Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kétségkívül a 2003-as The Room a világ egyik legszarabb filmje. Annyira kultikusan rossz, hogy James Franco idén fel is dolgozza a film történetét.
Nem éppen mai darab a The Room, de mindenképpen időtálló alkotás. Az IMDB-n jelenleg is 3,6 ponton álló film hatalmas közönségsikernek örvend és képes napjainkban éjszakai telt házas vetítéseket hozni. Nagyon ritkán lát az ember olyan filmet, ami ennyire egyértelműen üvölt a hozzáértés teljes hiányáról, de pontosan ettől is lesz borzasztóan szórakoztató. Aki megnézi, garantáltan könnyesre röhögi magát közben. Lehet erre azt mondani, hogy ez gonosz hozzáállás, de aki látta a filmet, az pontosan tudja, hogy miről beszélünk, aki meg nem, az azonnal meg fogja érteni, amint megnézte a filmet. A külföldi sajtóban sokáig úgy jellemezték, hogy ez a rossz filmek Citizen Kane-je.
A története nagyjából annyi, hogy van egy pár, akik közül a nő megcsalja a férfit annak legjobb barátjával. Többet nem is érdemes mondani róla, mert mindenről elvonja a figyelmünket a botrányos rendezés, a random változó párbeszédek, a random karakterek, a random szövegek, a random díszlet, a random erotika és a többi nevetséges és elképesztően logikátlan cselekmény. A film persze pont ennek köszönheti az óriási sikerét, mert egyes jelenetei és dialógusai mára ikonikussá váltak. Ahhoz, hogy a filmet megértsük és feldolgozzuk, érdemes kicsit többet tudnunk az egész atyjáról, Tommy Wiseau-ról. Ez az ember már látványra teljesen felkavaró, ha megszólal, akkor pedig végképp nem tudjuk mi történik. Nem csak a rendezője, írója, producere volt ennek a filmnek, de még a főszerepet is ő maga alakítja, természetesen nagyjából nulla színészi kvalitással. Bár utólag már Wiseau is azt mondta, hogy nem gondolta komolyan a filmet, ez könnyen cáfolható. Igyekezett ugyanis a The Roomot bejuttatni az Oscar jelöltek közé és anno még a Paramounthoz is beküldte ötletét, ahol általában két hét míg válaszolnak valakinek, őt azonban 24 órán belül vissza is utasították. Elképesztő, de a film költsége nagyjából 6 millió dollárra tehető. Ez olyan bakiknak köszönhető, minthogy a rendező megvette a forgatáshoz a kamerákat, amit általában a legnagyobb produkciók is csak kölcsönözni szoktak.
A főszereplő legjobb barátját alakító színész pár évvel később egy könyvet is kiadott a forgatásról, The Disaster Artist címmel, ami azonnal bestsellerré vált és ennek nyomán készíti James Franco legújabb filmjét, ami a The Roomról fog szólni.
Ebből a könyvből nagyon sok háttérinfóhoz juthattak hozzá a rajongók. Kiderül például, hogy hányan is hagyták ott a produkciót, ami persze a rendezőt nem zavarta és a színészeket simán más színészekkel helyettesítette, akik kicsit sem hasonlítottak a film elején látott karakterekhez. A főszereplő neve amúgy azért lett Mark, mert Wiseau-nak nagyon tetszett a Tehetséges Mr. Ripley film és szerette volna Matt Damon után elnevezni a karakterét, de félrehallotta és így lett belőle Mark. A forgatókönyv fele a forgatás közben született meg és voltak benne olyan elcseszett részek, amiben az egyik szereplő épp telefonon beszél az anyjával, majd a jelenet végén kikíséri az ajtón, mert az író elfeledkezett róla, hogy a két karakter telefonon beszél.
Olyan felejthetetlen jelenetek jellemzik a filmet, mint amikor a férfiak kimennek az utcára és teljesen indokolatlanul dobálgatnak egy amerikai focilabdát miközben beszélgetnek, vagy a virágboltos jelenet, amiben ott egy kutya a pulton és a főszereplő annak is odaköszön (Hi doggy). Az egyik abszolút kedvenc mégis az, amikor az anyuka közli a lányával, hogy mellrákja van majd elkezdenek valami teljesen másról beszélgetni. A szexjelenetek kényelmetlenül hosszúak, amik egy random vízesés és millió rózsaszirom között foglalnak helyet és semmi közük nincs a valósághoz. Az a legnagyobb gond a The Roommal, hogy valójában minden egyes részt ki lehetne emelni, mert annyira tökéletesen rossz.
Tommy Wiseau amúgy anno megígérte a film készítésében résztvevő embereknek (közel 400 fő), hogy soha nem fogja közönség elé vinni. Aztán mégiscsak kibérelt egy óriásplakát helyet, amin a saját közeli arcképével reklámozta a filmjét. Kezdetben senki nem tudta miről van szó, nem is látták sokan, aztán valahogy elkezdett terjedni a híre és még ma is hatalmas a sikere, még számítógépes játékot is csináltak belőle.
A The Roomot mindenkinek ajánljuk, aki egy felejthetetlen estét akar eltölteni, aztán decemberben kiderül, hogy James Franco mit hozott ki ebből, amit már az első plakátokon is a kedvenc mondatunkkal reklámoznak: Oh, hi Mark.
