2017.02.17. 13:36 – dankógábor

Ugye megmondtam, hogy jó lesz a HECK-koncert a Dürerben!

Kicsit féltem, hogy valamiféle szentimentális indíttatásból eltúlzom a váratlan nottinghami élményem, de a noise rock, post hardcore vagy mittudoménmilyen-zenekar talán jobban magáévá tette a Dürer Kert kistermét, mint a Rough Trade emeletét. Kezdéskor csak páran lézengtünk bent, lehettünk vagy 15-en. A végére ez felduzzadt nagyjából a duplájára, de tuti mindenki vigyorogva ment haza ezután a nagy közösségi élmény után. A zenekar is, akik egyáltalán nem tűntek elkeseredettnek, hogy ilyen kevesen vannak. És hogy mi is történt ott? Kedves barátom szavaival élve: az angol zenekar új szintre emelte a közönséggel való kapcsolattartás fogalmát.

Igazából leírhatatlan mit művel élőben a HECK. Nincs külön színpad és nézőtér. De tényleg. Igazából azon sem lepődtem volna meg, ha a Dürer 041 nevű termének színpadára másznak fel egyet kiabálni a 30Y-os Beck Zoli mellé. Összegubancolódott vezetékek, össze vissza rángatott, dobált állványok viszont voltak. A két gitáros énekes hol az egyik, hol a másik sarokban ordított az emberek arcába, de ha véletlenül a földre esett a mikrofon, akkor oda hajoltak le gitározás közben.

"Ha ti nem jöttök a színpad elé, majd mi megyünk hozzátok" - mondta egyikük.

Olyan is volt, hogy mondjuk valakinek a kezébe nyomták a mikrofont, hogy tartsa, amolyan humán állványként. De ha véletlenül a keverőpultra kellett felmászni, akkor ott is lehet simán énekelgetni, ahogy a terem közepére kihajított hangládán is, miközben a közönség rémülten lesi, mikor lesz valami végzetes esés. Az sem volt ritka, hogy hangszer nélkül maradt egyikük-másikuk, a gitár pedig vagy a terem valamelyik sarkába volt hajítva, vagy a közönség egyik tagjának nyakába akasztva. Mindez fél órában, de azon is csodálkoztam, hogy eddig tartott. A végén pedig szuszogva beálltak azonnal lemezt, pólót árulni, amik meglepően drágák voltak. Ezt ők is tudták, ezért írásban bocsánatot is kértek, remélve hogy megértjük mennyit kellett vezetniük Nottinghamtől idáig.

Már csak arra kéne rámenni, hogy ez a sok színpadi munka ne menjen a zeneiség rovására. Jó, stúdióminőségben sem sokkal cizeláltabb a négy srác, de azért az eddigi egyetlen nagylemezükön jobb zenei élményt adnak, mint élőben, pedig hát fordítva lenne ideális. Nem  baj, fiatalok még, kinövik. Akik most kihagyták, menjenek el a Fishing On Orfűre, ahol külön érdekes lesz, hogy fesztiválkörülmények között mit művelnek.

(A képekért bocs.)


metál hardcore noise koncertkritika heck



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu