2016.06.27. 09:29 – Magyar Ádám

Meleg és fociláz – ilyen volt az idei Fishing on Orfű

Fishing on Orfű 2016

Nappal harmincöt fok, este ria-ria-Hungária – ha két meghatározó dolgot kéne kiemelni az idei Fishing on Orfűről, akkor ezeket mondanám. Az alábbi posztban persze mesélek másról is, szó lesz néhány érdekes koncertről és helyi jellegzetességről, na meg arról, hogy még mindig olyan szerethető fesztivált rendeznek-e a Mecsek lankáin, mint régen. (Képek a fesztivál Facebook-oldaláról)

Ha jól számolom akkor ez már a kilencedik Fishing on Orfű volt, a fesztivál 2008-as indulása óta pedig egy csomó minden változott meg a világban, sőt, még a magyar zenében is. Orfűn viszont látszólag minden a régi, a nagyszínpad fellépői szinte mind ugyanazok, mint 2008-ban voltak. Néhány zenekar feloszlott azóta (Heaven Street Seven), néhány újra van (hiperkarma), de a koncepció és a nevek maradtak, talán az egyetlen Halott Pénz kivételével, amiről még később írok. Ezzel együtt a gondtalan és barátságos hangulat, a kényelmes, jóleső érzés is nagyjából megmaradt, ami jellemző erre a helyre, és amiről tavaly itt írtam bővebben. 

A meleg

Ez a hangulat évről évre apad egy kicsit, de ezúttal az rontott leginkább rajta, hogy idén először pont ebben a néhány napban volt agyrohasztó meleg. Harminc fok felett drámaian zuhanni kezd a fesztiválélmeny, egyszerűen azért, mert a kánikulában az embernek általában semmit nincs kedve csinálnia, arra pedig főleg nem vágyik, hogy több ezer ember között aszalódjon a tömegben. Orfűn ezúttal pedig még melegebb is volt, amire a fesztivál szervezői nem igazán készültek fel, legalábbis én nem találkoztam semmilyen olyan kényelmi szolgáltatással, ami ezt hivatott ellensúlyozni, pedig mondjuk a tavaly szintén kánikulában tartott Szigeten olyan jó volt a tömeg felett spriccelő pára, hogy én meg is fáztam tőle. A legszarabb a dolgozóknak lehetett, akik közül néhányan gyakorlatilag zombivá zápultak az utolsó napra a kemencék és sütök mellett. Persze ott van a fesztivál mellett a tó, ami nagyon jó hűsölésre, meg lehet annyit is inni, hogy az embert már ne érdekelje igazán a meleg, de azért ha valaki olyan olvassa ezt, akinek már csak árnyékmentes helyen jutott sátorhely, az leírhatná az élményeit, mert elképzelni sem tudom, hogy hogyan van még életben. Annyit még ehhez hozzá kell tenni, hogy talán a hely nagyszerű fekvésének köszönhetően estére lehűlt annyira a levegő, hogy élvezni lehessen a koncerteket, szóval ez a helyzet inkább csak a nappalokat nehezítette meg. 

A foci

A fesztivál szervezői arra sem voltak igazán felkészülve, hogy foci eb van, amin ráadásul a magyarok nagyon jól szerepelnek. Most lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy az egész országot átjáró lelkesedés a tarisznyásbölcsész-fesztiválon az alterek között nem érhető annyira tetten, de akkor nagyon téved. A kezdés előtt a Facebookon sokan jelezték is, hogy talán a négyszáz férőhelyes Unicum Music Pub nem lesz elég az igények kielégítésére, változás mégsem történt, a szervezők csak felhívták a figyelmet néhány óriáskivetítőre a faluban. Ezek közül én csak a fesztiválhoz legközelebb esőt láttam, ami akkora volt, mint nagymamám tévéje, és folyamatosan megszakadt rajta az adás, mert netről streamelték. A fesztiválon sem volt jobb a helyzet, a kevés korán érkezőn kívül gyakorlatilag semmit nem látták az emberek a meccsből, de még a korán érkezők sem mindent, mert a legalább tíz perces adásszüneten ők sem láttak át.

Így az az érdekes helyzet alakult ki, hogy bár az eb-t nem nagyon lehetett követni, a fesztiválozók jelentős része ennek ellenére is focilázban égett, aminek következményeként a legvalószínűtlenebb helyeken hangzottak fel újra és újra a kántálások, és nem csak a magyar meccs napján, hanem végig. Így a koncerteken is, amit volt, aki meglovagolt (a Soerii és Poolek például az Éjjel soha nem érhet véget-tel kezdte a saját buliját), mások viszont láthatóan nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel.

