Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Megjött az idei év valószínűleg utolsó dalmegosztása, amiben a Star Wars-őrületet kihasználó PASO személyében egy nagy névvel, rajtuk kívül pedig sok tehetséges feltörekvő előadóval találkozhattok. Olyan visszatérőkkel például, mint a Bankrupt, a Revue, az Emma Undressed vagy Nicky Csé, és olyan műfajokkal, mint a rock és a pop különböző változatai, vagy az underground rap. Ha valamelyik szereplő tetszett, a poszt végén ajándékozhatsz karácsonyra egy szavazatot neki, biztosan nagyon fog örülni!
Akkora hype van mostanában a Star Wars körül, hogy természetesen a magyar zenei piac sem maradhat ki belőle. A lehetőségre gyorsan le is csapott a PASO, és fel is dolgozta John Williams klasszikus zenéjét, az Imperial Reggae-hez pedig forgatott egy olyan üldözős klipet, amiben összeeresztette Darth Vadert és rohamosztagosait Budapest néhány jellegzetes pontjával. A siker tehát garantáltnak tűnik, annyi a baj csak, hogy szerintem ez a feldolgozás most nem sikerült jól, és a klip sem, így bár hiába frappáns a vége, szerintem kevesen fogják egynél többször megnézni.
A közelmúltbeli kalandozások után visszatér eredeti stílusához, a Ramones-féle oldschool poppunkhoz a Bankrupt Ne számíts rám! című dalával, valamint annak angol verziójával, amit dupla annyian láttak eddig, mint a magyar nyelvűt. Ez nem lehet teljesen véletlen, a zenekar ugyanis rákerült a Los Angeles-i Cleopatra Records Spotify-on is megtalálható Punk Rock Christmas című karácsonyi válogatáslemezére egy Cheap Trick-feldolgozással, olyan előadókkal együtt, mint Iggy Pop, a Smash Mouth vagy a Reel Big Fish. Na de térjünk vissza az aktuális dalra, ami saját meghatározásuk szerint olyan, mintha Tibi atya nyújtana lelkisegély-szolgálatot összetört szívű férfiaknak, és ami hozza a szokásos Bankrupt-jellemzőket olyan értelemben, hogy egyszerű és slágeres. Bár eléggé sablonos is, de mondjuk ebben a műfajban nehéz igazán újat alkotni. A Harlem Shake-videókból összerakott klippel pedig azt üzeni a zenekar, hogy akkor is bulizni kell, ha az élet felcsatolja ránk a szopóálarcot.
PollyFlow neve nem igazán lehet ismerős nektek, pedig igazából a Planet 55, a Shkayach, a Hagesher, a Zuboly, a Beat Dis, és a Hippikiller korábbi énekesnőjét, Polnauer Flórát takarja, aki előbb Berlinbe költözött, hogy zsidó kántornak tanuljon, majd hazajött, és az animás Prieger Zsolttal és a hippikilleres Bihari Balázzsal elkezdett lemezt csinálni. Ennek felvezető dala az alább hallható Lola, Lola, ami a berlini elektropop világába ágyazva állít emléket a modern német kultúra egyik jelentős alakjának, Marlene Dietrich-nek. A dal elég elvont, de monotonitásával képes bemászni a hallgató agyába.
Trollkodós-beszólogatós lemezzel jelentkezett a karácsony előtti hajrában Nicky Csé. Róla már eddig is tudhattuk, hogy nem igazán akarja felvenni a hazai hip-hop fősodrának fonalát, konkrétan teljesen más szövegvilággal rendelkezik, mint a mainstream rapperek. A Troll Division dalaiban ez mit sem változott, sőt, egészen konkrétan az is elhangzik a harmadik számban, hogy baszd meg a kibaszott magyar hip-hopot. Ezen kívül van Fresh-feldolgozás, és dalt kapott például Essemm és a Punnany Massif, na meg egy tök jó Roots-alapra Habony Árpád is, akinek legnagyobb tisztelőjének vallja magát a rapper. A lemez legfőbb célja szerintem valóban a trollkodás lehetett, és hogy ez mennyire sikerült, arra talán majd az érintettek reakciójából lehet következtetni.
Érdekes összhatása van az Emma Undressed új klipes dalának, a Mirrornak, mert bár vannak benne egész zúzós részek és a szóló is heavy metal-os, mégsem érződik igazán keménynek. Ennek egyik oka persze az, hogy Kövér László és Ákos szigorú szemöldökei ellenére egy lány gondolta úgy, hogy a szülőszoba helyett inkább énekesként próbál meg kiteljesedni, és akinek kék hajára emlékezhet az, aki régebben is belenézett már dalmegosztásokba. Nyáron például egy elég jól sikerült EP-t mutattunk a zenekartól, ezen található a Mirror is, ami viszont nem tartozik a lemez erősebb dalai közé, úgyhogy talán jobban járt volna a zenekar, ha másik számot választ a videóhoz.
Az Owls Are Watching új EP-je keveréke a szellemes és a színvonaltalan megoldásoknak, sokszor egy számon belül is, így kicsit nehéz is meghatározni a pontos helyét. A We Are So Far Away nyitóriffje például kapásból tök jó, és vannak még társai a lemezen, például szép szólók, és más ügyes megoldások (a legjobb ezek közül a Steps Ahead riffje), másrészről viszont vannak tényleg amatőr hatású elemek is, legtöbbször az ének és a szövegek terén, de a hangszereknél is. Ja, azt nem mondtam, hogy a stílus olyan általános rock, amiben ugyanúgy lehet találni punkos, mint metálos elemeket, de azért bőven nem annyit, hogy valamelyik stílusba be is lehessen skatulyázni. Szóval összességében ez egy ellentmondásos lemez, de hogy valami pozitívval zárjam, a végére tartogattam, hogy a basszustémák időnként igazán tök jók.
Szintipop dallal jelentkezik a jövő évi Dal vetélkedőbe Ív, akit tavaly egyszer már láthattatok ott, ezzel a számmal. A Momentshez pedig van egy pasztellszínű, világkoszorús, erdőben sétálós klip is az énekesnővel a főszerepben, ami teljesen illik hozzá. Sőt, így együtt az egész olyan, mint amit egy hasonló stílusú produkciónál az ember előre elképzel. Szóval mondhatjuk akár azt is, hogy profin van megcsinálva, és talán ez az az ok, ami miatt ez az egyébként egyáltalán nem kiemelkedő dal mégis működni tud. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ha Ívet küldjük az Eurovízióra jövőre, akkor hogyan próbálják majd kiejteni a nevét a műsorvezetők.
Alig több mint egy éve még egy funk dalt mutattunk a Revue-től, de úgy néz ki, hogy ez már a múlté, legújabb klipes dala ugyanis rappelt verzével, énekelt refrénnel, egy gitárszólóval és szintis alappal rendelkezik. Na meg elég gyenge szöveggel, ami időnként a rímeket és a szótagszámot is csak keresgeti, és mindez alapból nem is lenne olyan feltűnő, de mivel a klipben a dalt kutyák játsszák el, elég gyorsan a szövegre terelődik az ember figyelme. A kutyás ötlet egyébként nem rossz, bár persze egy pár embernek már eszébe jutott korábban, mindenesetre alkalmas arra, hogy össze lehessen hozni egy viszonylag érdekes low-budget klipet úgy, hogy a kellékként összesen két csomag jutalomfalatkát kell venni.
A Kolorful zenekar legújabb dala zeneileg egy jókora katyvasz, amit ők úgy fogalmaznak meg, hogy mostanság leginkább a brit pop hagyományait követik, amit világzenei motívumokkal és elektronikával egészítenek ki. Ehhez képest az Egyetlen napban egyértelműen a drum and bass-es dob a domináns, na meg a szinti, világzenei motívumként pedig szerintem az egyszer csak úgy a semmiből előbukkanó fuvolára gondoltak, ami egészen szürreálisan hangzik együtt az alappal. A dal szövegében egyébként Ady Endre és József Attila sorait is fel lehet fedezni, és lefordították angolra és franciára is a nemzetközi piacokra gondolva, úgyhogy azzal nem lehet vádolni a zenekart, hogy híján lenne az ambíciónak.
