2017.01.31. 10:47 – Magyar Ádám

Kanye Westet ki nem állhatom – DJ Bootsie-interjú

boci.JPG

Több mint két évtizede járja a színpadokat DJ Bootsie, ez idő alatt pedig jó pár dolgot átélt, és sok mindenről van markáns véleménye is. Interjúnkból megtudhatjátok, mit gondol a nemzetközi rapszíntérről, na meg a hazairól, amit maga mögött hagyott, vagy éppen iamyankről, de az is kiderül belőle, hogyan épít fel egy dalt egy olyan zenész, aki rengeteg különböző forrásből inspirálódva igyekszik színesíteni az elektronikát. (Fotó: Dancs Enikő Bianka)

 

Eltelt már pár hét az új évből, visszanézve hogyan értékeled 2016-ot?

Nagyon dolgos év volt, akár azt is lehet mondani, hogy küzdelmes, de ettől függetlenül jó. Gyakran voltak rám kíváncsiak és sokféle helyzetbe kerültem, elkészült az új EP, az Ég is, úgyhogy elégedett vagyok. Persze nem volt egy felhőtlen, szuper év, magánéletileg sem, de azt hiszem, ha az ember ennyi mindennel foglalkozhat, mint én tavaly, arra azt lehet mondani, hogy egy jó év volt.

És milyen lesz 2017?

Mostanában sokat gondolkozom rajta, hogy mivel lenne valóban jó foglalkozni idén, de még nem igazán tudom erre a választ. Úgy érzem, hogy főleg az alkalmazott munkáké lesz ez az év, és persze fogok csinálni új számokat is, szóval ez egyelőre egy alkotó időszaknak rajzolódik ki.

Van már konkrét felkérésed is?

Van egy még tavalyról, amihez eddig csak vázlatokat csináltam. Egy rajzfilm teljes zenéje a feladat, konkrétan Fetki Balázs rajzfilmrendező és animátor sorozatáról van szó, ami Berg Judit Mesék a tejúton túlról című mesekönyvéből készül. Ez biztos, és van egy-két dolog még alakulóban.

Tavaly megjelent az Ég című EP-d, mesélj kicsit a készítéséről!

Ez a lemez egyszerűbben született a megszokottnál, szikraszerűen pattantak ki belőlem a számai, sokszor érzem úgy, hogy folytatni is kéne az írást ugyanezzel a lendülettel. Szerintem ez a lemez nagyjából ugyanazon az úton halad, mint a 2015-ben megjelent In Solem Verti, de talán egyszerűbbek és kifejezőbbek a rajta használt megoldások. Én lényegében úgy tekintek rá, mint egy ajándékra, egy becses ajándékra.

Nálad hogyan néz ki a dalírás folyamata? Szerintem az emberek ezt sokkal nehezebben tudják elképzelni, mint mondjuk egy gitáros esetében.

Nézzük például a Maradj még című számot. Ott a tiszta, teljesen eredeti, manipulálatlan zongorahangból indultam ki, ami nagyon régóta foglalkoztatott már, csak valahogy nem tudtam normálisan megcsinálni. Az volt a cél, hogy megmaradjon a zongora légiessége, viszont egy tempósabb, lüktető kíséret legyen mellette. Érdekes, hogy mindig a zenék végső, úgymond kifejlett részei készülnek el előbb, a kezdéssel és a tárgyalással általában többet kell foglalkoznom.

Ez nagyjából olyan, mint amikor egy popzenésznek először a refrén van meg, és aztán aköré írja meg a dalt?

Igen, ez jó hasonlat de az én esetemben csak részben igaz. Aztán például az Égnél először a basszustéma volt meg, ahhoz készült az orgona és a többi. Szóval általában van egy kiindulópont, egy ütem, egy hangszín, egy lüktetés, de egy kép is lehet, vagy egy dallam, ami már nagy dolog, és akkor onnan gyakorlatilag elemenként rakosgatom össze a számot. Nem téglánként, azt túlzás lenne mondani, inkább nagyobb elemeket képzelj el, vagy emeleteket, amiket egymásra építek.

És miközben felépítesz egy számot, sokszor van úgy, hogy teljesen átírod az egészet, vagy mondjuk különböző verziókat készítesz, mint néhány előadó?

Van, hogy egy-egy részre készítek több verziót, ezt kísérletezésnek is felfoghatjuk, de alapvetően csak erősnek bizonyuló ötleteket viszek tovább, még ha ez gyakran csalóka is. A működőképes első gondolatokat kidolgozom, és ha némi idő után is működnek még, akkor befejezem őket. Olyan persze van, hogy  alapos kidolgozás ellenére sem adja magát valami, és aztán nem is lesz jó, így végül a fiókban marad.

Több mint két évtizede vagy színpadon, azóta nyilván egy csomó minden megváltozott. Milyen volt a kilencvenes évek végének magyar zenei világa a maihoz képest?

Lényegesen kisebb és átláthatóbb, érdekes, hogy akkor mennyi embert ismertem mindenféle műfajokból. Hát, ez már nincs így, azóta rengeteg zenekar és zenész tűnt fel. Akkor nem tagozódtak így szét a stílusok, nem volt ennyi oldalhajtás, mint ma, hogy van hip hop, trip hop, dubstep, trap, bass, és azon belül is még sorolhatnánk vagy négy-öt irányzatot, és akkor az élőzenét még nem is említettem. A jelenlegi kor színesebb, sokszor egy zsibvásárra emlékeztet, de a méretétől és a zene terjedésének módjától eltekintve nincs sok változás, a színvonal arányai is maradtak. 

Most már nem követed annyira a hazai rappet, mint régen, pedig az underground hiphop-szcénából indultál. Hogyan veszítetted el ezt a kapcsolatot?

Lépcsőzetesen tűnt el az életemből a hip hop, ami korábban a hétköznapjaim része volt, de az alapja ma is velem van. 2000-2002 körül, a zenekarom, az Árral szemben feloszlásánál ért csalódással kezdődött az elhidegülés, közben egyre inkább zavarni kezdett az a feszültség, ami a közösségben és az együttes körül is érezhető volt. Rájöttem, hogy ez egy általános jellemzője a szcénának. Ekkortájt indult a Yonderboi-jal való közös munka és az évekig tartó koncertezés, elkezdtem instrumentális számokat készíteni, és pár év alatt megváltozott körülöttem szinte minden. Zeneibb dolgok kerültek a látókörömbe, és ez sokkal érdekesebb, nyugodtabb és emberibb volt számomra, mint a rap.

A nemzetközi rapről is így gondolkodsz, mondjuk a legnagyobb nevekről, Kanye Westről vagy Kendrick Lamarról is?

Hasonlóan, de az engem ért negatív élmények miatt nem neheztelhetek a kinti rapre, nem is erről van szó. Rossz hallgatni, ahogy manapság ezekre a stock-szerű alapokra nyöszörögnek, és az is, hogy milyen arcok. Ha már konkrétan rákérdeztél, Kanye Westet ki nem állhatom. Kendrick Lamar biztosan jó, de engem inkább egy bringatolvajra emlékeztet, bár ő ennek az egész műfajnak még a pozitív példái közé tartozik. Elvileg... Mindegy, ez ízlés dolga. Egyébként sok remek lemez és előadó van, ami nagyon felvillanyozó és inspiráló tud lenni. Ilyen a Hieroglyphics, Oddisee vagy például a Mello Music Group kiadó dolgai is.

Egy interjúban azt is mondtad még korábban, hogy ha most tartanál ott, hogy műfajt válassz magadnak, akkor elég valószínű, hogy az nem a rap lenne.

A rapben engem mindig a zene érdekelt: a kíséret, a hangok, az aláfestés, az egésznek a lendülete, és az, hogy hogyan passzol mindez a szöveghez. Ez még mindig érdekel, csak a hozzá kapcsolódó "kultúra" már nem. Szóval mindenképpen valami olyat választanék, ami hiphop-gyökerű. Bass, trap, dubde csak instrumentálisan. Az új stílusok a régiekkel keverve, az az igazi!

És mi a véleményed például iamyankről, akinek mostanában a leginkább pörög a neve a hazai elektronikus színtérről?

Igen, nagyon pörög, szorgalmas és jó is, közel áll hozzám, amit csinál. Egyébként a sajtó szeret időnként felkapni egy-egy előadót, még az underground orgánumok is, végülis ez a dolguk. Közvetve, közvetlenül többször is volt hasonlóban részem, tudom, hogy ez milyen. Sokan tarthatnának számot hasonló érdeklődésre a teljesítményük alapján, és mégsem beszél róluk a kutya sem. Persze ez nem a Yank érdemeit befolyásoló megállapítás, csak egy megjegyzés.

Egy csomó külföldi országban megfordultál már, hol szerettél a leginkább játszani?

Hollandia nagyon klassz hely volt ilyen szempontból, ahol mindig történik valami plusz dolog, Yonderboi-jal is sokat jártunk ott, de Szlovákiában, Angliában, sőt, Rigában is volt egy-két olyan koncertünk a Trióval/Quartettel, amire nagyon jó visszagondolni. Azt hiszem, hogy mindegy már, hogy hova megyünk, az a lényeg, hogy olyan közönség legyen, aki valóban érti és akarja hallani azt, amit játszunk nekik.

Mennyire érzed úgy, hogy állandósult a közönséged az évtizedek alatt?  

December 27-én volt az Ég lemezbemutató koncertje, ahol azt vettem észre, hogy nagyon másféle emberek jelentek meg, mint korábban. Ez  jó dolog egyébként. Sokan kimondottan fiatalok voltak a közönség tagjai közül, és úgy összességében nagyon vegyes, a szó jó értelmében véve érdekes társaság gyűlt össze. Vannak, akik a kezdetektől fogva követnek, de közülük sokaknak már családjuk van, vagy egyéb dolgok miatt ritkábban jutnak el egy-egy koncertre, fontos, hogy mindig új hallgatók is jöjjenek. Nem csak a nézőszám miatt lényeges ez a visszacsatolás.

Mennyi időt vesz el a zenélés az életedből? Dolgozol valamit mellette?

A tavalyi év folyamatosan a zenéről szólt, mindig volt valami. Vannak nyugodtabb időszakok, aztán sűrűbbek, de alapvetően a zenélés körül forog az életem. Vagy a zenekarral, vagy DJ-ként játszom, van, hogy valamilyen alkalmazott munkán dolgozom, van, hogy saját számokat írok. Zenebohóc vagyok, jó ideje nem foglalkozom mással, és ez ideális állapot. Ezért is mondtam a tavalyi évre, hogy bár küzdelmes és zsúfolt volt, egyben jó is.

Van olyan előadó, akivel nagyon szívesen dolgoznál most együtt?

Most nem tudok ilyet mondani, de régen voltak. Például Phil Ade, Jeru the Damaja, Dresch Mihály vagy O.C.

Mit hallgatsz mostanában, milyen hatásokat fogunk hallani a következő lemezeden?

Egyelőre nem tudom, nem azért, mert nincsenek ötleteim, de korai lenne most meghatározni vagy leírni a következő lemez arculatát. Mostanában egyébként sokszor hallgattam Zuurb egyik mixét, és AMB egy setjét, na meg az új Dresch-lemezt, a Tördelőst is.

Szerinted milyen irányba megy a világ 2017-ben? Vannak dolgok, amik aggasztanak?

Vannak aggasztó dolgok, de amióta világ a világ, mindig voltak ilyenek. Egy biztos, egyre többen, egyre jobb helyeken is úgy köszönnek nekem, hogy "szia, uram".


interjú dj bootsie



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.