2017.09.22. 09:36 – -dj-

Feszültséggel teli zord szörnyeteg - Apey &The Pea-lemezkritika

Lángoló Kritikák

hex.jpg

Amióta lecsengett a kétezres évek végén/elején az úgynevezett magyar modern metál mozgalom (benne: Freshfabrik, Blind Myself, Superbutt, Subscribe stb) tündöklése, nem nagyon működik olyan metálzenekar, akik nem a klasszikusabb, emészthetőbb vonalat viszik Magyarországon, és viszonylagosan nagy népszerűségre tettek szert. Az Apey & The Pea az egyik ilyen kivétel, akik ráadásul elég furák is. Alapvetően a doom/slduge vonalon mozognak, de alkalmanként belemennek a panterásan kapkodós zúzásokba is, sok grunge hatással. Mindezt trió felállásban csinálják, és olyan zord hangulattal, ami alapján nem mondanánk meg, hogy sokan kedvelhetik őket. Pedig de.

A HEX-ről kikerült első számok alapján nem érdemtelen ez a népszerűség. Tökéletesen, vastagon szólnak meg a számok, ráadásul a tagok közötti összhang szinte tapintható, bődületesen feszesen játszanak. A másik összetevő a zaklatott, végletekig fokozott feszültség, ami a riffekből, énektémákból sugárzik, ehhez adódik a szövegek vallási, sötét tematikája. Nagyjából a harmadik kikerült dalnál kérdeztem azt, hogy nem lesz-e ez sok egy egész albumon keresztül. De igen, kicsit sok lett.

Vannak kapaszkodók, nagyon halvány levegővételek, például a címadó, ami persze még így is koromsötét, de amúgy egy perfekt Alice In Chains ihlette szám, még az a gurgulázó húzás is megvan, ami csak erre a seattle-i zenekarra jellemző. A dal néhány pillanatában még össze is keverhető a két zenekar. Aztán ott van a Black November, ami a csordavokálos refrénnel lesz a koncertek kedvence, de persze ez is tele van feszültséggel. A legnagyobb levegővételre a Golden Goatban kerül sor, annak a verzéi bluesban gyökereznek, de persze a dal második felében ezt is szétcsapják a zord riffekkel. És fura mód kapaszkodó a lánccsörgetős, tényleg fokozhatatlanul sötét és robbanaásközeli Death is, egész egyszerűen, mert olyan jó témák vannak benne, hogy az ember rögtön rákap.

Hogy jó lemez-e a HEX? Igen, az. És nem, nem lesz senki sátánista tőle. Az persze tény, hogy kell egy bizonyos hangulat ehhez a zenéhez, mert tényleg nem napfényes, szinte már-már fojtogató a légköre, de ettől még nem fog senki eret vágni, templomot meg aztán tényleg nem gyújt fel tőle az ember. (4/5)

A posztot a Cseh Tamás Program támogatta:

cstp_logo.jpg


lemezkritika metál grunge doom sludge ezt hallgasd apey & the pea



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.