2017.01.26. 16:16 – Dudich Ákos

A Hajón csapatban gondolkodunk - Interjú Kozlov Sándorral, az A38 leköszönő sajtósával és programszervezőjével

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

kozlovsandor.jpg

Az A38 hajó 2003-as megnyitását követően pillanatok alatt a budapestiek és a városba látogató külföldiek kedvencévé vált. Az elmúlt években számos nemzetközi díjat zsebelt be a kiszuperált ukrán uszályból épített koncerthelyszín. A hajó sajtósa, egyik programszervezője és kiemelt nemzetközi projektekért felelős munkatársa 2007 óta Kozlov Sándor, aki nemrég, 2016 decemberében hagyta ott a hajót, hogy moszkvai kulturális attasévá avanzsáljon.

Húsz évet éltél Moszkvában, ez hogyan alakult így és mit tanultál?

1987 és 2007 között éltem kinn a családommal. Azért költöztünk ki 1987-ben, hogy édesanyám elvégezze és megvédje a doktorátusát. Három évvel később meg is szerezte ezt a tudományos fokozatot, ám ekkor ugye 1990-et írtunk, megtörtént a rendszerváltás, így aztán nagyon nehéz lett volna itthon érvényesülnie orosz diplomával. Végül ügy döntöttek a szüleim, hogy még maradunk pár évet Moszkvában. Ebből aztán jóval több lett, olyannyira, hogy nemcsak az általános, hanem a középiskolát és az egyetemet is ott végeztem el. Ekkoriban még komoly magyar kolónia élt Moszkvában, így aztán létezett egy Magyar Honismereti Iskola, ahol magyar nyelvet, irodalmat, történelmet és földrajzot is tanultam az orosz általános iskola mellett.

Milyen szakon végeztél az egyetemen?

A neves MGIMO (Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Egyeteme) nemzetközi kapcsolatok szakán végeztem, azon belül is Észak-Európával foglalkoztam. Nagyon sok magyar külügyes és diplomata mellett itt végzett többek között Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet, vagy az azerbajdzsáni elnök Ilham Alijev.

Alapvetően Gyöngyösről származol, miért döntöttél mégis Budapest mellett, amikor hazajöttél?

Én 2007-ben jöttem haza, de a szüleim, akiket szorosabb szálak fűztek Heves megyéhez, még kint maradtak további öt évre, egészen nyugdíjazásukig. Moszkva után könnyebb volt egy nagyváros, adott esetben Budapest mellett letenni a voksomat.

Hogyan lettél 2007-ben az A38 munkatársa, pontosabban sajtósa? Mit csináltál előtte?

2002-ben szereztem meg a diplomámat Moszkvában, majd különböző cégeknél kezdtem dolgozni, de a sorsfordító pillanat az volt, amikor a moszkvai Magyar Intézet kulturális titkára lettem, tehát lényegében programszervezője. Hozzám tartozott a film, a zene és a kortárs művészetek. Ekkor szakadt át a gát és rengeteg magyar zenekart vittünk ki: Másfél, Anima Sound System, Tudósok, Kampec Dolores, stb.

De hogy került képbe az A38 hajó?

Több olyan zenekar is volt ezek között, amelyek a Hajó vonzáskörzetébe tartoztak a Bahia Records révén, mivel a kiadó alapítója Bognár Attila később az A38 Hajó megálmodója, tulajdonosa és szellemi vezetője lett. Amikor aztán lejárt az ötéves szerződésem a Magyar Intézetnél, Attila felvetette, hogy mi lenne, ha a Hajón folytatnám a tevékenységemet. Eredetileg öt évben gondolkoztam, de majdnem a duplája lett, aminek örülök, mert életem legszebb tíz évét töltöttem itt.

Pontosan mi minden tartozik egy sajtós munkakörébe? A rendezvények marketingje, kapcsolattartás az újságírókkal, mi még?

A Hajón elég vegyesek a munkakörök, nem nevezném magamat klasszikus értelembe vett sajtósnak, hiszen havonta négy-öt koncertet is szerveztem, ápoltam a nemzetközi kapcsolatokat (konferenciák, zenei szervezetek, stb.) és a nemzetközi pályázati ügyek nagy része is hozzám tatozott. Továbbá 2011-ig, My City / Az Én Városom címmel vittem egy elég érdekes összművészeti programsorozatot is, ahol kölcsönös alapon mutatkozhattak be nálunk Európa vezető kulturális városai, míg mi képviseltük Budapestet külföldön. Így került sor kulturális csereprogramok keretein belül a My City Amszterdam, Bécs, Belgrád, Ljubljana, Moszkva, Varsó fesztiválokra. Aztán, amikor a Hajó kiköltözött a Sziget Fesztiválra, az első három-négy évben oda is szerveztem le a zenekarokat Bende Zsuzsával karöltve. És mindemellett végeztem a sajtózást is, de az tulajdonképpen csak a munkám 20-25 százalékát tette ki.