A koncertek

Így volt vele Marsalkó Dávid is, aki a Halott Pénz egyik leghíresebb számának felkonferálásakor arra kérte a közönséget, hogy mutassa meg, hogyan tud bulizni, mire az rákezdett az egyik szurkolói rigmusra. A frontember arckifejezése hasonló volt ahhoz, mint amit néhány olyan ember vágott, akitől megkérdeztem, hogy szerinte jó helyen van-e a zenekar a Fishingen, de az volt az érdekes, hogy ehhez képest a közönség körülbelül ugyanakkora volt a nagyszínpad legpoposabb buliján, mint mondjuk Kispálon vagy Quimby-n, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy rosszul érezte volna magát.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy ahogy a Petőfi Rádió még a fesztivál kezdetének környékén popot csinált a korábban alternatívnak hívott zenéből, úgy ez a zene az utóbbi időben mintha magától is kezdene egy kicsit poposodni. A fesztiválozók véleményét erről és hasonló dolgokról egy pár nappal későbbi posztban olvashatjátok majd, most csak azért hoztam ezt fel, mert az idei Fishing egyik legjobb fellépője pont az a Péterfy Bori & Love Band volt, ami kifejezetten hatásvadász és popos elemeket is felhasználva csinált nagyon jó bulit, amiben simán volt helyük az új lemez dalainak is, sőt, a közönség fiatalabb része azokat talán még jobban is ismerte, mint a régieket.

Orfűn az az egyik legjobb dolog, hogy a bejáratott előadók mellett van egy csomó feltörekvő zenekar (pl. Ricsárdgír, Szabó Benedek és a Galaxisok), jó pár helyi, pécsi név (pl. Kubalibre), és néhány olyan zenekar is, amit máshol nem nagyon, vagy egyáltalán nem lehet élőben hallani (pl. Európa Kiadó, Amorf Ördögök). Ezek közé tartozik a Marlboro Man is, a Quimby-dobos Gerdesits Ferenc és barátai hobbizenekara, ami talán a fesztivál legfurább fellépését adta. A koncert elején  a 18:30-as kezdés ellenére velem együtt heten voltunk a színpad előtt, de ez nem igazán fogta vissza a Varga Liviusszal kiegészült zenekart, lenyomták a dalokat, vicceskedtek, jól érezték magukat, és még lemezt is árultak, bár ezt csak az után sikerült bemondania Gerdesits Faszinak, hogy a színpad elől bekiabáltak neki az utolsó szám előtt, hogy „a CD, te barom!”.

És a többi:

Csakúgy, mint tavaly, a fesztivál környékén az egyik legjobb dolog a tó körül közlekedő kisvasút volt, ami egyrészt gyönyörű tájon haladt, másrészt nagyon felgyorsította az utat a fesztiválmentes árakon dolgozó kisboltig, harmadrészt pedig egy csomó, részegen vicces dolgokat csináló emberrel lehetett rajta találkozni. Csak rezesbanda nem volt sajnos, de a fuvarért továbbra sem kellett fizetni, mint ahogy a fesztivál értékmegőrzőjéért sem, ami tök jófej dolog a szervezők részéről.

A Fishing az off-programjairól is híres, amikre idén rányomta egy kicsit a bélyegét a hőség, ahogy azt egy magányosan zsonglőrködő páros elmondta. Pedig amúgy tök jó dolgokat lehetett náluk kipróbálni, és az ilyen kis élmények akár még sokkal jobban is hozzá tudnak járulni a fesztiválhangulathoz, mint egy-egy koncert, amit mondjuk a Parkban is meg lehetne nézni, azzal együtt, hogy szinte minden fellépő elmondja, hogy imád Orfűre járni, és ez látszik is rajtuk.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a legkedvesebb, legnormálisabb közönsége a Fishingnek van az általam ismert fesztiválok közül. Ez pedig igaz az ott dolgozókra és a környékbeliekre is, szinte mindenkinek van néhány jó szava kortól függetlenül, a nagyon finom gulyáslevese mellett órák óta gőzölgő bácsikától a tizenöt éves felnyírt hajú gimisekig. Ez annyira így van, hogy az ember valósággal meglepődik, mikor időnként hall valami Budapesten tök általános bunkóságot.

A nagyszínpad programját idén is a hiperkarma zárta, de most nem sikerült olyan különlegesre a búcsú, mint tavaly. Bérczesi Robi ezúttal egy kicsit bizonytalanabbnak és elveszettebbnek tűnt, csakúgy, mint az egy nappal korábbi Biorobot-koncerten. A közönség viszont a hiperkarmán is nagyszerű volt, ami láthatóan jól is esett neki, a kimaradó zöldpardont például a tömeg egy része együtt énekelte el azután, hogy a zenekar már levonult a színpadról.

A Fishing on Orfű évek óta teltházas, de jövőre némileg változik a helyzet, mivel akkor már nem lesz Kispál-koncert, ami az utóbbi három évben a legnagyobb dobásnak számított (az ideiről itt írtam). Többen is azt mondták nekem, hogy ha nem lett volna Kispál, akkor idén máshova mentek volna, mert sok zenekart ott is meg lehet nézni esetleg néhány külföldivel együtt, de azt hiszem, hogy összességében nem kell félteni a fesztivált, mert továbbra is van annyira egyedi, hogy érdekes tudjon maradni a magyar zenére nyitott közönség számára.


hiperkarma orfű fishing on orfű péterfy bori & love band koncerbeszámoló halott pénz



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.