Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Ghost személyi változásai körül történtek most már tényeg inkább kívánkoznak egy szappanoperába, vagy valami színes sztármagazin címlapjára, mint egy zenei oldalra. De hát egyetlen inkognitót sem lehet egy teljes karrieren keresztül fenntartani, emlékezhetünk, Gene Simmons is hiába viselt kendőt, vagy takarta el újságpapírral az arcát a fotósok elől a fogadásokon. A Ghost ügye ennél bonyolultabb, hiszen ott a kísérőzenészek, ahogy ők mondják, a Nameless Ghoulok ugye egyenmaszkot viselnek, és az elmúlt hetekig tényleg senki nem tudta, kiket rejt az álarc. Ez egyébként azért is jó, mert bármikor ki lehet penderíteni bárkit, akivel gond van, úgysem veszik észre. Ezt a logikát követve nem meglepő az a nemrég napvilágot látott hír, hogy a zenekarnak eddig már legalább 10 tagja volt. Közülük néhányan pedig most bíróságra citálták az énekest, eredeti nevén Tobias Forge-t, meglehetősen csúnya vádak alapján.
A Corren című svéd napilap értesülései szerint a korábbi tagok rá akarják venni a frontembert, hogy hozza nyilvánosságra a 2011 és 2016 közötti zenekari elszámolást, és ha ezt elmulasztja, akkor büntessék meg 200 000 svéd koronára, vagyis olyan hat és fél millió forintra. Az nem tisztázott, hogy ezt nekik kellene-e kifizetnie, de hát ki másnak? A pert indító tagok azt állítják, hogy Forge visszatartotta a bevételeket, és egy olyan szerződést kellett volna aláírniuk, ami gyakorlatilag rabszolgamunkára kötelezi őket. Továbbá az énekes a zenekar megkérdezése nélkül hozott döntéseket, valamint nem osztotta meg velük a jogdíjakat és a zenekar merchandise bevételeit - tudod, CD, póló, kazetta, zenekaros sör -, ehelyett azt mondta, hogy még nem nyereséges a vállalkozás. Forge ezidáig nem kommentálta az elhangzottakat, ehelyett az új felállással elmegy előzenekarnak az Iron Maiden következő turnéjára.
Én megértem a Ghost tagjait. Gondoljunk csak bele, hogy milyen lehet egy zenekarban játszani, ahol egyenmaszkba és egyenruhába kényszerülnek a zenészek. A korai mikrobuszos turnékon nyilván nem volt minden koncertre külön ruha, pénz se lehetett rá, meg be se fért a cucc mellé még hat bőrönd csak ezekkel. Azaz nagyjából három nap után úgy nézhet ki a koncert, hogy belebújsz a már többször összeizzadt fellépőruhádba, majd felveszed a maszkot, amin nincs szájnyílás.
Próbálsz úgy felmenni a színpadra, hogy a maszk okozta csőlátás miatt lehetőleg egy kábelben se essél orra, az ilyesmi mégis csak nevetséges lenne egy okkult rockzenekar tagjától. Lenyomod a bulit, szarrá izzadod magad, hiszen a lámpák fűtenek, az embernek néha, pláne nyáron még félmeztelenül is melege van egy klubban, nemhogy egy ilyen szerzetesi ornátusban, és persze a maszk miatt rendesen levegőt sem kapsz. Lejössz, aztán kimennél sütkérezni egy kicsit a közönség közé, de a kutya sem kér tőled autogramot, mert nincs a fejeden a maszk. A pultnál a csapos még egy ingyen sört sem ad neked, mert az inkognitó fenntartása miatt nem hivatkozhatsz arra, hogy zenekari tag vagy. Ha megpróbálsz bevágódni egy szimpatikus lánynál azzal, hogy te ma felléptél itt, visszautasít, hogy ezt bárki mondhatja. És ugyanezen oknál fogva, ha netán kirúgnak, vagy kiszállsz, soha senki nem fogja elhinni neked, hogy a zenekar tagja voltál. Szóval ezek után minden pénzt megérdemelnek a fiúk.
