2017.06.18. 17:02 – dankógábor

Csűrdöngölős örmény metál az esőben - Néhány bekezdés az idei Nova Rockról

soadnova2017_1.jpg

Nem tudom telt házas volt-e az idei Nova Rock, de az biztos, hogy nagyon sokan voltak megint az osztrák-magyar határsávon megrendezett fesztiválon. Amin egyébként idén külön érdekesség volt, hogy a kisebbik színpadon pénteken szinte csak német nyelvű rapelőadók voltak, illetve ezen kívül is egyre több az olyan fellépő, aminek semmi köze a rendezvény fő profiljának számító metálhoz. Itt nem David Hasselhoffra gondolok, mert ő mindig, mindenhová beillik, hanem például a Knife Partyra, amitől néha olyan volt a fesztivál háttérzaja, mintha a Balaton Soundon lennénk. Mondjuk őket biztos csomagban árulják a Pendulummal, na nem mintha az utóbbi annyira rock, punk vagy metál lenne. Ahogy az lenni szokott, idén is kimentünk pár napra, és néhány bekezdésben összefoglaljuk a dolgot. (System Of A Down- és Prophets Of Rage-képek Nova Rock-facebook, a többi Juhász Edina)

A Nova Rockon kegyetlen az időjárás. Ez egy adottság, nem lehet mit tenni vele, ez az ára, hogy zavartalanul bömböljön minden színpad úgy, ahogy akar. Csütörtökön nem is feltétlen a meleg volt a legnagyobb baj, bár gyakorlatilag egy nagy piros bőrfelület volt a Pannónia mező, hanem az ehhez társuló por. Védekezni nem lehetett ellene, és az egész környék úgy nézett ki a távolról, mintha egy hatalmas búrában füstölne a mező. Ehhez képest péntekre, az éjjeli, délelőtti eső miatt jobb lett a helyzet, csak így meg azonnal hideg lett, amint lement a nap, És ha még ez nem lett volna elég, az aznapi két főzenekarra az eső is elkezdett szakadni. Na nem folyamatosan, hanem olyan negyedóránként adva kiadós vizet az emberek nyakába, majd negyed óra szünet után ismét kezdődött minden előröl.

por_live_trump.jpg

Ez olyan jól időzítette a természet, hogy pontosan akkor kezdett rá, amikor a Prophets Of Rage a színpadra lépett. Kijött a három Rage Against The Machine- kettő Public Enemy- és egy Cypress Hill-tag, durván feltartották az öklüket, jelezve, hogy ők komolyan gondolják a forradalmat, és belekezdtek a Public Enemy Prophets Of Rage című dalának rockosított átiratába. Ezután pedig jött a hakni többi része, RATM- Cypress Hill- és további Public Enemy-dalokkal, és egy old school rapegyveleggel, amit a hangszeres zenészek nélkül tolt le Chuck D, B-Real és DJ Lord. Igen, kár ezen vitatkozni, egyelőre tényleg hakni a Prophets Of Rage, mert a két saját számon kívül semmi más nem volt, csak múltidézés, na meg egy megemlékezés Chris Cornell előtt a mikrofonnál Serj Tankian System Of A Down-frontemberrel, akivel a Like A Stone játszották el az Audioslave-től. B-Real a záró Killing In The Name előtt, csak hogy egyértelmű legyen, elmondta, hogy a zenekar a világot ért igazságtalanságok miatt állt össze, és ez ellen fognak fellépni a jövőben, például a szeptemberben megjelenő nagylemezükön is. Egyébként, ha hakni is volt, a zenészek miatt ez olyan, hogy aki egy kicsit és érdeklődött valaha is valamelyik zenekar iránt, netán bírta mindet, akkor nem nagyon tud belekötni egyetlen pillanatába sem. Majd az őszi nagylemezkor kiderül, hogy milyen jövője van a csapatnak.

Az eső ugyanúgy csiki-csukit játszott a System Of A Down alatt is, de ez sem a közönséget, sem a zenekart nem érdekelte. Kicsit spoilereztem magam a koncert előtt és megnéztem mennyit játszanak majd, és nem igazán értettem, hogy fér bele 30 dal egy fesztiválszettbe, Hát úgy, hogy gyakorlatilag nulla szünet volt a számok között, volt amit csak pár taktusig idéztek meg, volt amit gyorsabban játszottak, de a lényeg, hogy ledarálták az egészet kilencven perc alatt. Azt viszont olyan minőségben, hiba nélkül, hogy az is elégedetten csettintett volna, aki nem bírja az örmény-amerikai metálcsapatot. Persze hakni szó ide is elférne, mivel évek óta új dalok nélkül turnéznak, és gyakorlatilag megismételték a pár évvel ezelőtti Nova Rock-os bulijukat (az is tökéletes volt), de egyre jobban rebesgetik, hogy talán a következő turné már lemezbemutató is lesz egyben. Sokáig amúgy azért nem voltam kíváncsi a csapatra, mert a koncertvideók alapján az egy szem Shavo Odadjian basszusgitároson kívül elég statikus a színpadi munkájuk. Ez élőben is így van, de valahogy mégis rendkívüli energia jön le a színpadról még úgy is, hogy Serj Tankian továbbra is csak egy amolyan metálos Balázs Palira emlékeztet inkább a mozgását tekintve, aki nagyon jól be tudja csomagolni az áriázós, mulatozós énektémáit. Ehhez persze kell a szintén jól tálalt, valójában viszont csűrdöngölős zenei alap is, de ettől lesz különleges a System Of A Down, akiket tényleg érdemes élőben megnézni egyszer az életben.

És akkor nézzük pontokba szedve mit láttunk még:

  • A Suicidal Tendencies sajnos nem szólt jól a csütörtök délutáni tűző napsütésben, nem mintha az egyiknek köze lenne a másikhoz. Ennek ellenére a zenekar lelkes volt, és a színpad adta árnyékba bújó közönség is vette a lapot. Mike Muir frontember pedig ugyanúgy feltúrta a színpadot vakondszökdelésével, ahogy szokta, és a közönség színpadra hívása sem maradt el, még ha kicsit harcolni is kellett a biztonságiakkal. Azt nem tudjuk Dave Lombardo dobosnak volt-e valami összetűzése az öltözőben a Slayer-tagokkal, de szívesen lettünk volna légy a falon.
  • A Dillinger Escape Plan úgy tűnik nagyobb színpadon is el tudja adni magát, de tény, hogy klubot rombolni jobban tudnak. Szóval a bő fél órás bulijuk így is jó volt, de olyan hirtelen lett vége, ahogy kezdődött. Ben Weinman gitáros meg ha nem is tudott plafonra mászni, az egyik rackládáját próbálta amortizálni. Augusztusban majd Budapesttől is elbúcsúznak, az biztosan jobb lesz
  • Annak ellenére, hogy a Gojirát sosem szerettem, a novás koncertjük kezdése letaglózó volt. Csütörtökön náluk szólalt meg először úgy a cucc, ahogy ezen az osztrák fesztiválon szokott, és ez a dobolós kezdés az Only Pain című dalukkal, meg a lángokkal együtt igen impozáns volt még nappali fényben is. Ez az erő meg is maradt végig, és bár nekem még mindig olyan a zenéjük, mintha lenne egy nagyon jól eltalát témájuk, és azt csavargatnák össze-vissza, lehet jobban figyelem majd őket.
  • A Mastodon fél órával kevesebbet játszott, mint előző nap Budapesten (még az új sláger Show Yourself is kimaradt), de úgy tűnik az ottani megállapításaink ide is érvényesek. Ez volt ugyanis az eddigi legjobb Nova Rock-os fellépésük, még úgy is, hogy mindegyik tag hulla fáradtnak tűnt. (Bár ezt lehet csak belehalucinálom, és nem is volt semmiféle klassz afterparty a Barba Negra Track-es bulijuk után sok pálinkával.) Szóval az évekig tartó csalódások sorozata után végre egymás után két jó Mastodon-koncertet is láttam, és már nem feltétlen kell emlegetnem azt a bizonyos gödöllői fellépést.
  • Az In Flamesből nem csak a lemezen, élőben is kezd kiveszni minden erő. Helyben topogás az, amit már hosszú évek óta csinál a svéd metál(ból indult) zenekar. Hiába pakoltak fel már egy látványosnak szánt szintist is a színpadra, csak nyekergés az egész, és ezen még a régi dalok sem nagyon tudnak segíteni. Ráadásul csak nekem tűnt úgy, hogy Anders Fridén énekes egy az egyben nyúlja Eddie Vedder gesztusait? Nem, nem a kockás ing miatt, de tény, hogy több percig gondolkoztam, hogy kire is emlékeztet a frontember, mikor beugrott a Pearl Jam énekese. Még a mikrofonba is olyan szenvedősen, nyegle módon kapaszkodik, mint aki menten össze akar esni. Igen, ez volt a legnagyobb élményem ezen az In Flames-koncerten, ami annyira lefárasztott, hogy szégyenszemre az utánuk következő Slayert sem vártam meg. :(
    (Persze az meg milyen lehetett volna, mint jó?! Ezt anélkül is le tudom írni, hogy megnézném őket.)

fesztivál nova rock koncertbeszámoló



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Versember · http://koncertez.blog.hu/ 2017.06.18. 18:52:34

Azért a System még így is ütött, hogy tulajdonképpen valóban a színpadi játék, mint olyan nem létezik számukra.