2016.06.14. 12:06 – Dankó Gábor

Fejes a langyos vízbe - Ilyen volt a Red Hot Chili Peppers és a Deftones a Nova Rockon

Az idei Nova Rock felhozatalából csak egy zenekar érdekelt igazán. Illetve kettő, de mivel a Pusciferre nem tudtam elmenni, így a Red Hot Chili Peppers volt az, ami miatt ténylegesen el is ugrottunk az osztrák-magyar határra. A közvetlenül előttük fellépő Deftones csak azért nem vonzott, mert az új lemezükben csalódtam. Ez persze nem kellene, hogy bármit is jelentsen a koncertteljesítményre nézve, de a langyos lemez után az agyam langyos fellépést vizionált. Aztán nem így lett. (Fotók: David Bitzan)

Tényleg próbálkoztam én a Gore-ral rengeteget, de csak foszlányok maradtak meg bennem, és már lassan ott tartok, hogy még csak jóra sem tudom hallgatni a Deftones legfrissebb nagylemezét. Pedig az előző kettő album, a Koi No Yokan és a Diamond Eyes kiváló volt, de az új olyan lett, mint az előző kettő előtti kettő: kicsit céltalan mismásolás, kerek dalokat nélkülöző anyag. Lehet nem véletlen, hogy a mostani turnén csak két számot vesznek elő az új albumról, a Deftones és Saturday Night Wirst címűekről meg egyet sem.

davidbitzan-nova-tag4-deftones-12.jpg

Szóval a Nova Rockon is csak a Prayers/Triangles meg a Rubicon volt friss, de jellemző, hogy utóbbiról, ami az új lemez záródala, azt sem tudtam micsoda, annyira elmegy a figyelmem, mire odáig érek az album hallgatása közben. Ezt a hibát leszámítva viszont tökéletes volt a koncert. A rendelkezésükre álló hetven percet úgy töltötték ki, hogy abba belekötni nem lehet. Egy teljesen kerek koncertet adtak, a saját számokat pici Black Sabbath- és Cypress Hill-idézetekkel színesítve, ráadásul kiválóan szóltak, és mindez még akkor is így van, ha egy önálló buli setlistjére nézve azért lehet irigykedni az ottani bónuszok miatt. A jó dalok előszedése mellett ráadásul a zenekar is kifejezetten élvezte a zenélést. Főleg Chino Moreno énekesen és Sergio Vega basszusgitároson látszott ez, a többiek elbújtak a felszerelésük, Stephen Carpenter gitáros meg a haja mögött. A rózsaszín hajfonatos Vega lényegében vigyorogva ugrálta végig a koncertet, a szőkére festett fejével rendkívül csúnyán festő, néha egy jóllakott óvodásra, néha a Magna Cum Laude-s Mező Mihályra emlékeztető Moreno meg többször is bemászott a közönségbe, és közben nem úgy tűnt, mint akinek az a problémája, hogy ölelgetik, puszilgatják vagy italt adnak neki az első sorokban állók. Ráadásul, bónuszként, még sokkal hamisabb sem volt, mint amúgy a lemezeken szokott.

Valamiért a Deftones úgy él a fejemben, mint egy állandóan nyafogó, egymást utáló, művészkedő metálzenekar, de a koncerteken erre eddig mindig rácáfoltak. Az előző Nova Rock-os fellépésük is kiváló volt, és ugyan a szigetes bulijukról csak arra emlékszem, hogy nem volt rossz, ez a mostani koncert megint az egyik kedvencemmé tette őket. Még ha az új lemezt nem is hallgatom meg többször.

***

Annak idején a Red Hot Chili Peppers volt az első rockzenekar, amit megszerettem. Ha jól emlékszem egy Vörösmarty téri lemezboltban vettem a Blood Sugar Sex Magik kazettájukat 1992-ben, 15 évesen. A lemez azóta is örök kedvencem, de visszaásva a Mother’s Milk is nagyon bejött, illetve a Dave Navarro Jane’s Addiction-gitárossal készült, 1995-ös One Hot Minute-ot is bírom a mai napig, annak ellenére, hogy rengetegen köpködik azt az amúgy kiváló albumot.

A Red Hot Chili Peppers igazi fordulópontja az 1999-es Californication volt. A dalok nagyon jók rajta, de a zenekar minden korábbi karcosságát elvesztette, feláldozva azt a fülbemászó dallamokért. Erre lehet mondani, hogy ilyen szempontból már az 1991-es Blood Sugar sem volt az igazi, és ebben van is valami. Az 1989-es Mother’s Milken csúcsosodott ki mindaz, amit előtte a teljesen bolond tagság a punkos funk rockjával három lemezen összezenélt. Azon a negyedik albumon még bennük volt a fiatalos szertelenség, de ez már kiváló dalokkal párosult. Itt játszott velük először John Frusciante is, aki a drogtúladagolsában elhunyt, a Chili Peppers alap hangzását a mai napig nagyban befolyásoló Hillel Slovak gitárost váltotta, illetve Chad Smith dobos is itt lépett a képbe, aki meg, ha nem is túl nagy sikerrel, de némi józanságot vitt az állandóan kábult társaságba.

Ugyan még a punkos hozzáállás megmaradt, de a Blood Sugar albummal indultak el igazából a könnyedebb  irányba, amit pár évre megakasztott Frusciante kiszállása, és Navarro teljesen más, jóval gitárdúsabb stílusa One Hot Minute lemezen. Az 1999-es Californicationre viszont visszajött Frusciante, és csináltak egy jó poplemezt, amit azóta újabb poplemezek sora követett, egyre sablonosabb, futószalagon gyártott, de azért kellemes dalokkal. Többen hangoztatják, hogy a 2009-ben ismét kiszálló Frusciante kellene, hogy ismét jók legyenek, de ez a biztonsági játék már bőven az ő asszisztálása mellett indult, mondom, már a Californicationön. Lényegében azóta ezt az amúgy rendkívül sikeres lemezt írják újra, és pár szám alapján a most megjelenő The Getaway című album sem lesz tele meglepetéssel. Szóval a már második RHCP-albumán szereplő Josh Klinghoffer gitáros sem változtatott semmit az irányon, és a Rick Rubin kvázi örökös producert váltó Danger Mouse sem csinált semmi különlegeset a zenekarral.

A Nova Rockon három dalt játszottak az új lemezről, amik semerre sem lógtak ki a setlistből, maximum nem csinált rá semmit a közönség, esetleg még a dülöngélést is abbahagyta. Merthogy nagyjából csak lágyan táncolgatni lehet egy Red Hot Chili Peppers-koncerten, ezen legalábbis csak azt lehetett. Nem mondom, hogy rossz volt, mert sok jó dalt is játszottak, jó volt hallani ezeket végre élőben, de tökösség az nincs bennük. Na jó, egyszer megvillant, amikor Flea belekezdett a Mother’s Milk lemezről származó Nobody Weird Like Me sportteljesítménynek is beillő basszustémájába. Teljesen kakukktojás volt ez a dal, és itt legalább nem úgy tűnt, mintha Flea meg Klinghoffer egy másik koncerten lenne. A két zenész a leglassabb, leglangyosabb dalokra is úgy ugrált néha, mintha a fülmonitorjukba másik szám szólna, egyfajta skizofrén érzést adva a koncertnek. Az említett régi dalon kívül jó volt még a kezdő jammelés is, bár itt is teljesen más intenzitása volt az improvizált(nak tűnő) résznek, mint a tényleges kezdődalnak, a Can’t Stopnak. Jammelés egyébként itt-ott még felütötte a fejét, a záró Give It Away végén is ilyesmi volt, és mintha ezeket sokkal jobban élvezték volna, mint az andalgós popdalaikat, amikkel semmi mást nem lehet kezdeni, csak lemezszerűen lejátszani.

Nagy kérdés volt még Anthony Kiedis énekes, aki eleve tud hamis hangokat produkálni, de pár hete halálra rémisztette a rajongókat azzal is, hogy valami súlyos gyomorproblémája van. Ez a koncerten nem látszott, maximum kissé nyúzott volt az arca, de amúgy a hangja teljesen rendben volt, és a hülye tánclépéseit is bemutatta, még ha sokszor nagyon rutinszerűnek is tűnt a dolog. A zenekar egyébként változtatgatja a setlistet, Under The Bridge sincs mindig például (itt volt), szóval próbálják magukat is szórakoztatni, és nem beleragadni ugyanazokba a dalokba estéről estére. Ennek ellenére a Nova Rockon inkább ez a „tudjuk le a dolgot és menjünk” hangulat jött át, még ha azért szórakoztató is volt a buli.

Olyan volt nekem élőben ez a zenekar, főleg a hangszeresek, mintha tombolnának ők nagyon, csak a saját dalaik ezt nem engedik. Valószínűleg sosem másznak már ki ebből a langyos vízből, és továbbra is inkább a táncikáló lányoknak fog szólni a zenéjük, mint az eszeveszetten ugráló fiúknak. Aztán persze majd kiderül, hogy szeptemberre, a két budapesti koncertre mennyire jönnek bele újra a turnézásba, de minden bizonnyal csak álom marad, hogy a nyolcvanas években íródott dalaikkal fognak szórakoztatni minket.


red hot chili peppers fesztivál deftones nova rock koncertbeszámoló



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ImDone 2016.06.14. 12:51:44

Mivel először láttam őket, nekem alapvetően tetszett a koncert, de azért a várakozásomat jócskán alulmúlta. Nem is csak az volt a gond, hogy Kiedis nem kommunikál a közönséggel, mert ahogy egy több RHCP-koncerten járt haverom mondta, ez általában így van. A probléma inkább az volt számomra, ami neked is: „tudjuk le a dolgot és menjünk”. Ezen kívül Kiedis kétszer akkorát tévesztett, hogy rossz volt nézni (még ennyi sör után is), illetve az egész valahogy túl steril, és erőtlen volt nekem.

Én egy kicsit nehezen raktam össze fejben a Novarock közönséget és a műsort egy RCHP-bulival, valahogy nem éreztem odavalónak őket, és szerintem törzsközönség nagy része sem. Talán ezt le is vették...Mindent összevetve első koncertnek jó volt, de mondjuk a Puskásba 30 rugóért ugyan erre már nem mennék el.

A Twisted Sister egyébként elég fasza volt, őket sem láttam még, de sajnáltam, hogy összeért a két buli, és a helyezkedés miatt előbb ott kellett hagyni.

teszt123456789 2016.06.14. 13:07:44

Hát szerintem meg a Deftones-os énekes, meg bazzgitáros csávó hallott mást a fülmonitorjában, mint a kifelé szóló középtempós/lassú lehangolt, megbaszott fost, és ugrándoztak teljesen indokolatlanul.

Istenem, nagyon szenvedtünk az alatt a koncert alatt, talán jobban is, mint a németül rap-elő csávók fellépése alatt, az legalább vicces volt, ezek meg csak egymásra megtévesztően hasonlító, lassú húgymetált toltak, ráénekelve teljesen erőtlenül.

teszt123456789 2016.06.14. 13:39:44

@dankógábor: Asszem, látom, mire akarsz kilyukadni, de nem. Nem vagyok megrögzött funky, vagy rhcp rajongó, sőt, inkább a keményebb műfajok felé tendál a zenei ízlésem, nagyon sok rock, és metal stílusú előadót szeretek, sőt, még a NOFX is tetszett, de ennek a Deftones-nak se füle, se farka nem volt.

Gyakran nem tudtuk, hogy most ugyanaz a dal folytatódik-e, vagy ez már a következő, mind ugyanolyan lassú/középtempós volt, amire pont annyira volt indoklatlan szerintem az az oldalsó kontolládáknak nekiugrálós tombolás, mint amennyire szerinted a chilinél a pörgés, megjegyzem, ott elöl, ahol mi álltunk, a Snow-ra, meg valamelyik másik lassú számra is alakult ki circle pit. Ami még csalódás volt, hogy a csávó olyan erőtlenül énekelt, hogy csak akkor lehetett a hangját hallani, amikor kiabált, vagy olyan furán sikongatott. Nem értettük továbbá, hogy amikor a bazzgitáros gitárra váltott, akkor ki a fene bazzgitározott.

A Chili tetszett, először láttam őket, ott elöl, ahol mi álltunk, jó hangulat volt. Az nem tetszett, hogy szerintem indokolatlanul halk volt a koncert, arányokat tekintve pedig a gitár.

ImDone 2016.06.14. 15:33:42

@teszt123456789: Ja hát a koncertek (szinte mind!!) hihetetlenül halkak voltak. Nem is értettük. Nem vagyok egy hangerő freak, de azért zavart, hogy simán beszélgettünk a koncertek alatt a keverőnél.

pimpmylife 2016.06.14. 17:14:01

Azon gondolkozom, miért van az, hogy azt hiszik az emberek egy zenekar nem akar fejlődni, változni, új számokat játszani/írni. Szerinted Ők tényleg egy életen át majd a 80 as években íródott dalaikkal fognak haknizni? Ha pillanatra belegondolnál ebbe, ez baromi unalmas volna, pedig nagyon jók azok a számok! Pl (Knock Me Down) imádom... Viszont mint minden és mindenki változik. Meg ha csak azt szereti tőlük valaki, akkor meghallgatja a régi albumokat és az orgazmus garantált. Én személy szerint szeretem a későbbi albumaikat is pl(Stadium Arcadium) nincs azzal baj, hogy változik, csiszolódik egy zenekar.

CM2131 2016.06.15. 08:31:31

Alapvetően megegyezik a véleményem a szerzővel az RHCP-ről, sőt pont ez a 3 lemez nekem is a kedvencem, viszont szerintem az igazi (negatív) váltás a By the way-el történt. A Californication-on azért még ott van a tűz, ami a By the way óta EGYETLEN számukban sem jelenik meg.
Szerintem ennek a váltásnak az oka alapvetően Kiedis, nem tudom mi tötént vele, lejött a szerről, vagy megtért, de az ő énekstílusa vett 360 fokot. Emlékszem volt egy nyilatkozata a BTW idején, hogy egy szálloda lakosztályában vették fel az éneksávokat egy ideiglenes stúdióban, és egyszer a liftben a szomszédban lakó idős néni megszólította, hogy milyen szépen énekel valaki a szomszéd szobában, és hogy ez milyen jól esett neki.. Hát bazz egy RHCP ne a luxusszállókban lakó néniknek szóljon már.
Az meg engem is kifejezetten irritál, hogy hozzák ezt az őrült punk image-et továbbra is, amivel ismertek lettek, közben meg szólnak a Szécsi Pálos melódiák.

Pillanatragasztó (törölt) 2016.06.15. 08:47:37

Twisted Sister után hazamentem, a nyúlós nyálat meghagytam a többieknek.

cube527 2016.06.15. 09:32:04

Azért tudtommal Frusciante még él :/.

takács bálint - zsebtévé 2016.06.15. 09:42:10

Leírtam a véleményem múltkor, miért is kapkodták el egy perc alatt a jegyeket Budapestre.
A második koncerten már a közönség is nagyon tingli-tangli lesz. Túlhájpolt egy banda ez.

tb - zstv

savrola 2016.06.15. 10:19:33

@CM2131: Alapvetően nem értem, hogy miért kell egy rockzenekartól 20-30 év elmúltával is ugyanazt várni. A dalszerzés többnyire arról szól, hogy az adott zeneszerző miként éli meg a világot az adott pillanatban, életszakaszban. 30-35 éves korukra el kell, hogy jöjjön a józanság pillanata, különben biológiailag nem fog tovább működni a dolog és akkor semmilyen zenét nem fognak készíteni, koncertezni meg pláne. 40 túl pedig már komolytalannak fog hatni a huszonéves baromkodás. Nem is tudom van-e olyan "ősi" rockzenekar, amelyik 30 év elmúltával is ugyanazokat az ütős zenéket csinálta, ugyanabban a stílusban, ugyanazzal a mondanivalóval, ugyanolyan életkorú közönségnek szólva...
RHCP történetére lefordítva: szerintem elég jól kiolvasható, hogy a 95-ös One Hot Minute és 99-es Californication között mi történt a zenekarral. Hogy az utóbbin miért nincsenek Deep Kick-féle "sztorik" és miért inkább picit mélyebb dolgokkal foglalkoznak. Ez az utóbbi vonal a Stadium Arcadiumban csúcsosodott ki szerintem.
Én egyébként a Caliofrnicationnel - persze évekkel később - kezdtem náluk, de ugyanúgy szeretem a One Hot Minutet és a Blood, Sugart... is. A korábbi albumok már végképp nem az én stílusom. Mondjuk ezt elárulja az is, hogy nekem a Stadium Arcadium is kifejezetten bejött. :) Van rajta elrejtve néhány kincs...
A koncertjeikről én is azt hallottam, hogy nem tartoznak a felejthetetlen emlékek közé, de azért szeptemberben ott leszek. :)
Egyébként nehogy már a Twisted Sister rém egyszerű, saját magát sem komolyan vevő zenéje, stílusa legyen bármiféle hasonlítási alap egy RHCP-vel szemben... :D

savrola 2016.06.15. 10:29:45

@takács bálint - zsebtévé: Mit is jelent a túlhájpolt? Hogy nem egy pár tízmilliós rétegnek szól a zenéjük és van több tucatnyi különböző stílusú hallgatható zenéjük és nem a 90-es évek eleji, közepi 2-3 klasszikusaikkal hakniznak 20 éve? Hogy nem megvadult, őrült, delíriumos punkot, hard rockot nyomnak, hanem tudnak tiszta fejjel is minőségi zenét csinálni? Hát akkor legyen túlhájpolt... Persze, a megjelenésben, stílusban van és mindig is lesz egyfajta ellentmondás, mert gondolom nem tudják, de lehet nem is akarják megtagadni a korai énjüket. Ettől függetlenül biztos van, amit rosszul csinálnak, vagy lehet kritizálni de ezek ellenére, vagy ezek mellett bőven minőséget képviselnek. Az ízlésen meg fölösleges vitatkozni.

dankógábor 2016.06.15. 10:45:41

@savrola: "40 túl pedig már komolytalannak fog hatni a huszonéves baromkodás."

Akkor miért viselkednek úgy a színpadon, főleg Flea, mint a huszonéves hülyegyerekek? Ahogy írtam is, a zenéjük nem összeegyeztethető az imidzsükkel. Előbbi nagyon megváltozott az évtizedek során, utóbbi maradt a régi.

Phteven 2016.06.15. 12:47:14

Az Isle of wight-on is pont ez a futószalag koncert érzésem volt. Életem egyik legszarabb koncertélményét adták, pedig ott voltam a felhőszakadásos I. Omega búcsúkoncerten is. :-)

A lemezeik tinglitanglisodnak, igen. Szerencsére nekem minden korszakuk bejön, pont ezért tartom őket nagyra. Nem váltak önmaguk paródiájává, hanem a régi értékeket megtartva szélesebb közönséget tudnak szórakoztatni. Ez inkább pozitív, mint negatív dolog. Persze ízlésről nincs értelme vitatkozni, kinek a pap, kinek a sekrestyés. :-)

2016.06.15. 13:13:45

ez milyen bass flea-nél (azt látom, h fender)?

a katona fehérben 2016.06.15. 14:31:46

@testnedv: én is ezt néztem, még sose láttam Fendert MM pickuppal. Lehet, hogy valami külön összerakott darab Jazz Bass nyakkal és MM testtel?

savrola 2016.06.15. 15:21:07

@dankógábor: Most belkukkantottam egy 2016-os koncertjük felvételébe. Semmi olyat nem láttam, amitől azt mondaná az ember, hogy egy álló rock zenekarhoz képest is kirívóan idióta, vagy ütné a zenéjük által képviselt imidzset. Ez a kákán is csomó tipikus esete... Flea gondolom az örök gyerek, de én nem vettem észre, hogy túlzásba esett volna. Pláne mondjuk a fentebb említett giccsparádé és bohózat kategóriába eső Twisted Sisterrel (legalábbis az énekesével) összehasonlítva...

2016.06.15. 15:29:43

@a katona fehérben: ennyit találtam róla:
www.talkbass.com/threads/flea-fender-custom-shop-bass.1096257/

valami custom shop, de elég kemény...
(a pickup nem tudom milyen, de a bridge és PU pozició is "egyedi")
(y)