2017.08.16. 16:00 – Lángoló Gitárok

Utópia - Itt az Anna and the Barbies teljes új lemeze!

Dalról dalra

annaatb.jpg

Augusztus 9-én jelent meg az Anna and the Barbies hetedik nagylemeze, az Utópia. A zenekar szerint a friss anyag eklektikus, de valahogyan mégis egyenes irányt mutat előre. A hajtás után erről személyesen is meggyőződhettek, hiszen a teljes anyagot meghallhatjátok, valamint Pásztor Anna énekesnő be is mutatja nektek az albumot dalról dalra. 

Holtodiglan - Egy Nagy László vers sorai ihlették: „S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!” (Nagy László: Ki viszi át a szerelmet). Picikét máshogy került a refrénbe, mintegy utalás a versre. Ebben a dalban szerettem volna visszatérni azokhoz az időkhöz, amikor még rappeltem. Egészen őszinte és letisztult lett. A dal a páros menetelésről, összekapcsolódásról szól, aminek az alapja egy erős fajfenntartó ösztön. Ezt erőlteti a társadalom is, és ha valami rosszra fordul, akkor egy egész intézményrendszer szedi szét a párokat.  Ennek ellenére vajon van-e annyi egy kapcsolatban, hogy még a túlsó partra is jusson belőle?

7 lépés - A testvérem (Pásztor Sámuel – gitár, ének) írta a zenéjét, én a szöveget. A nagymamám 99 évesen halt meg, az utolsó fél – egy évet nálunk töltötte, a vége felé már gyakorlatilag öntudatlan állapotban. Néztük ahogy ez a hihetetlenül szikár, több háborút megélt nő, aki öt gyereket nevelt fel, egyre kisebb lesz, és hogy milyen nehéz az az utolsó lépés élet és halál között. Sokat beszélgettünk erről az öcsémmel, nála a zenében, nálam pedig a szövegben fogalmazódott meg.

4-es 6-os - Ez az első három szám az élet gyönyörű mélységeiről szól, amik nem mindig csillámporosak. Régebben gyakran jártam haza tömegközlekedéssel, például a 4-es 6-os villamossal, ahol számos összecsuklott, megbicsaklott életet látni. A társadalom nagy része hihetetlen megvetéssel néz rájuk, pedig bárki odakerülhet pillanatok alatt, hogy mindenét elveszíti. Ez a dal ezekről az emberekről szól, akik a társadalom peremén vannak. Remélem, ez egy világító fáklya az emberek számára, hogy legyenek kegyelmesek.

Segges a Balatonba - Nagyon bájosra sikerült, életigenlő szám, amivel kapcsolatban kaptunk hideget – meleget. Megidézi a balatoni nyarainkat, amikor az öcsémmel belógtunk kempingekbe, Mars csokoládét ettünk és zacskós tejet ittunk, közben pedig hallgattuk a közeli diszkókból kiszűrődő technót és néztük a lézerfényeket. A refrén abszolút erről szól, a versszakok már kicsit a felszín alá nyúlnak, miért érdemes küzdeni az életben és mibe lehet kapaszkodni.

1980-valahány - Ez a dal egy kép alapján született, a refrént leszámítva egészében az öcsém írta. Családi fotókat nézegettünk és volt egy, amin ketten ültünk fent az almafán. Mostanában már a gyerekeink csinálják ugyanezt, ugyanolyan forró nyár van, ugyanúgy kell keresni az árnyékot, ugyanúgy lemegyünk lángost enni a piacra. Ugyanaz történik, mint ezelőtt, csak most már egy másik generáció játszik és mi vagyunk, akik vigyáznak rájuk. „Aki a zebránál még féltve fogta kezem, / Csak egy téves szám már a telefonkönyvemben” – ez pedig arra utal, akik már elmentek, nincsenek köztünk, de még mindig szinte egy telefonhívásnyira érezzük őket.

T.K. István - Számos zenei irányzatot próbáltunk ki ehhez, de levetette őket magáról. Egészen bájos története van, ugyanis elmentem egyszer népszavazásra és néztem az enyém mellett a felsorolt neveket. Akkor láttam meg ezt a nevet – T.K. István -, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki lehet ez a teljesen átlagos nevű ember, van-e családja, mi a foglalkozása, vajon boldog-e... Ez egy gyűjtődala lett az állampolgároknak, akik T.K. István mögött fel tudnak sorakozni.

Egyre inkább idegen - Ezt a számot Bubnó Marci, a dobosunk írta, így nem igazán nyilatkozhatok róla. Egy régi szerelmi kapcsolatának a befejeződéséről szól. Egészen elementáris erővel tört ki belőle, pedig mindig nagyon tartja magát, határozott, fegyelmezett ember. Én megpróbálkoztam a dal tolmácsolásával, a zenekar pedig egy emberként bólintott rá.

Sajnálom - Itt a refrén szintén Marcitól van, egyszer megmutatta az ötletét és nagyon megtetszett, építettem köré egy történetet. Most ez a kedvenc dalom az albumról, nagyon progresszív zenében, rapben és szövegben is. Amikor először meghallottam a végleges változatot a hideg futkosott a hátamon. Nagyon őszinte, nagyon erős dal lett, lemeztelenedett lélekkel, felszólaló, felüvöltő, életbe kapaszkodó.

Karjaimban, karjaidban (Szeresd a vesztest is, ne csak a bajnokot) - Az egyik legszebb szerelmes dalnak tartom, amit valaha írtam. Szerkezetében ez sem a megszokott versszak – refrén felépítés, hosszú felvezető rész után, a dal kb. háromnegyedénél érkezik meg a refrén. Egy érett és fantasztikus dolgokat megélt szerelem, sok mélységgel és magassággal, szépséggel és csúnyasággal, összekapaszkodással.

Tegnapelőtt, holnapután (UTÓPIA) - Az utolsó utáni pillanatban esett be ez a dal. Korlátlan időt adtam magunknak a lemez elkészülésére, nem szerettem volna, ha kényszer alatt születik. Így háromnegyed évvel a lemezbemutató után adtuk ki. Már studióban volt az összes dal, amikor én beestem ezzel a kedves, édes hangvételű Tegnapelőtt, holnaputánnal, ami úgy hiányzott erre az albumra, mint egy falat kenyér.

I belong to you - Több mint 10 éves dal, még az első albumokról emeltük át. Egyszer egy akusztikus koncertre hívtuk el Sena-t, kísérleteztünk vele, hogy mi állna neki jól, és amikor kipróbáltuk ezt a dalt, annyira jó volt, hogy be is rángattuk az első stúdióba és felvettük. Ez egy csemege a régi törzsrajongóknak. Mivel ez az egyetlen angol szám, ez lett a plusz egy.

utopia.jpg 


pop rock anna and the barbies dalról dalra teljes album



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.