Ez munkaidő tekintetében hogyan nézett ki?

Végül is kötetlen munkaidőben dolgoztam. Ez nem egy irodai munka volt, ahol számolják a munkaóráidat, majd 17.00-kor leesik a toll és húzunk haza. Itt a teljesítmény a fontos és a bizalom. Ha nem végzed el jól a munkádat, az úgyis kiderül, hiszen annyi szálon fűződünk egymáshoz. De a gyakorlat szintjén 11.00 órára járunk be, aztán addig maradunk, ameddig kell. Hetente minimum kétszer estig is bent vagy egy kiemelt esemény miatt, legyen az koncert, kiállítás, vagy filmvetítés. Persze az is benne van a pakliban, hogy az éjszaka közepén felhívnak valami problémával. Ha bármilyen változás van egy koncerttel kapcsolatban, akkor fontos, hogy a közönségünk a mi forrásainkból értesüljön róla először és ne a zenekar oldaláról.

Te fel tudsz engedni azokon a koncerteken, amelyekért te tartozol felelősséggel?

Ez a zenekaron, illetve a menedzseren múlik. Ha lazák és nem csinálnak ügyet abból, hogy mondjuk a törülközőjük pár centivel kisebb, mint amire számítottak, akkor igen.

Az A38 több jelentős díjat is kivívott magának, ezek mennyire a te érdemeid?

Nem emelném ki magamat, mert mi a Hajón csapatban gondolkodunk. Ez az egyik erősségünk, hogy kollektívaként tekintünk magunkra. Egy kivívott siker több pilléren áll, sok mindenen és sok mindenkin múlik. Ide tartozik, hogy amikor a Hajó indult, a legnehezebb az volt, hogy megszerezzük az ügynökségek bizalmát. A kilencvenes években, de még a kétezres évek elején se nagyon akartak zenekarokat hozni Budapestre, inkább Bécsbe vitték őket, annál keletebbre nem jöttek, mert nem bíztak a hazai promóterekben, az volt az elterjedt vélemény, hogy nincsenek megfelelően felszerelt klubjaink, kellő érdeklődés a közönség részéről, vagy fizetőképes kereslet. Ehhez képest mára megfordult a kocka: van, hogy egy nagyobb zenekar kihagyja Bécset és inkább nálunk lép fel. Persze ez még nem egy általános dolog, de azért most már minél gyakrabban előfordul. Véleményem szerint ez a Sziget Fesztiválnak és az A38-nak köszönhető. Rájöttek a zenekarok, hogy Budapesten vannak príma fellépőhelyek és a közönség is lelkes. Hajdan nekünk kellett kuncsorogni az ügynökségeknél, mára viszont már mi válogathatunk a jelentkező fellépők között. Bende Zsuzsa, Bali Dávid és Soós Balázs remek programszervező kollégáink a saját tehetségüknek köszönhetően és hosszú évek során kiépített kapcsolati tőkéjükkel fejlesztették ki ezeket a szálakat. Én például a jazz és az improvizatív zene terén erősítettem a Hajó nemzetközi jelenlétét. Mindenkinek megvan a saját területe, a saját kapcsolatai, a bizalmi kör, amit személyesen kezel.

Gondolom, a fellépők jó hírét is viszik a hajónak.

Igen, és az sem utolsó érv, hogy jól beazonosítható! Legutóbb Michael Gira mesélte a Swans zenekarból, hogy annyit koncertezik, hogy már teljesen összefolynak neki a helyek, a Hajóra azonban jól emlékszik, mert egy különleges helyszín, egyedülálló hangulattal. Arra is rendszeresen rácsodálkoznak, hogy a Hajón felvett koncerteket leadja a közszolgálati TV. Szinte el sem hiszik, hogy miként lehetséges, hogy az állami TV leadjon egy klubban – tehát nem stadionban, arénában, fesztiválon – fellépő, ráadásul underground zenekart, mondjuk a The Thing, a Psyhic TV, vagy a Merzbow koncertjét. Erre máshol nem nagyon van példa.

Az A38 több, mint egy egyszerű klub. Valódi multikulti intézmény: összművészeti központ, amely a koncertek mellett kiállításokkal is várja az érdeklődőket. Van egyfajta kulturális küldetéstudatotok?

Van. Már a legelején megfogalmazódott, Hogy a hajó nem egy egyszerű bulihely lesz, nem akartunk egyetlen zsánerre beállt koncerthely lenni, hanem széles spektrumú, minőségi szórakozást biztosító helyszín akartunk lenni. Nálunk az intelligens elektronikától kezdve a free jazzen és a pszichedelikus rockon át a kiállításokig és filmvetítésekig mindent megtalálsz. Bécsben minden stílusnak megvan a maga helyszíne, míg nálunk megfordulnak nagynevű rocksztárok és elektronikus előadók is – ráadásul van, amikor egy nap, vagyis egy este keretén belül.

