2017.06.21. 13:01 – sz.ági.

Zsigerekig hatol a Szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) - sorozatkritika

aszolgalolany.jpg

Azt hittük a Black Mirrornál nyomasztóbb disztópia sorozattal nem fogunk találkozni, aztán jött A szolgálólány meséje, amiben az egyik nő lágyan az ölébe fekteti a másikat, majd lefogja a csuklóit, amíg a férje szelíden megerőszakolja. Elisabeth Moss tökéletes alakításában néztük végig a Hulu új sorozatát az HBO jóvoltából és bár végig forgott a gyomrunk, nem tudtunk elkapcsolni az idei év egyik legfontosabb alkotásáról.

Margaret Atwood 1985-ös regényét már filmesítették meg, de nagy sikere igazán ezzel a sorozattal lett. A könyvnek nincs folytatása, nyitva hagy a végén egy csomó kérdést, de A Szolgálólány meséjének ennek ellenére már berendelték a második évadát. Olyan kemény és igényes látványt álmodtak meg, amiről egy pillanatig sem tudjuk levenni a szemünket, miközben már maga a történet is rettenetesen kemény. Egy olyan világban járunk, ami alapjaiban teljesen megegyezik a mienkkel, azonban a levegő szennyezettsége miatt a bolygó kezd lakhatatlan lenni és a nők nagy része meddő lesz. A gyerekszülés értéke így felbecsülhetetlenné válik. Ahhoz, hogy továbbra is utódok születhessenek, kiválogatják és befogják a szülni képes nőket. A többiek, akik lázadnak a vallási alapokra épített rendszer ellen, azokat elküldik hulladékot lapátolni és addig dolgoztatják őket, amíg le nem málik a bőrük és meg nem halnak, vagy egyszerűen csak azonnal kivégzik őket. Azok a nők, akik termékenyek, először egy brutális átnevelő lányiskolában találják magukat, majd kirendelik őket a vezetők családjaihoz, hogy ott a ház ura - a feleség jelenlétében - havi rendszerességgel megerőszakolja őket teherbeejtés céljából. A születendő gyermeket természetesen át kell adni a családnak és a szolgálólányok mehetnek tovább a következő házhoz.

Egy ilyen házban él Offred (Elizabeth Moss a Mad Menből), egy magasabb rangú családnál. Az ő visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy miként jutott ide a világ. A világszintű meddőségért a nőket hibáztatják, akik a túl sok fogamzásgátló és az elkurvásodás miatt lettek terméketlenek. Legalábbis a felső hatalom többek közt ezt is állítja, ezért egyik pillanatról a másikra kirúgják őket a munkájukból, befagyasztják a bankszámláikat és megfosztják őket minden joguktól; már azért is büntetés jár, ha egyáltalán el mernek olvasni egy újságot. Persze voltak sztrájkok, lázadások, amiket egyszerű fegyveres erőszakkal levertek és így került Offred most ide, ahol esélye sincs a szökésre. Nem csak testileg csonkítják meg őket, hanem lelkileg is. A szolgálólányok egymással se mernek barátságot kötni, vagy fellázadni, mert bárki lehet besúgó. Pedig Offred lázadna és az öngyilkosságba sem menekülhet, mert van egy lánya, akit elvettek tőle és egy férje, akivel nem tudja mi történt. A főszereplő történetét csak bonyolítja, hogy egy olyan feleségnek (Yvonne Strahovski a Dexterből) kell gyereket szülnie, aki mindennél jobban vágyik egy babára és bár tud kedves is lenni, a céljai érdekében bármilyen kegyetlenségre képes. Férje (Joseph Fiennes) se jobb ember, aki egy öntelt, játszmázós, álszent féreg.

aszolgalolany2.jpg

Ennek a visszataszító világnak a túlélését mutatja be A szolgálólány meséje. Szinte mindenki múltját megismerjük, ami nagyon sokat ad hozzá a sorozathoz, mert így választ kapunk a motivációkra és a gonosznak hitt szereplők sem lesznek egysíkúan beállítva. Néhol talán belassul a történet, de ezzel még inkább sikerült hangsúlyozniuk, hogy milyen lassan telik az idő ebben a kilátástalanságban. Minden egyes történés a zsigerekig hatol mert érezzük, hogy nincs megoldás. Olyan mintha némán próbálnánk üvölteni, hogy valaki pofozza már föl ezeket a szűklátókörű embereket, akik egyébként valóban egy szent cél érdekében cselekednek így, de embertelen megoldásokkal.

A sorozat nagy erőssége a képi világa. A vérvörös egyenruhákban vonuló szolgálólányokról nem lehet levenni a szemünket. Megdöbbent az egész miliő, amiben ezek a régimódi egyenruhák és a legbrutálisabb vallási rendre emlékeztető viselkedésmódok teljes kontrasztot alkotnak azzal, hogy közben minden modern. Ott vannak a mobiltelefonok, a gépfegyverek és a laptopok, az ember mégis úgy él, mintha a sötét középkorban járna.

Elizabet Moss tökéletesen alakítja a már-már megtört, de mégis mindig erőt merítő szolgálólányt, aki a legdurvább érzelmi hullámvasútra váltott jegyet a karakterével. Az ő cinikus vagy éppen szívszorító kommentárjai hozzák még közelebb a nézőt a megértéshez. Az egész sorozat természetesen tartalmaz egy jelentős feminista hangnemet, ami az elmondottak alapján gondolom nem meglepő. Az ember reakciója önkéntelenül is az lesz, hogy azonnal kimondja azt a mondatot, hogy ilyen soha nem történhetne meg velünk, aztán kicsit mégis elgondolkozik rajta, hogy amúgy hány nőt erőszakolnak meg, mennyire van férfiuralom és valóban egyenértékűek-e a jogok. Aztán belátja, hogy bár túlzás ez a disztópia, de ennek az alapkoncepciónak is van múzsája, amit úgy hívunk, hogy valóság.


sorozat a szolgálólány meséje



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

felhasználós 2017.06.22. 06:52:09

Mint a mai iszlám, a saria.