellett. Ám egyértelműen érezhető, hogy a nagy médiabirodalmak mintha átprogramozni, kimosni próbálnák a fiatalság agyát azzal, hogy értéktelenebb, sekélyes zenével tömik a fejüket.
A Violent Voices turnéhoz Slaine és Danny Diablo verődött hozzád, hogy egy izgalmas, sokszínű és szerteágazó műsorral lépjetek fel. Honnan jött ennek az ötlete, mi hozott össze titeket?
Régóta barátok vagyunk és az évek során rengeteg közös zenét szereztünk. Folyton arról dumáltunk, hogy egyszer majd útra kelünk és most ez valóra is vált. Nagyon élvezem a közös bulikat velük és kíváncsian várom, hogy mit tartogat még ez a turné.