Előfordult, hogy akkor is leszerveztetek egy programot, ha tudtátok, hogy veszteséges lesz, de úgy ítéltétek meg, hogy a kulturális értéke miatt mindenképpen el kell hozni?

Persze. Volt pár olyan koncertünk, amiről konkrétan tudtuk előre, hogy bukó lesz, de akkor is meg kell csinálni. Ez lehetett egy egzotikus ritkaság, egy kultuszzenekar utolsó turnéja, vagy valamelyikünknek a szívügye is. A programszervezőnek amúgy 90%-ban carte blanche-a van ezekben az ügyekben, tehát szabadkezet kap, de a nagyobb költségvetésű programokat jóvá kell hagyatnia a hajó tulajdonosaival.

Mely rendezvények a szívügyeid, és miért?

Mostanában a filmes interjúk készítését élveztem nagyon a hajón. Ezeket Végső Zolival osztottuk fel magunk között, aszerint, hogy kinek mi áll közelebb az érdeklődési köréhez. Lydia Lynch-csel, Michael Girával, és Freddy Criciennel (Madball énekes) is nagyon jókat beszélgettem. Emellett, amit még a szívügyemnek neveznék, azok az általam propagált avantgárd jazz-koncertek, vagy az Újbuda Jazz fesztivál. Mindig nagy sikerként éltem meg, ha egy ilyen bulira megtelt a hajó kisterme, vagyis a kiállítóterem, ahol ezeket tartottuk. A Quimby, vagy az Ivan and the Parazol magától is meg tudja tölteni a nagytermet, az az ő érdemük, de egy ismeretlen jazz-zenekarra becsalogatni a közönséget az egy szervezőnek mindig kihívás.

Rengeteget utazol, ez csak szimplán hobbi, vagy ilyenkor próbálsz belelátni egyes helyi klubok működésébe is? Tehát a feladataid közé tartozik az „ipari kémkedés” is?

Az utazásaim javát a feleségem zenekaraival teszem, a Deti Picassóval és a Wattican Punk Ballettel. Ilyenkor alkalmam nyílik megismerni új együtteseket, eljutni olyan fesztiválokra, ahol korábban még nem jártam, illetve természetesen, ha módunkban áll, megnézünk más klubokat is, hogy lássuk, ott hogyan csinálják a dolgokat. Ez utóbbira volt példa, amikor szervezett út keretében kilátogattunk Bécsbe és Amszterdamba, hogy ellessünk pár dolgot, főleg technikai megoldásokat, gazdálkodási lehetőségeket, marketing trükköket, SMM fejlesztéseket, stb. De ezek esetében is a legfontosabb a kapcsolatépítés, a networking bővítése.

Apropó spórolás! A hajó részesül valamilyen állami vagy önkormányzati támogatásban? Mennyire vagytok a teljes önfenntartástól?

Az önfenntartás egy nehéz kérdés, mert csak koncertjegyekből nem tudja fenntartani magát egy klub. Konkrétan lehetetlen. Ne feledjük, hogy ha Bécset veszem összehasonlítási alapul, akkor fele olyan drága koncertjegyekkel dolgozunk kétszer akkora ÁFA mellett. Tehát sokkal nehezebb helyzetben van egy budapesti klub, mint egy bécsi. Ehhez mindenképpen több lábon kell állni, pályázni kell nemzetközi és hazai alapoknál. Egy pár kivételtő eltekintve (Újbuda Jazz fesztivál), mi nem kapunk állandó jellegű, vagy direkt támogatást, ezért szükséges az állandó és aktív pályázás.

Hogyan jött a lehetőség, hogy moszkvai kulturális attasé legyél?

Ez egy nagyon nehéz döntés volt, mert mint említettem, életem legszebb tíz évét töltöttem a Hajón, ahol a kollegialitás is elképesztően jó. Hiszem azonban, hogy mindennek megvan a maga ideje, így aztán amikor Moszkvából értesültem a pályázati lehetőségről, akkor nem sokat hezitáltam. Változnak az idők, az igények, én is idősebb lettem és úgy gondoltam, hogy emellett a lehetőség mellett nem szabad elmennem. Márciusban kezdek kint.

Ki lesz az utódod a hajón?

Konkrét utódom nem lesz, hanem a kollégáim szétosztják egymás között a különböző feladatköreimet.

Lehúztál tíz évet az egyik legjobb európai klubban, most pedig kulturális attasé leszel Moszkvában. Hol látod magadat tíz év múlva?

A moszkvai szerződésem öt évre szól, de hosszútávon Budapesten szeretnék élni, mert ezt a várost szeretem a legjobban.


interjú a38 kozlov sándor



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása