2017.06.19. 13:13 – Dankó Gábor

Már a Rancid miatt megérte elmenni Green Dayre

green_day_artlasso_002.jpg

A Green Dayt akkor ismertem meg, mikor 1994-ben befutottak a harmadik nagylemezükkel, a Dookie-val. Persze sokan így voltak vele annak idején, nálam viszont ez azért volt érdekes, mert ekkorra már nagy rajongója voltam az olyan kaliforniai punkzenekaroknak, mint a Bad Religion, a Pennywise, a NoFX vagy a Rancid. A Green Day (meg a velük együtt befutó Offspring) viszont valahogy kimaradt. Én meg akkora punk voltam, hogy mikor az előbbi zenekarokat nem ismerő osztálytársaim elkezdték mutogatni nekem a Dookie-t, csak lesajnálóan megjegyeztem, hogy hol van ez a Bad Religion Recipe For Hate-jéhez képest?! Ilyen kommersz hülyegyerekpunk volt nekem, és ha már hülyegyerekpunkot akartam hallgatni, akkor ott volt a senkire tekintettel nem lévő NoFX. Titokban persze hallgattam a Dookie-t, mert egyáltalán nem volt rossz lemez, de nem csavarodtam annyira rájuk, mint a fentebb felsoroltakra. Még az Offspringet is jobban elismertem, nagyban köszönhetően annak, hogy szerepeltek az általam szarrá hallgatott első Punk-O-Rama válogatáskazettán. Szerintem a Dookie után kiadott három nagylemezüket nem is hallottam, pedig még a szigetes koncertjükön is ott voltam 1998-ban. Igaz, abban sem volt köszönet, mert annyit késtek, hogy beleuntunk a várakozásba, és inkább elmentünk valahová sörözni helyette. A mai napig nem bánom a dolgot. (Fotók: Artlasso)

Persze azóta tudjuk, hogy a nagy befutás után nagy lejtő következett nekik, és a szélesebb közönségnek csak akkor tűntek fel újra, mikor kiadták 2004-ben az American Idiot című nagylemezüket. Ez viszont már egy teljesen más Green Dayt mutatott. Azon az albumon már inkább volt társadalomkritikus statdionrock, mint hülyegyerekpunk, és gyakorlatilag megismételték, sőt túl is szárnyalták a Dookie sikerét, ismét magukba bolondítva a tiniket, plusz visszahozva némileg a tíz évvel korábbi rajongóikból is sokat, akik pont annyit öregedtek, hogy simán elfogadták ezt a komolyabb vonalat. Azóta a Green Day a csúcson csücsül, és bár 2012-ben kiadtak egy eléggé félresikerült lemeztrilógiát (nem is játszottak Budapesten róla semmit), a tavaly megjelent Revolution Radio megint maximálisan kiszolgálja a rajongókat. Ahogy a budapesti koncert is maximálisan kiszolgálta a rajongókat, sőt, még picit engem is megvettek.

Persze előttük még volt Rancid is, akiket a Trve Punkok nagyon tisztelnek, nem úgy, mint a Green Dayt. Kicsit érthetetlen, hogy egy ilyen kultstátuszban lévő zenekar miért megy el egy ennyire hálátlan szerepbe arénakoncerten nyitni, de rajongókat biztos szereznek vele. Kérdés persze, hogy a teljesen lecsupaszított színpad, a spotlámpák és a gyakorlatilag csak simán felkapcsolt piros fény alatt előadott bő félórás koncert mennyire hatásos ehhez, de talán nem csak bennem hagyott hiányérzetet a koncert, hanem pár frissen jött Green Day-rajongóban is.

A Rancid ugyanis úgy zseniális, ahogy van. Ugyan semmi nagy találmány nincs az erősen ska hatású punkzenéjükben, de olyan jók a dalok, és olyan jók a zenészek, hogy ahhoz sok körítés nem is kell. A rendkívül látványosan játszó Branden Steineckert dobos és Matt Freeman basszusgitáros halálpontos játéka, na meg Lars Fredriksen ritmusgitározása (és éneke) megadja azt az alapot, ami miatt Tim Armstrongnak tényleg elég csak úgy dülöngélnie a színpadon, mintha egy teljesen beszívott, de nagyon kedves, mindig mosolygó hajléktalan alkoholista lenne. Erre rásegített, hogy most a szakálla is akkora, ami miatt egy homelesst már kórházba vinnének, de így volt tökéletes a kép. Ez persze csak a látszat, Armstrong is mindig pontos volt, odaért az mikrofonhoz, mikor énekelni kellett, akkor gitározott, mikor kellett, amúgy meg tényleg ő volt a legjobb látvány a sokszor csak a seggét csapadosó bazinagy, kopott gitárjával, ahogy mikroszökdelésekkel ugrándozgatott fel-alá.

Egy Nova Rock-os ajánlóban írtam, hogy most azok járnak jól, akik a fesztiválon nézik meg a Green Day-Rancid párost az előző nap, mert ott valószínűleg az utóbbi is hosszabb koncertet ad majd. A Nován 23 dalt kapott a közönség, a budapesti koncert viszont csak arra volt jó, hogy mindenképpen elmenjek a jövőben egy önálló bulijukra, ha már az elmúlt 25 évben ez kimaradt.

Egyébként elég vicces, hogy a Green Day játszott Operation Ivy-feldolgozást is. A nagy hatású ska punk zenekart ugyanis az a Matt Freeman és Tim Armstrong alapította, akik ugye most a Rancidben zenélnek. Biztos így akartak kompenzálni nekik a nyúlfarknyi bulijuk miatt, de hát valóban fárasztó is lett volna egy egyórás Rancid-koncert a Green Day két és fél órás megabulijával együtt.

Mert hogy a Green Day tényleg egy gigantikus show-t csinált, aminél a punk szót például teljesen el is hagyhatjuk. Bár a dallistát tekintve mégis csak punkoskodtak kicsit a korábbi állomásokhoz képest, volt ugyanis Burnout, illetve a záró akusztikus levezetésbe Billie Joe Armstrong beletette a Wake Me Up When September Ends-et is. Ez a zárás egyébként kicsit érthetetlen is volt. Mondjuk egy egyszámos pengetgetés még rendben lett volna, de hogy három dalt Armstrong egyedül tolt el ahelyett, hogy valami bombasztikus finálét adtak volna együtt, az kicsit furcsa.

Ezen kívül semmi furcsa nem volt a koncertben. Egy tökéletesen begyakorolt, kiszámított showműsor volt. Talán csak a színpadra felhívott rajongók voltak kockázati tényezők, ami végül is az egyik alkalommal némileg be is fulladt. Gitározni hívtak fel ugyanis valakit, az első delikvens pedig kicsit elbízta magát, és a színpadon jött rá, hogy ő inkább basszusgitáros lenne. Meg is kapta a lehetőséget, amivel szintén nem nagyon tudott élni, viszont közben egy másik jelentkező is felkerült a színpadra, aki viszont annyira tökéletesen tolta a három akkordot, hogy még énekelt is közben. Munkájáért pedig megkapta a gitárt. A novás beszámolók szerint ilyen ott nem történt, szóval mi magyarok valamiért kitüntetett helyzetbe kerültünk. (FRISSÍTÉS: az informátorom állítólag rossz volt, és ott is megkapta a gitárt, aki felment.)

A Green Day ma már egy stadionrock-zenekar, akik annyira profik, hogy lényegében a befogadó hangulatán múlik, hogy tetszik-e neki, amit lát vagy nem. Nekem tegnap tetszett, és bár nem kapkodok a következő Green Day-koncert után, szórakoztató volt látni a triót, akik élőben még három zenésszel bővültek. Annak ellenére ugyanis, hogy talán még a lépéseik is ki voltak számolva, mindent úgy alakítottak át, hogy ne csak simán a lemezeken hallható változatokat kapják meg az emberek. Már kicsit túl is tolták a sok kiállást, talán kevesebb dalt is játszottak úgy, hogy nem volt valami geg közben. Az említett színpadra hívogatások mellett olyanokra gondolok, mint a pólópuskával lövöldözés, a közönség slaggal locsolása stb. Na és például a fáraómaszkban szaxofonozást, a földön fekve feldolgozásokat éneklést, meg az életről filozofálgatást simán ki lehetett volna hagyni. Ott kissé elment túl bazáriba az egész. Na meg ez a sok Fuck Trumpozás is fárasztó volt, de hát a Green Day 2004 óta már a Szociálisan Nagyon Érzékeny zenekarok táborát erősíti, szóval muszáj volt felszólalniuk a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia, az összeesküvéselméletek meg minden ehhez hasonló ellen.

A rendkívül vegyes összetételű, már-már valamilyen nagy családi fesztiválra emlékeztető közönség viszont zabált mindent. Főleg a kiemelt állóhelyen lévők, mert hogy a hátrébb álló vagy a karéjon ücsörgő emberek mit láttak, azt nem tudom. Nem volt ugyanis kivetítő sehol, szóval akik messzebb voltak, a miniatűr zenészeken kívül csak a kétségtelenül szépen megkomponált fényekben, meg a lángokban és a tűzijátékokban gyönyörködhettek. Mellesleg picit kongott is a koncert, ami az egyébként telt házasnak hirdetett, de mégis elég szellősnek tűnő nézőtér miatt is lehetett.

Amúgy meg nem, nem lettem Green Day-rajongó, nem fogom agyonhallgatni a lemezeiket, de ha legközelebb beléjük futok mondjuk egy fesztiválon, akkor már nem biztos, hogy otthagyom őket, mint 1998-ban.


punk pop ska rock green day rancid koncertbeszámoló



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

LPM István · http://linkinparkhun.blog.hu/ 2017.06.19. 16:07:33

Kegyetlen jó buli volt, úgy gondolom. Elejétől a végéig élveztem. Bármennyire is félresikerült a 2012-ben kiadott lemeztrilógia, én szívesen tomboltam volna azokról a korongokról is egy-két dalra, az Oh Love-ra mindenképpen, de még a Kill The DJ-re is. :)
Negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy a "színpados robbantgatás" nem volt jó ötlet - ezt egyébként az indexes beszámolóban is leírták. Nekem néha komolyan olyan érzésem támadt, mintha valahol a közönségben robbantgatna valaki. A kivetítőt hiányoltam még, még szerencse, hogy a közepe tájékán lehettem, és láttam valamennyit Billie Joe-ékból. Tavaly voltam Black Sabbath-on, ott volt kivetítő, és ettől még élvezhetőbb volt a koncert.
Az új albumról én a Yooungbloodot és az Ordinary Worldot lecseréltem volna a Troubled Timesra, valamint Say Goodbye-ra, meg a 21st Century Breakdownról is meghallgattam volna egy-kettő darabot. De azért örülök, hogy olyan dallistát állítottak össze, amely szinte minden stúdióalbumukról tartalmazott számokat. Remélem, jönnek még Magyarországra vagy legalább a közelbe. :D

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2017.06.19. 17:09:54

@LPM István: Igen, a Kill The DJ, vagy a Let Yourself Go mehetett volna.

gregorik · http://en.wikipedia.org/wiki/User:Gregorik 2017.06.19. 17:21:57

"A Green Day ma már egy stadionrock-zenekar"

Sőt nem csak manapság, hanem már a Nimrod (1997) idején átalakultak azzá: az eléggé power pop albumra sikerült.

11110000 2017.06.19. 20:01:25

Hát... van, aki ezt szereti, van, aki meg a zenét.

draz77 2017.06.20. 07:54:26

rohadtul sajnáltam a Rancidet...
Először voltak Magyarországon, én elsősorban miattuk mentem, de ez a bő fél óra...
ráadásul a színpad közelébe sem lehetett menni, kiemelt álló ide vagy oda, mert azt a részt elfoglalták a diehard BillieJoe fanok. Akik baromira semmit nem értettek a Rancidből.
Jobb lett volna, ha a GD választ valami magyar előzenekart, a Rancid meg addig nyom egy önálló bulit a BN Trackben mondjuk. A közönségben úgyis minimális átfedés lett volna.
Remélem, azért egyszer még eltévednek errefelé. Tim Armstrong iszonyatosan megöregedett, ezen ez a torzonborz szakáll csak ront. (Azt hiszem, 3 éve voltak Bécsben, de ott még úgy nézett ki, mint valami punk-sátán, most meg úgy, mint egy rossz hajléktalan. Ami biztos, hogy az egész zenekar utánozhatatlan, az ...and out come the wolves meg a kalifapunk-éra/színtér messze legjobb albuma. Sőt, talán a kilencvenes évek legjobb albuma.
A Green Day meg lenyomott egy hibátlan és szórakoztató showt, így kell ezt csinálni.
Csak szegény Rancid...

mhakkinen 2017.06.20. 14:30:47

hát nemtom, nekem a GD része annyira nem jött át a koncertnek. a Rancid frankó volt... csak kevés. a GDben viszont már csalódtam. Állóhelyen voltam, így semmit nem lehetett látni (ez nyilván nem az ő saruk). de a koncerttel sem voltam elégedett, sok volt a duma, a közönség "énekeltetése" (ééééé-óóóóó) engem már 36 éves fejjel nem vesz le a lábamról, ha a színpadról Hungaryznek meg Budapesteznek nekem. Ellenben alig volt két három szám, amit tisztességgel sallangmentesen lejátszottak volna, talán a burnout és a Basket case volt ilyen. a többibe tre cool dobszólója, ami király, csak nem 8 percig. a háborúellenes szekció meg a Beatles Hey jude-ja és az utána jövő rész majd bealtatott. Félreértés ne essék, szeretem mind a Beatlest, mind a Hey Jude-ot, de 10 perc Na na ná-zás nekem már kiverte a biztosítékot. Mire egy szám felpörgött volna agyon is vágták a "show" elemekkel. nekem asszem ez volt az utolsó GD koncertem, mert hatalmas csalódás volt, még akkor is, ha előtte azért bele-bele nézegettem korábbi idei koncertekbe és nagyjából várható volt ez. a gond lehet ott volt, hogy vezetnem kellett, így nem ihattam. de ez a koncert józanul nem volt élvezhető, ami azért gáz...

draz77 2017.06.21. 08:02:20

@mhakkinen: jogos. Valszeg én is azért élveztem, mert söröztem :) de ha a két és fél órából levesszük a 45 perc sallangot, akkor rendben volt. Amúgy még a hangulat is tehette naggyá a koncertet.
Tavaly volt Billy Talent a Budapest Parkban, na ott aztán túlzásba vitték a budapestezést. Ez ahhoz képest semmi nem volt :)
Kb. minden dal után kétperces ájszéjbudajúszéjpest énekeltetés volt.
Egy GD koncert ugyanaz a kategória, mint pl. egy Bruno Mars-show, csak több benne a torzított gitár.
A Dookie dalait meg mindig jó érzés élőben hallgatni, főleg ha még jön mellé egy Hitchin' a ride pl.
Azzal együtt kurvajó lenne, ha már ilyen Billy Talentek meg Sum 41ok kb. megtöltik a Parkot, akkor a Rancidet is el tudnák hozni. Hátha a Dropkick / Rancid amerikai "from Boston to Berkeley" turnéja ősszel vagy tavasszal átjön Európába, azért ez egy nagyon erős páros, dalokban, hangulatban, attitűdben, mindenben. (három éve a parkos Dropkick Murphys életem egyik legjobb koncertje volt)

draz77 2017.06.21. 08:03:55

@draz77: ja és ott nincs alá/fölérendeltség. Ezt nem is értem, hogy egy Rancidnek miért jó nyitni a Green Daynek :(

mhakkinen 2017.06.21. 08:11:58

@draz77: na igen, egy Rancid - Dropkikc azért atom lenne, nna, arra nem sajnálnám a lóvét. Billy Talentre menni akartam, de nem jött össze, de így annyira nem is bánom már. a GDről még annyit, ha levesszük a 45 perc sallangot, akkor ok lett volna, ezért nem is értem miért nem lehetett egy prögős bulit nyomni, ahelyett, hogy minden szám után rizsa, meg véget nem érőnek tűnő zenei "katyvasz". mire már felpörögtem volna, jött az"üresrész", ahol megint lelankadt a kedvem. így két választásom marad :D legközelebb vagy el sem megyek, vagy nem vetem meg az alkoholt és akkor nem vezetek :D az Arénának meg csak annyit, hogy ha már van kivetítő lehetőség, mert tudtommal volt olyan konci, ahol volt, akkor ne legyenek restek használni.

draz77 2017.06.21. 08:55:47

@mhakkinen: mert kell a cirkusz a népnek. A műsor nem nekünk 30+-osoknak lett kitalálva :)

és ezért nem értem végképp, hogy mit keres ott a Rancid. Nekik sincs szükségük erre, és a Green Daynek sem kell egy ilyen belemelegítőzenekar. Tök más közönség. Billie Joék az American Idiottal átlőtték magukat a stadionrocksztárok közé. Oda, ahova a Rancid sosem akart tartozni.
Mondjuk ahogy Tim Armstrong énekel ez nehéz is lenne :D
és erre eljönnek Európába felszopónak... :(
amikor kiderült, hogy együtt turnéznak, azért reménykedtem egy 1/3-2/3 időfelosztásban, aztán jobban belegondoltam. és rájöttem, hogy nem egy liga a két zenekar, legalábbis mainstream szinten.

draz77 2017.06.21. 08:58:25

még annyi, hogy a Life won't waiten BJ Armstrong még vokálozott :)

mhakkinen 2017.06.21. 09:02:29

@draz77: egyetértek az elhangzottakkal. Anno a NOFX csinálta meg azt, hogy azét jött ide, mert itt még sosem játszott. azóta meg már vagy 3x jártak itt. én bizakodom, hogy a Rancidnek is ilyen puhatolózás féle volt ez az egész, mert az tény, hogy nem egy előzenekar státusszal kék itt játszani fél órát a népnek, az semmire sem elég :D reménykedem, hogy visszajönnek még a közeljövőben, immáron normálisan komolyan véve a történetet :)

draz77 2017.06.21. 09:10:13

@mhakkinen: ha puhatolózás volt, akkor b@szhatjuk. Ha esetleg a Dropkickel együtt jönnének az megint más, ők szeretnek minket és mi is szeretjük őket.
2012-ben a bécsi Rancid / GBH koncerten elég sok magyar volt, mondjuk nekem az is elég fura párosítás :)