2016.01.29. 12:49 – Prieger Zs.

Charlie és a melankóliagyár - Szólólemezt adott ki a Blouse énekesnője

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

img_8203.jpg

Hilton, de nem, nem az a Hilton, ő pont a méretes lábfejet birtokló liba ellenkezője. Légies, őszi dalokkal operál, vagy inkább gyógyít, akárcsak a feltámadt Nico énekelne a '66-os Velvet Underground lemezen, spleenes, elvágyódó költészet. Nevezd dream-pop-nak ha akarod, de nem az.

Inkább szürreális álomképekből szőtt háló, az énekhang csak annyira hamiskás, amennyire az még segíti Hiltonunk szerethetően gyermekded megnyilvánulásait, és a hölgy szállodai képsorozatára - kísérőképünk is innen van - sem a szexi jelző a legadekvátabb, inkább a sebezhetőnél keresgéljünk.

Hilton - aki a portlandi Blouse nevű trió énekesnője - alig egy hete megjelent Palana című lemezén - mely az énekesnő szanszkrit nevére utal - olyan altatódalokat énekel, amelyek után nehéz felébredni, mert egyszerre visznek a gyönyörbe és a halálba.

Van itt minden hatás, New Order - amibe mintha még visszajárna Ian Curtis lelke - szétszintizett Dylan, néha pedig mintha a lemezen is közreműködő haverja, Mac DeMarco feminin megfelelője lenne hősnőnk, vagy még inkább egy másvilágról ideszalajtott Rachel Zeffira. (További érdekes kapcsolódás a nála sokkal viccesebb, de szintén nagy Mac-haver Juan Wauters, akiről pár hete szintén megemlékeztünk a Lángoló hasábjain)

A lemezről már korábban kijött a Pony című single kvázi-folkos álmodozásával ideális autózene, de van benne annyi vészjósló elem is, hogy könnyen válhatna egy halálos közlekedési baleset kísérőzenéjévé is. Charlie Hilton hangjában annyi melankólia van, hogy még a derűs témák hallatán is kedvünk lenne meglátogatni egy zenebarát sírkövest.

Charlie Hilton egy olyan szomorú angyal, aki láthatóan nehezen találja a helyét a Földön, de akibe bármikor szerelmes leszel, amikor éppen visszarepülne oda, ahova igazán való. De addig meg itt táncol, miközben a könnyeit törli egy megtalált Suicide instrumentálra, amit bármikor kicserél egy Leonard Cohen-re, közben meg csak akkor boldog, - ahogy az album legmozgalmasabb dalában, a Let Go To a Party-ban énekli is - ha neked táncolhat.

A teljes Palana című album itt hallgatható meg:

Ez pedig anyazenekara, a Blouse élő fellépése a KEXP-ből:


folk pop charlie hilton



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása