2017.03.21. 11:43 – Boros Gábor

Franciaország a második legjobb a hip-hop zenében - Onra-interjú

onra.jpg

Az A38 időről-időre szállít a bólogatós ütemek hazai híveinek olyan francia producereket, akik a hip-hopból kiindulva egyre szélesebb zenei spektrumot bejárva építenek nemzetközi karriert. Guts, vagy a rendszeres vendég Wax Tailor után, most a francia és vietnámi felmenőkkel rendelkező Onra állt színpadra a Petőfi híd budai hídfőjénél, aki néhány órával korábban még magyar prog-rock vinylekből is feltankolt, hogy a turné végén friss hangmintákkal etethesse a samplert Párizsban. 

Legújabb lemezed a Chinoiseries sorozat harmadik darabja csupán néhány nappal ezelőtt jelent meg. Mondanál róla néhány dolgot?

Ez az új album a befejező része egy trilógiának, amit tíz éve indítottam. Instrumentális hip-hop, egyfajta beat-tape formátumban, sok szám, összesen 32 szerepel rajta. Igazán rövid számok, általában egy-két perc körüliek és mind kínai zenei hangmintákra épülnek, amiket lemezeken találtam. Mikor első alkalommal utaztam Vietnámba ott találtam lemezeket, kizárólag kínai zenével. A második alkalommal elmentem mindenhová: Kínába, Thaiföldre csak hogy kínai zenét vásároljak, ezekhez a kínai zenén alapuló produkciókhoz. Lehetnék félig amerikai, vagy félig nigériai is, akkor is ugyanezekkel dolgoznék. Nem szeretném, hogy az emberek azt gondolják, ez azért van, mert félig ázsiai vagyok.

A teljes Chinoiseries egyben, egy különleges, extra limitált vinyl box-szettben is elérhető, és a lemezvadász közösség körében máris hatalmas iránta az érdeklődés. Neked mint lemezgyűjtőnek, mi a véleményed arról, hogy az elmúlt években újra, igazán virágzik a bakelit eladás?

Ez igazán meglepő, mivel öt vagy hat éve a piac igazán rosz helyzetben volt, sok üzlet bezárt abban az időben, de (a vinyl) visszatért és most újra igazán népszerű. Ez az új generáció, aki kizárólag digitális cuccokkal nő fel, nem érti mit jelent megvásárolni a zenét, CD-ket, kazettákat, lemezeket venni, mint a hetvenes, nyolcvanas vagy a kilencvenes években. Nem ugyanaz a kapcsolatuk a zenével, és szerintem szükségük van arra, hogy kapcsolódjanak a zenéhez, amit szeretnek. Ez megjelenhet úgy, hogy megvásárolják, hogy streamelik, de az, hogy mp3-ban megvásárolják többé nem elégíti ki őket.

A The Anthem a Chinoiseries talán legsikeresebb darabja

A Fundamentals című lemezeden rappel Daz Dillinger (Tha Dogg Pound) és a chicagói gangsta-rap csapat a Do Or Die is. Nem túl gyakori, hogy egy európai producer gangsta rap előadókkal dolgozzon együtt. Hogyan születtek meg ezek a közreműködések?

Az amerikai módszerrel. Felhívtam a Do Or Die managerét, megtaláltam a számát a Twitteren. Csak felhívtam a fickót, és megbeszéltük. Ők üzletelnek, nincs idejük a szarakodásra. “Te szeretnél valamit? Igen. Ennyibe kerül? Igen. Tudsz fizetni? Igen.” Bumm-Bumm, és kész. Emlékszem arra a beszélgetésre, vicces volt a számomra. A Do Or Die managerével beszélgetek telefonon… (nevet)… láttam magam kívülről…(nevet)…Mi a fasz?! (nevet) Vicces volt! Egy álom vált valóra a számomra a Do Or Die-jal és Johnny P-vel. Valójában ide-oda küldtük (a sávokat) néhányszor. Először refrén nélkül kaptam meg az anyagokat, ezért visszaküldtem: “Hol a refrén?  Refrént is szeretnél?! Akkor az többe kerül!” Mondtam, oké, és fizettem, de a refrén egy kalap szar volt! Visszaküldtem a managernek harmadszorra is: “Figyelj ember, nem tudok semmit kezdeni ezzel a számmal, ha a refrén szar.”  Egyáltalán nem az a vibe volt, amit szerettem volna, nem az old school Do Or Die. “Oo..hát az old school vibe-ot akarod, akkor itt van Johnny P! Még mindig kapcsolatban vagyok vele.” “Ooh Shit!” Johnny P a negyedik, nem eredeti tagja a csapatnak, és ő az énekes. Ő énekelt az összes klasszikus Do Or Die felvételen. Erre azt mondta: “Ha Johnny P-t akarod, többet kell fizetned!” (nevet) Oké, baszd meg! Csak kifizettem.

Mekkora összegről beszélünk?

Ez bizalmas. De megérte, mert számomra egy álom vált valóra, és Johnny P meg is halt, néhány hónappal ezelőtt. Én pedig dolgozhattam vele, egy évvel a halála előtt, és ez őrület. Ez az amiért az a pénz igazán megérte. Egy álom, a Do Or Die és Johnny P egy kibaszott számban, az én lemezemen. Őrület.

Készítettél egy mixet, a tavalyi japán turnédra kizárólag nagyon ritka 90-es évekbeli hip-hop lemezekből. Ez az a hangzás amit az évtized jelent számodra, vagy csak egy mixről van szó?

Ez csak egy mix. Ezeknek a felvételeknek a nagyrésze csak eastcoast (hip-hop), New York-i cucc. Ha megnézed az oldalam a Discogs-on, megtalálod a westcoast mixem is, és az is 90-es évek. Szóval ez  nem a 90-es évek hip-hop definícióm, csak egy mix 90-es évekbeli trackekből, amiket szeretek, amik összeillenek.

Nemrég fejezted be a fellépésed az A38 színpadán. Kizárólag MPC-ket használtál. Van valaki akire inspirációként tekintesz, ha élő produkcióról van szó?

Nem volt inspirációm az élő fellépésekkel kapcsolatban, mert amikor kezdtem, tíz évvel ezelőtt, senki más nem csinálta ezt. Ezt a zenét nem játszották klubokban, nem játszották fesztiválokon. Az ilyen típusú előadóknak, mint én is vagyok, nem voltak szóló, instrumentális lemezeik. Ott volt Dj Shadow, kibaszott húsz évvel ezelőtt, de ez nem túl sok. Aztán jöttünk mi, az én generációm előadói, azzal, hogy: “igen, itt ez az instrumentális cucc, igen, mi tudunk klubokban játszani”. Aztán mindenki előállt a saját dolgaival. Én az MPC-kel jöttem, mert ezeket használom zenekészítésre. Miért álltam volna elő számítógépekkel, vagy bármi mással? Csak felvittem az MPC-ket a színpadra.

2012-ben megjelentettél egy EP-t az amerikai Fool’s Gold kiadónál, ami hanzásában is kicsit eltér a többi munkádtól. Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadó tulajdonosával, a dj-ként is világhírű A-Trak-kel?

Ha meghallgatod a Long Distance című albumom, látod, honnan jött az EP, a Deep In The Night. Mikor az a lemez megjelent, elég ismertté tette a nevem, különösen az Államokban. A-Trak találkozni akart velem, megkereste az ügynökömet, mikor épp New Yorkban volt. Találkoztunk egy klubban, és mondta, hogy: “Tudod, van ez a kiadóm, és megjelentetnék tőled egy EP-t.” Ennyi volt.

A Fool’s Gold gondozásában megjelent Deep In The Night EP

Párizsban élsz. Néhány hónapja Wax Tailorral beszélgettünk ugyanebben a backstage-ben, aki azt mondta az IAM és az NTM gyakorolta a legnagyobb hatást a francia hip-hopra. Te kedveled az utóbbi párizsi csapatot? Mit gondolsz, milyen a hip-hop Párizsban?

Nem Párizsban nőttem fel, hanem Franciaország vidéki részén és Afrikában. Ez azt jelentette, hogy nem tudtam rádiót hallgatni, nem volt internet. Nagyon nehezen tudtam zenéhez hozzájutni. Természetesen nagyon rajta voltam a francia hip-hopon. Miközben felnőttem, - tíz és húsz éves korom közt - csak hip-hopot és r&b-t hallgattam, amerikait és franciát. Hallgasd csak meg a francia rap mixeimet, mindkettőt, elég jók, ha érdekel. Nagy nevek és underground cuccok egyaránt. Láthatod mit jelent számomra a francia hip-hop, ha meghallgatod. Kibaszottul hihetetlen (francia) cuccok vannak! Majdnem olyan jók, mint az Egyesült Államokban. Ez a második legjobb ország a hip-hop zenében, ebben biztos vagyok.


hip-hop interjú rap onra



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.