2017.07.09. 20:15 – KirschAndrás

Játssz a túlélésért! – Egy punk viszontagságai a Balaton Soundon, 4. rész

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

soundstagedive_fureszzsolt.jpg

A jól ismert tünetek a fesztiválok negyedik napján: az ember vérképe immár Keith Richardsét idézi (a bankszámla-egyenlege viszont már korántsem), reggel pedig egy fehérorosz táncdalénekes néz rá vissza a tükörből. Sebaj, itt a negyedik nap, már látom a fényt az alagút végén. És azzal a lendülettel le is döntöm, bodzás ízesítéssel. Ezeregyszáz forint, a hatása jelen környezetben megfizethetetlen. (Nyitókép: Fűrész Zsolt - www.kepben.hu)

A Rádió 1 színpadnál a többszázezer slágeréről ismert Eiffel 65 üvölt, ám természetesen valami kiváltképp életellenes DJ-szett részeként. Ellenben eszembe juttatja, hogy akár akkumulátorsavval is hajlandó lennék gargarizálni cserébe azért, ha lenne valahol egy retrósátor 90-es évek kiégett kabaláival. Hát, ide jutottunk, sic transit gloria mundi – rebegi lelki füleimbe Böhm bácsi. Ellenben nem a búzadarás srácok tolják a Jager Arénánál? – lelkesülök fel egy tizedmásodpercig. „Te hülye, ez az Anima Sound System!” – informál rommá egy rég látott ismerős, szám szerint az egyetlen a fesztivál ideje alatt. Nos, vagy a felállás változott meg egy hangyányit 1732 óta (kb. ekkor találkoztam velük utoljára) vagy a fény hatóereje növekedett meg. Mindenesetre élénken él bennem a gyanú, hogy a két fekete énekessrác közül egyik sem hallgat a „Juci” becenévre. Mindenesetre hibát nem találok a produkcióban – leszámítva az élőzenei alap és persze a pusztító blastbeat hiányát. Közben megejtem itteni tartózkodásom első szilárd tápanyagbevitelét, a Mastercard a kínai kajáldánál lép működésbe. A tofu egész jó, és nem úgy tűnik, mintha két hete még frizbit kergetett volna a zamárdi strandon.

A nagyszínpados Kygo állítólag valami tényezőféle az elektronikus színtéren, ráadásul ugyanazon állampolgársággal rendelkezik, mint Hellhammer és Varg Vikernes. Ez utóbbi már bőven elegendő indok lenne, hogy belenézzek a koncertbe (vagy bármi is legyen az erre használatos terminus technicus), azonban a hömpölygő tömeg jobb belátásra bír. Közben megpillantok egy Bad Religion-pólót, itt az indokolatlan bratyizás ideje. „Isten vagy, remélem, jössz Szigetre!” – lököm oda vigyorogva. „Befizetsz?” – hangzik a kérdésbe csomagolt rideg válasz, lelki szemeim előtt pedig megjelenik a WTC-be csapódó utasszállító képe. A kérdés jogosnak tűnhet, hogyan tudná egy punk kicsengetni egy Sziget-napijegy árát? Akkor most felidézném a tavalyi fesztivál Arany Tróger-díjas mondatát, mely teljesen véletlenül ütötte meg a fülemet: „A lakástakarékomból vettem ki lóvét, hogy el tudjak jönni Szigetre. Nem vagyok rá büszke, de imádom az itteni bukszákat!” No, de vissza a realitás talajára és a Jager Arénába! Akár sérelmezhetném is, hogy a Soerii & Poolek ezúttal nem a szokásos felállásban, zenekarral és keresztény-konzervatív színpadi elemekkel kiegészülve játszik, hanem mezei DJ-szettet prezentál. Ám a szó legpozitívabb értelmében vett suttyóságfaktor ettől függetlenül is a Budapest TV műholdjának szintjét ostromolja, úgyhogy már-már elégedetten távozom.

A harmadik rész

A második rész

Az első rész

Bónusz képek Dua Lipáról (fotók: Juhász Dorottya):

 


fesztivál mastercard balaton sound partybeszámoló



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása