2016.01.14. 13:20 – Prieger Zs.

Szívesen lennék például király, mert az még nem voltam - Interjú az 50 éves Paizs Miklóssal a Paizs Feszt előtt

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Sicratmanként is ismert Paizs Miklós 50 éves. Meg is ünneplik barátai és rajongói pénteken a Dürerben, ahol a neves és sokoldalú művész, aki nem mellesleg szürreálisan humoros interjúalany is, újra belebújuk majdnem minden szerepébe. (Kép: Barakonyi Szabolcs/Index.hu)

Minden énedet megkapják január 15-én a Dürerben az érdeklődők? Vagy van még, ami hiányzik a repertoárból, ami csak a jövőben kerül megvalósításra? Egyáltalán mire számíthatunk a Paizs-fesztiválon?

Természetesen nem kapja meg a közönség minden énemet, hiszen sem a szárnypróbálgatásokból nem sikerült egy örömzenélést leszervezni, sem a Belga nem jött össze, ezen kívül a jelenleg futó színházi munkásságomat például nem lehet egy nap alatt bemutatni. Jelenleg a BASZ-nak (Budapesti Anarchista Színház) vagyok a tagja, most volt bemutatónk az RS9-ben, január 8-9-10-én, az a címe, hogy Nácy, és igen, én vagyok benne a Nácy. De műsoron van még a Többszörös orgazmus is, és a Zöld Szofi is sorra kerül.

Akkor most csak a munkára koncentrálsz.

Amikor főpróbahetem van, szubhumán üzemmódban ketyegek. Most csak a saját világom van, semmi más.

Hogyan osztod meg személyiségedet a csöndes magánemberi és mondjuk a Korai meditatív, etnós világában képviselt, illetve a direkt hatásra építő, arcbamászó Sicratman-szerepek között?

Ezek a személyiségek nem találkoznak. A szöveges lényemből semminek nincs helye a Koraiban. A Sickratmanben zenélek is ugyan, de nyilván másképp, és van az ujjbábopera, amit nagyon nehéz életben tartani, mert ez egy harmadikfajta tudatállapot. Egyébként a csöndes magánemberhez annyit, hogy tudok én ám kiabálni.

Ezek profin eljátszott szerepek vagy mind te vagy, csak időről időre másképp szottyan kedved megnyilvánulni?

Annyi az egész, hogy szövegesként arcbamászó vagyok, zenészkent viszont szívbemarkoló. Operaelőadóként meg elbűvölő. Dióhéjban. Szerepet pedig csak a színházi színpadon játszom.

Mennyire tartod magad provokatív alkotónak?

Végülis látom a kiváltott hatásokon, hogy időnként elég provokatív lehetek. Nem baj az. Remélem jól áll.

A hétköznapokban is próbálkozol provokációkkal?

A hétköznap bizonyos értelemben a túlélésről szól, ahol szerintem inkorrekt a provokáció, úgyhogy ott kerülöm. Csak bizonyos jelenségek és a közönségem nincs biztonságban.

"A megmondásra örök az igény" – nyilatkoztad nemrégiben. Ebben nem változol? Nem lanyhult benned a közéleti érdeklődés? Nincs eleged?

Engem a közéletben a dráma érdekel, ilyen értelemben követem, de valahogy nem érzem magam a társadalom részének, úgy értve, hogy nem vagyok a társadalom hasznos, munkás tagja, amit a társadalom a teljes anyagi mellőzéssel honorál. Vagy másképp: mivel bliccelni kényszerülök a buszon, nem akarok beleszólni az általam meglopott társadalom ügyeibe. Adott esetben kifejtem a véleményem, de nem keresek neki fórumot.

Megvan még a kapcsolatod a Kétfarkú Kutya párttal?

Nem kellek nekik. Én mondtam, hogy használjanak, de nem. Szívesen lennék például király, mert az még nem voltam. És akkor beszüntetném a profi versenysportokat, és támogatnám az egészséges és örömszerző sportágakat, meg ilyenek. Ja, és olcsó lenne a juharszirup.

Milyen volt Mozarttal dolgozni? Talán ő volt a legjobb társszerződ, nem?

Simon Balázs ötlete volt, hogy meg tudom írni a librettot, és 2005-ben Zsámbékon be is mutattuk az operánkat. Rendes társulat volt, én voltam Leporello. És ez nőtte ki magát odáig, hogy az egész operát megtanultam, az áriákat, a párbeszédeket, adódtak hozzá csodálatos zenészek, úgyhogy végül egy sokdimenziós diavetítés formáját öltötte magára a projekt. Mozarttal dolgozni gyakorlatilag egy szövegírói egyetemnek felelt meg, mert sok fokkal magasabb elvárásrendszert támasztott felém, mint szövegíró felé, mint addig bármi a rock felől. És amikor végeztem a librettóval, utána a rockszövegeim is kezdtek másmilyenek lenni. Úgyhogy Mozart alighanem emelt az igényszintemen.

És Cserepes Károllyal való projektedre miképp emlékszel?

Jó szívvel. Ő az én zenei ébredésemnek az egyik fontos forrása volt. Most is szívesen hallgatok tőle bármit, nagyon régi dolgokat is. Aztán valahogy én is eszébe jutottam, és egy csodálatosat dolgoztunk együtt. Sokat adott az önbecsülésemhez is, hogy vele dolgozhattam.

Tudom, hogy volt egy rövid, de intenzív gyülekezeti meneted, korábban meg buddhista tanulmányokat folytattál. Szóval aki téged egy ajtóberugó fazonnak ismer, nehezen képzelné el rólad, hogy te valójában egy spirituális ember vagy.

Élek leki életet, ilyen értelemben spirituális vagyok, igen. Vagy jobban megérint Jézus és a Buddha, mint Semjén. Szóval ilyen értelemben is az vagyok. Lehet, hogy az vagyok. A szent dolgok felé pedig gyermeki tetszéssel fordulok. Akkor is, ha hülyeség a szentség tárgya. Természetesen ebbe a körbe én nem sorolom bele például azt az emberi testrészt a Bazilikában.

Az emberi testrészről jut eszembe, az ujjbábopera is bemutatásra kerül a Dürerben.

A fesztiválon a fotelszalonban 8-tól 9-ig bemutatok egy metszetet a Don Giovanni ujjbáboperámból, amit normálisan egy kiváló klasszikus kvartettel adunk elő, most azonban sajnos csak egy olyan felvétel fog kísérni, amin ők játszanak, mert nem értek rá. Tehát valójában egy karaoke-ujjbáboperára kell számítani. A teljes opera 3 órás, de itt majd átnyargalok sokmindenen, aztán itt-ott elidőzök, és végülis egy órában kis betekintést adok azoknak, akik a 3 órás igazira nem mernek eljönni.  Ez után nem sokkal a Sickratman Intimtrió fog játszani a kisteremben. Ebben Kertész Endre csellistával és Ölvedi Gábor perkással játszom. A filozofikusabb tételek nyilván itt fognak elhangzani. Ez után a nagyteremben a Sickratman Rockband kezd zenélni, és itt már a felhőtlen szórakozás veszi kezdetét. Ebben a zenekarban Szántó Faszi, Balasi Ádám, Lukács Albert és Szabó Viktor játszik.

Ez után a Korai Acoustic fog zenélni, ami tulajdonképpen Korai Szikár névre is hallgathatna, mivel ez a Korai Öröm tulajdonképpeni magja, mondjuk úgy, a próbárajárók mínusz szinti. És ez a koncert szünet nélkül átmegy Korai Trancemission koncertbe, amikor érkezik egy vagy két szintetizátor a zenekarba, és turbó üzemmódba kapcsolunk. Ezután, még nem tudom hol, de dj-zni kezdek, nem tudom meddig, de az biztos, hogy afrikai, arab, kurd, bolgár etnodiscot fogok játszani.

Adódik az egyértelmű kérdés: Buzi-e vagy lesz a koncerten?

Kivételesen az is lesz. A Buzi-e vagyot talán maga a zeneszerző fogja dobolni, Csányi Viktor. Egyébként aznap neki van születésnapja, az enyém egy héttel később van, csak akkorra nem volt a Dürerben időpont.


interjú folk rock rap sickratman világzene ethno paizs miklós pszichdelikus



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása