2017.10.10. 19:07 – Kovács.Attila

"Mostanra borult ki ez a fiók" - Interjú Pócsi Istvánnal a Hét Jel készülő lemezéről

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

dsc_4689.png

Ordas nagy közhely, hogy a zenész mindig zenész marad, de ettől még igaz. Kitűnő példa erre a Barba Negra Klub szervezőjeként, illetve korábban rádiós műsorvezetőként ismert Pócsi István friss projektje, a közel harminc zenész közreműködésével készülő Hét Jel. Anélkül, hogy bármilyen poént előre lelőnénk, annyi biztosnak tűnik, hogy néhány igazi kuriózumot is tartalmaz majd a tervek szerint márciusban napvilágot látó anyag. Az énekes-ötletgazdával ennek kapcsán beszélgettünk. 

Kezdjük az elején a történetet! Mikor és milyen hatásra kezdtél zenélni?

Három éves lehettem, amikor bátyám, aki éppen tíz évvel idősebb tőlem a Skorpió zenekart sokat hallgatta. A gyermeki elme pedig a gyerekversek helyett a Vén koldus szövegét tanulta meg és ezt teátrálisan elő is adta. Tibusznak elmeséltem a történetet, nem kell mondanom, hogy mennyire nevetett. Mindig is központi szerepe volt a zenének az életemben, hiszen ha úgy cseperedik fel az ember, hogy ez a közös szobában a legerősebb hatás, akkor ki sem tudod kerülni. Nagyon hálás vagyok ezért testvéremnek, mert jó stílussal válogatta az akkori klasszikusokat, így volt miből merítenem. A mai napig örömmel megyek vele koncertekre. Az, hogy ez miért lett pont éneklés, talán szintén ide vezethető vissza: hallgattuk az István a Királyt, és kettős szereposztásban üvöltöttük otthon, a szomszédok nem kis örömére. Bár mindig vonzottak a hangszerek, most is van otthon három gitárom, de a hangszeres tudást nem sajátítottam el. Amikor pedig az első középiskolai zenekar alakult, én voltam olyan bátor, hogy bele mertem szólni a mikrofonba, és nem riadtam meg a saját hangomtól.

Mesélj kicsit az F.O.T.B. zenekarról! 

Akár sikertörténet  is lehetett volna. Mondjuk a maga módján az is volt. Adott három srác, akik óvodás koruk óta ismerik egymást, Bánfalvi Laci, Zoli, és jómagam. A Marlboro Rock in ’95 tehetségkutatón meglátják a Trident zenekart, és fejükbe veszik, hogy egyszer zenélni fognak. Két évvel később már készül is az első demo, Félhomály címmel, ami talán még valahol kazettán fellelhető, de addig jó, amig csak ott. Sokat koncerteztünk, és több zenekart, köztük a Black-Outot, a Warpigst, a FreshFabrikot mi hívtunk először Nyíregyházára. Ezekből a bulikból építkeztünk, és olyan kapcsolatok alakultak ki, amiknek köszönhetően mi is jöhettünk Budapestre játszani. ’98-ban háromszor jártunk az akkori E-Klubban, ezt kevesen mondhatják el magukról. Készítettünk néhány demofelvételt, amit kazettára másolgatva osztogattunk a koncerteken, szóval klasszikus “fiatalzenekaros” metódus volt, csak nekünk valahogy működött. Cikkezett rólunk a Hammer, de Bánfalvi Ákos tollából egészoldalas megjelenésünk volt a Rockinform hasábjain is.

Én homályosan emlékszem, hogy a Z+-os Zúzdában annak idején rendszeresen leadtak tőletek egy klipet, de teljes lemezetek ha jól tudom, nem volt.  

Odáig nem jutottunk el. Igazából lehet, hogy pont ennyi kellett volna az áttöréshez, egy komplett hanghordozó megszületése. Simán lehet, hogy ehhez a szemléletünk akkor még nagyon vidéken maradt, bármennyire is pörögtünk akár fesztiválokon, Pesten, vagy országszerte a nagyvárosokban. Valóban született egy klip, amit egy tehetségkutatón nyertünk, és egy koncertünk előtt forgatták, kétszeri playback zenélésre. Gondolhatod, micsoda minőség lett.

Miért hagytátok abba akkoriban? A régi tagokkal tartod a kapcsolatot azóta? 

Valami hülyeségen összekülönböztünk, és ahelyett, hogy megbeszéltük volna a dolgot, vagy kerestük volna a megoldást, én inkább kiszálltam a zenekarból, és mentünk a szélrózsa minden irányába. Egy ideig mosolyszünet is volt köztünk, aztán ahogy benőtt a fejünk lágya, újra felvettük a kapcsolatot, de már csak haveri szálak vannak. Szoktunk beszélgetni a zenélésről, de inkább a tapasztalásokról, az új hatásokról. Az ikrek távol maradtak a zenei életől, és bár Zoli évekig az Alvinban játszott, ma már nem muzsikál ő sem. Épp a minap találkoztunk Pesten, bejött a Barbába szétnézni, és jót nevettünk, hogy ma akár mi is állhatnánk azon a színpadon egy-egy teltházas bulival.

Ha jól tudom, a Hét Jel készülő anyagának egy része korábbi F.O.T.B.-dal új köntösben, ugyanakkor azóta is írtál friss számokat. Mesélnél erről kicsit bővebben? 

A Hét Jel alapkoncepciója pont ebből indult: nagyon szerettem volna újra felvenni néhány dalt a régi zenekartól. A terv az volt, hogy az összeset rögzítjük, de végül csak két szám lesz, ami ezt az időt idézi. És annyira új köntös sem lesz. Nem mondom, hogy finoman nem nyúlunk hozzájuk, de pontosan az volt a cél, hogy szerkezetileg ne változzanak. Iszonyatosan érdekel, hogy feszesen, biztos kézzel eljátszva, vagy éppen húsz évvel érettebb hanggal felénekelve ezek a dalok hogyan szólalnak meg. Azért csak két dal kerül fel, mert az inaktívnak tűnő időszakból nagyon sok szerzemény maradt, és az egyensúlyt így tudom fenntartani. A projekt többi része tehát nem egy "F.O.T.B. remake" lesz, ugyanakkor a későbbi dalokban is ott vannak az akkori hatások. Ezek egy részében már kifejezetten zeneszerzőként is közreműködtem, és Tóth Andrissal hangszereltünk. Megint egy másik idősávban pedig Domokos Tibivel írtunk zenéket. Én megírtam a szövegeket, énektémákat, feldemóztuk a dalokat, aztán be a fiókba. Mostanra borult ki ez a fiók.

Rengeteg zenész játszik majd az albumon. Őket hogyan választottad ki?

Baráti felkérés mindenki közreműködése. Ha az ember ennyi időt tölt ebben a szakmában, ami nekem bizony idén 25 év, rengeteg ismeretség köttetik. Barátságok és minden bizonnyal ellenségeskedések is. Hiszek benne, és a készülő projekt is azt mutatja, hogy nekem több a baráti szál. Szóval olyan embereket hívtam fel telefonon, akik példaképek, barátok, és persze nagy izgalommal töltött el a válaszuk. Gyakorlatilag igent kaptam mindenkitől, és ez már önmagában nagyon-nagy élmény. Az, hogy olyan muzsikusokkal szerepelhetek egy hanganyagon, akiket tisztelek, imádom a játékukat, igazi ajándék. A Hét Jel számomra jutalomjáték.

Egy friss interjúban szóba került az is, hogy elég spontán alakul ki, ki működik közre az anyagon. Felmerül a kérdés, hogyan készül el mondjuk egy friss szerzemény, hiszen ebben az esetben gondolom, szó sem lehet túl sok előzetes próbáról. 

Igazából hangszerelünk, és egy óriási kirakóssal játszunk. Tudjuk, hogy a cél egy-egy dal létrehozása, aminek a keretei megvannak. Felkerülnek a dobok, jó esetben egy gitármankó támogatásával, és ehhez rajzoljuk a többi részt. Lehet, hogy tök ésszerűtlen ez az alkotás, de most nagyon hatékonynak tűnik, illetve olyan zenészek kapják az adott dalt, akik abban a stílusban otthonosan mozognak. Így hívtam az embereket: van elképzelésem aról, hogy kinek mi állna jól és abban a hangulatban hagyom dolgozni. Eddig nagyon jól működik a dolog. Valódi új dal, ami eddig kézzelfogható demo formájában nem készült el, kettő lesz, bár ezeknek is voltak már zenei vázlatai. A Hét jel ebben a fázisában nem új dolgok alkotásáról szól, sokkal inkább egy összegzés, egy korszak keretbe foglalása. Vannak már újabb zenei ötleteim is, de ezek nem erre a lemezre fognak felkerülni. Ki tudja? Ha az első etapot túléjük, lehet nekifogunk a második jelnek is.

A régi zenésztársaid közül lesz olyan, aki közreműködik majd a lemez elkészítésében?

Az ikreket felkértem, de nem jött össze a közreműködés. Nyomon követik az alkotás folyamatát, drukkolnak, sokat beszélünk is, de aktívan nem veszenk részt a készülő anyagon. A lelkük, hangulataik ott lesznek a dalokban, és persze az én lelkemben is, hiszen együtt szocializálódtunk zeneileg. Van akit még hívnom kell játszani, de ez egy későbbi feladat. 

Inkább a Dave Grohl-féle Probot megközelítése jellemző az anyagra, tehát, hogy a közreműködők stílusához igazított dalok készülnek, vagy inkább a Tony Iommi-féle, „a dalszerző adja a karaktert, a többiek pedig színesítenek” módszert követed?

Ahogy mondtam is, a keretek megvannak, ezt színezik ki a közreműködők. Ez már a dobolásnál jól példázható: Zana Zoli szigora szembeállítva például Kottler Ákos játékos, színezős dobjátékával. Éppen így lehet gitáros példákat is hozni. Sokrétű, sokszínű hanganyag van születőben. A finomabb lelkületűeknek is lesz kedves tétel, de helyenként beborítjuk a hangulatot, kicsit mészárlunk. Bár a mai, hagyományos értelemben ezek sem lesznek durvulások, hiszen mindenhol szeretném az ének-éneklés fogalmát megőrizni. A felvételek már egy ideje tartanak.

Hol dolgoztok, illetve mikorra várható a lemez megjelenése?

A dobfelvételek Botlik Matyi és Gaál Csabi vezetésével a Grenma Stúdióban zajlottak. Épp tegnap hallgattam az egyik dal félig kevert sávjait, ahol csak akusztikus hangzással dolgoztunk, nagyon élő, lélegző lett. A további munkák jórészt otthon végezhetőek, így stúdióban nem nagyon találkozom már zenészekkel. Persze a feléneklés nem a lakásomban történik majd, erre Diószegi Kiki lesz a megoldás. A végső keverés pedig a Nova Prospectből ismert Kiss Jocinál készül, akinek zenei frissességében nagyon bízom. A megjelenés időpontjával és formájával még óvatosan tippelek. Nem akarom elsietni az alkotást. Senki nem hajt, nincsenek leadási határidők. Van egy teoretikus dátum, amit mindenképpen szeretnék tartani, ez március vége. Egészséges és teljesíthető határidőnek tartom. Ha hamarabb készen leszünk, akkor hurrá, ha csúszunk, akkor sincs para.

Nyilván az lenne az igazi, ha színpadra is állítanátok az anyagot. Vannak már erre vonatkozó tervek?

Valahol megfogalmaztam már, és ez egy egész jó válasz is: egyszer, egy januári hétfőn! Persze vannak vágyak, elképzelések, de ez még annyira távoli dolog, hogy sokadik a feladatok listáján. Jó lenne színpadra állítani ezt a produkciót - vannak már egész konkrét elképzelések videóanyagokról -, de írreális lenne erről érdemben nyilatkozni. A megvalósíthatóságát csak úgy tudom elképzeni, hogy összehozunk egy zenekart, aki bármikor színpadra tud állni, és adott alkalmakkor vendégeket hívunk ebből a díszes társaságból. Bármelyik közreműködővel, akár csak egy-egy dal erejéig is óriási megtiszteltetés lenne élőben is közösködni, de ez tényleg még a jövő zenéje.

A Hét Jelről további információk a projekt Facebook-oldalán!  

A posztot a Cseh Tamás Program keretében az NKA támogatta:

cstp_logo.jpg


interjú magyar rock projekt hét jel pócsi istván



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása