Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma jelenik meg a Cadaveres Within The 5th című DVD-je, amely a csapat februári düreres koncertjének anyaga mellett az utóbbi időben készült összes klipet, és a legutóbbi lemez készítésekor forgatott stúdióvideókat is tartalmazza, megtoldva egy kifejezetten erre az alkalomra készült felvétellel. Ez kitűnő lehetőséget kínált arra, hogy interjút készítsünk Magyarország egyik legaktívabb metálzenekarával. Kérdéseinkre a zenekarvezető, Körmöczi Péter válaszolt. Az interjú mellett a Fifth House album Law of Motion című dalának ma debütáló klipjét is magatokévá tehetitek a hajtás után.
Hogyan jött a Within The 5th ötlete?
Sokan kérdezgetik, hogy manapság, amikor már CD-t is kevesen vesznek, van-e létjogosultsága egy DVD-nek? Nem titok, hogy egy pályázaton nyertük a támogatást az elkészítéséhez, abból tudtuk megvalósítani, egyébként talán eszünkbe sem jutott volna ilyen anyagot készíteni. Szerencsés helyzet ez, mivel korábban volt egy olyan elképzelésünk, hogy hasonlóan az előző lemezünkhöz, az utolsót is kihozzuk némi plusz tartalommal, dupla változatban, mondjuk egy koncertvideóval kiegészítve. Ezzel a csapattal nem készült még hasonló anyag, leszámítva az akusztikus koncertfelvételt a Demoralizer idején. Rendes koncertfelvételünk 2008-ban jött ki utoljára, az akkori felállást búcsúztató Devil's Dozen, és ennyi idő után úgy éreztem, hogy a mostanit is meg kellene örökíteni. Most szinte napra pontosan 11 hónappal a Fifth House megjelenése után jön ki a Within the 5th.
Milyen anyagok kaptak helyet a DVD-n?
Rajta van a februári düreres koncertünk teljes felvétele, és rátettünk egy csomó videóklipet is. Volt egy olyan ötletünk, hogy akár legutóbb a Metallica, mi is minden számra forgatunk klipet, más-más stílusban, és aztán ezeket havonta jelentetjük meg. Ugyan ez nem jött össze, de így is készült hat, ezek között van koncert- és image klip, filmes adaptáció, szöveges videók, illetve számítógépes grafika jellegű is. Helyet kapott egy interjús rész, ez augusztusban lett leforgatva a Barba Negrás koncertünk után, emellett rákerültek stúdióvideók is, amelyeket még a lemezfelvétel során készítettünk.
Ha jól tudom, egy kifejezetten erre az alkalomra készült felvétel is található majd a kiadványon.
Így van, egy exkluzív, csak itt hallható dal is rákerült az anyagra. A Még egyszer című számunkra Földes Anett készített egy zongorás változatot, őt sokaknak már nem kell bemutatni, hiszen számos magyar zenekar dalát átdolgozta korábban. Nekem már az eredeti változat is nagyon tetszett, és szerettem volna egy saját kiadványon viszontlátni valamikor, ezért most rendes stúdiókörülmények között újravettük. Anett felzongorázta a dalt, és az énekesünkkel, Zolival duettben elénekelték, ennek az audiováltozata lesz ott bónuszdalként a DVD-n. Így aztán a tervekhez képest kicsit később, de mégis megvalósul a Fifth House már említett dupla változata, mivel most megjelentetjük az anyagot így is, illetve a DVD mellé ajándékba adunk a lemezből, ha valaki arra kíváncsi.
A Fifth House amúgy milyen visszajelzéseket kapott?
Elég jókat, ráadásul komoly előrendelések érkeztek rá már a megjelenés előtt, és a koncerteken azóta is folyamatosan adunk el belőle. Nyilván ezek a példányszámok, ahogy a fizikai formátum folyamatosan veszít a jelentőségéből, mára erősen lecsökkentek, de ha nem is lett aranylemez, egy év alatt elment belőle pár száz darab, ami a mi szintünkön egyáltalán nem rossz. Jövőre több külföldi bulit is tervezünk, Németországban és Ausztriában azért számítunk még eladásokra...
...így akár fű alatt még aranylemez is lehet belőle, nem?
Nem hiszem, bár idővel lehet. Érdekes dolog ez, mert annak idején a CDT-vel egy-egy lemezből olyan kétezer darabot adtunk el, csak akkor még sokkal magasabban volt az aranylemez példányszáma. Ha így folytatjuk, és két-három év múlva már csak ezer példányt kell eladni az aranylemezhez, akkor nem lehetetlen.
Miért pont a Dürerben készült a felvétel?
A Dürer adta magát technikailag és megvalósítás szintjén is. Valahogy kézenfekvő volt, hogy ott fel tudjuk építeni az elképzelt díszleteket, és meg tudjuk valósítani a színpadra és a technikára vonatkozó elképzeléseinket. Emellett jó bázisunk van ott, legtöbbször ott lépünk fel a budapesti közönség előtt.
Mennyire fontos az mostanában, hogy egy zenekar vizuális tartalmat is szolgáltasson?
Szerintem mindenképpen fontos, nyilván a Facebook a fő csatornája, egyben motivációja is ennek. Ha nem tudod a saját oldaladat folyamatosan frissíteni, új tartalmakkal feltölteni, akkor az oldal nézettsége is vissza fog esni. És ha nincs videóklip, mit osztunk meg? Nem lehet mindig koncertképeket feltenni, szükség van olykor valami komolyabb mozgóképes tartalomra, ami persze lehetne koncertfelvétel is, de azt vettem észre, hogy hiába van egy csomó ilyen videónk, valahogy ezek nem annyira nem ütőképesek, valahol már egy snassz dolognak számít. Emiatt jobban tudnak működni a kicsit elvontabb videók, vagy épp image klipek, amelyekben a zenekar szerepel. Nem vagyunk mi úttörők ebben, nekem például nagyon tetszett a Blind Myselfnek az a törekvése annak idején, amikor az utolsó lemezhez rengeteg klipet csináltak. Tehát nem a Metallica találta ezt fel, csak nekik is fontos az, hogy a saját csatornáikon folyamatosan legyen valami megosztható tartalom. A közösségi médiának hatalmas ereje van mostanában, ezt nekünk is be kell látnunk. Annyit azért próbáltam tenni ezzel kapcsolatban, hogy összegyűjtöttem egy csokorba az utóbbi időszakban készült klipjeinket, és ezeket is feltettük a DVD-re, hiszen ezek nem szerepelnek máshol fizikai formátumban, és bőven vannak bőven érdekességek. Például a Mindstream Twenty-Twelve című dalának klipje trilógiát alkot a Demoralizer The Quest-jével, illetve a most debütáló Law of Motion klipjével, ugyanaz a csapat is készítette őket.
Law of Motion - Klippremier
"A klipet, ahogy a trilógia két korábbi fejezetét, most is a Skylarkers csoport készítette, ugyanakkor ezeknek a videóknak a koncepciója nagyrészt tőlem ered. A dal címe a tömegvonzásra utal, amit ugyanúgy értelmezhetünk fizikai és szellemi síkon is, például a szeretet és a családi kapcsolatok vonatkozásában. A lemezcím, az ötödik ház egy asztrológiai kifejezés, amely többek között önmegvalósítás, a kockázatvállalás és a szerelmi tapasztalatok, a saját gyermekek életterületét jelenti, ezzel egyben a zenekar felnőtté válására is vonatkoztatható, de persze ezeket a szimólumokat minden hallgató értelmezheti a saját gondolatai szerint."
Kivel dolgoztatok a kiadványon?
Majdnem minden klipnek más volt a készítője. Voltak ismerősök nyilván, voltak profi videós csapatok, de nyilván ezeknek az anyagi lehetőségek is határt szabnak. Mi továbbra is underground zenekarnak tartjuk magunkat, ezért igyekszünk olyanokkal megtalálni egymást, akik szintén ezen a téren mozognak, nem feltétlenül pénzmotiváltan inkább lelkesedésből. Volt több olyan videónk is, amelyek képanyagát ilyen-olyan független filmekből vágtunk össze, a második lemez gyurmafilmes klipje, a Nadie például, aztán a These Eyes. Most egy Lovecraft regényfeldolgozást használtunk, amivel egy magyar rendezőcsapat több díjat is nyert külföldön, van is az új lemezen utalás arra a regényre tartalmilag, ez lett Five Feeble Senses klipje.
És az élő videófelvételnél?
Nagyrészt ezt is önerőből oldottuk meg. Volt egy barátunk, aki forgatott, illetve egy másik, aki állókamerával vette a bulit, de béreltünk egy csomó kiskamerát, amelyek fel voltak szerelve ide-oda a színpadon, kicsit halszemoptikás hangulatot adva az egésznek. A képanyag ezekből a felvételekből lett összevágva, a sávonként felvett hangot pedig Garcia Szabolcs barátunk keverte. Azt mindenképpen kiemelném, hogy ezen a felvételen semmilyen utólagos javítás nem történt, egy az egyben annak az estének a lenyomata, nincsenek pluszgitárok, éneksávok, korrekciók. Nem hibamentes az anyag, ugyanakkor nagyon büszke vagyok arra, hogy ez egy minden kamut nélkülöző, élő koncert-DVD lett.
Az egyik legszorgalmasabban dolgozó zenekar vagytok a hazai metálszíntéren. Egy ilyen stabil működéshez szükséges, hogy a zenekarban is jó legyen a hangulat, nem igaz?
Tény, hogy folyamatosan dolgozunk, a két-három évente rendszeresen megjelenő nagylemezeket például mindig követi valamilyen kísérőkiadvány, gondolok itt a különféle remixekre, vagy az akusztikus EP-re. Aztán ott van ez az érdekes kettősség nálunk a magyar és angol nyelvvel. Mindig igyekeztünk az anyanyelvünk felé is kacsintgatni, ebből lettek azok a magyar átiratok, amelyek kislemezeken, EP-ken jelentek meg. A Demoralizer után jött ki a Hazai EP, aminél úgy éreztük, hogy kicsit több figyelmet kaptunk, új helyekről, akár újságok, rádiók részéről. Ezért is éreztük fontosnak, hogy egy éven belül kijöjjünk a következő nagylemezzel, amit most követ a DVD. Aktívnak kell maradnunk ahhoz, hogy fent tudjuk tartani az érdeklődés szintjét, mivel sosem értünk el olyan kiugróan nagy sikereket, hogy akár hónapokra-évekre hátradőljünk. A jelenlét miatt fontos, hogy valamilyen apropót találjunk arra, hogy bekerüljünk a köztudatba, de sok médiafelület számára még így is észrevehetetlenek maradunk. Az egy dolog, hogy underground szinten ismernek minket, de azt gondolná az ember, hogy egy-egy magyar lemez megjelenését a hazai médiafelületek promotálják. Ez nem igazán történik meg, amit én nem is értek, de ez a valóság. Aminek most örülünk, hogy a 2015-ben megjelent Hazai EP, ha két éves késéssel is, de az utóbbi időben beérett, egy csomó számot elkezdett játszani a Rádió Rock, listák élére kerültünk velük, ezek azért örvendetes dolgok. Ha kis fáziskéséssel is, de legalább eljött ez a pillanat is.
Ezt a zenekar hogy éli meg?
Nyilván közöttünk is vannak nehézségek, de ezek abból a magyar valóságból adódnak, hogy mi nem főállású zenészek vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak a zenekarból éljünk. Mindenkinek van magánélete, munkahelye, ahogy nyilván anyagi korlátaink is. A Cadaveres tulajdonképpen egy amatőr zenekar abban az értelemben, hogy nem főállású zenészek alkotják, viszont ahová felküzdöttük magunkat, és ahová szeretnénk tartozni, abban a ligában profi zenészek vannak, tehát ez is egy érdekes kettősség.
Ugyanakkor mondjuk ebből fakadóan nem érünk rá kimenni Németországba öt napig koncertezni, meg oda-vissza utazni még egy-egy napig, mert nincs annyi szabadsága mondjuk a fele zenekarnak. Így nagyon sokat kell sakkozni azon, milyen lehetőségeket válasszunk, hová tudjuk eljuttatni a saját pénzünkből és lehetőségeinkből a produkciót, milyen videóklipet csináljunk, megengedhetjük-e magunknak, hogy komoly stúdióba menjünk, kivel dolgozzunk, és a többi. Én ezzel az underground attitűddel élek már 1993 óta, és ezen nem változtat az idő, ahogy az sem, hogy épp harminc vagy háromezer embernek játszunk, vagy hogy éppen hányan veszik meg a DVD-t. A motiváció viszont vitán felül ott van, hiszen mind az ötünknek elég fontos ez a dolog ahhoz, hogy összejöjjünk, és együtt alkossunk valami újat.
A siker, és az, hogy valaki a zenélésből él, valamilyen szempontból meg is köti az embert, hiszen valahol a saját egzisztenciáját veszélyezteti, aki nem szolgálja ki a közönségét, és kevésbé csinálhatja nyugodt szívvel a saját dolgát, mint az, aki nem függ közvetlenül a zenekara sikerétől.
Ezen szoktam én is meditálni. Ha abból áll egy profi lét, hogy az ember évente ad 150 koncertet, és körbeutazza a világot, akkor azt én már nem tudnám vállalni. Nem tudom elképzelni, hogy itt hagyjam a családomat egy hétnél tovább, és mondjuk a világ másik feléről telefonálgassak nekik, meg nyilván a munkahelyem sem tenné ezt lehetővé. Huszon- vagy harmincévesen még talán működött volna ez, de ma már fejben sem biztos, hogy át tudnék állni erre. Még úgy sem, ha hirtelen elkezdenénk egy rakás pénzt keresni, vagy kapnánk egy szuper lemezszerződést, és mondjuk amerikai turnéra indulnánk, ahol minden állomáson tízezer ember várna minket. Szerintem ötünk közül senki sem.
Nemrég megkérdezték tőlem egy interjúban, hogy szerintem mi a siker, és akkor is azt válaszoltam, hogy ez attól függ, hogy milyen perspektívából nézed. Van, aki pénzben méri, vagy nézőszámban, lemezeladásban, én meg inkább abban, hogy lassan huszonöt éve zenélek, vagy hogy zenekarvezetőként egyben tudok tartani egy csapatot, meg tudunk tartani egy produkciót egy bizonyos szinten. Ez elég nehéz feladat, pláne akkor, amikor belépnek az ember életébe olyan dolgok, mint a család vagy a munkahely. Ilyenkor már kicsit elveszti a jelentőségét az az érzés, ami miatt valaki huszonévesen gitárt fog a kezébe, amikor nem érdekli semmi más, csak a rakendroll, és mondjuk csak piálni és koncertezni szeretne az élete hátralévő részében.
Változik a fontossági sorrend?
Negyvenévesen már meg kell találni egy egyensúlyi helyzetet, és azokat a kompromisszumokat, amelyek árán tovább tud működni a csapat. Fent kell tudni tartani a zenekari egységet, akár azon az áron is, hogy évente mondjuk 15-20 koncertet tudunk adni, mert ennyi fér bele mindenkinek. Ezt nekem akkor is be kell látnom, ha én mondjuk 50 koncertet szeretnék adni. Az viszont siker, hogy több mint tíz éve tudunk működni, szemben sok pályatársunkkal, akik egy idő után elfáradtak. Én is összeomolhatnék egy csomó helyzetben, amikor mondjuk kikötünk egy kis magyarországi klubban, ahol adott esetben a nyári nagy fesztiválok több száz, vagy akár ezres közönsége után ötven, vagy negyven ember előtt lépünk fel. Ez rettenetesen lélekromboló tud lenni, de ezeket tudni kell túlélni és átvészelni. Szerintem siker, hogy kijött az ötödik nagylemezünk, hogy új DVD-nk jelenik meg, hogy erre kíváncsi pár ember, vannak előrendelések, és az, hogy felfigyel egy rádió a dalainkra. Ezeknek örülni kell, még akkor is ha tudom, hogy vannak ennél sokkal komolyabb szintek, lehet sokkal nagyobb helyeken fellépni, sokkal több lemezt eladni, de azokhoz ezernyi dolognak kell összeállnia, és sok mindent fel kellene adnia a zenekar minden tagjának az életéből, amikhez meg már szeretnénk ragaszkodni.
Akkor nem ábrándozol már arról a közmondásos rocksztár karrierről?
A Fifth House szerintem a legjobb Cadaveres kiadvány, mindent beleértve. Sikerült vele elkapni azt a dolgot, amit mindig is szerettem volna játszani, de azért most sem számítottam arra, hogy egy nap felhív valami amerikai sztárproducer, hogy úristen, micsoda lemezt készítettetek! Ugyanakkor nekem nagy dolog az, hogy valaki rám ír Peruból, hogy hol tud CD-t rendelni. Én meg mondom, hát haver, rendelni igazán nem tudsz, de küldd el a postacímed! Elpostázom neki a lemezt Peruba, aztán kábé három hónap múlva rám ír az arc, hogy megkapta a CD-t, küldi róla a fotót, és azóta rendszeresen írkál olyan hülyeségeket, hogy milyen jók vagyunk, meg ilyenek. Az ilyesmiknek örülök, de nincsenek hatalmas elvárásaim, talán erre lehet azt mondani, hogy két lábbal állok a földön.
Persze mindig vannak bizonyos ki nem mondott, be nem teljesült vágyak, de ha reálisan nézzük ezt a dolgot, akkor egy jó, egészséges szinten vagyunk most. Nagyon szeretem azokat az embereket, akiket kaptam ettől az egész közegtől, úgy érzem sok haverom, barátom van. Ami nagyon jólesik, hogy ha valahová elmegyek, szinte biztos, hogy valaki megütögeti a vállam, hogy hajrá Cadaveres! Ezek óriási dolgok, és hiányoznának az életemből, ha nem kezdtem volna bele huszonöt éve a zenélésbe. Nem kell összeszakadni attól, hogy valaki nem lett világsztár! Nálam is vannak sokkal jobb zenészek, ügyesebb dalszerzők, és ők sem lettek azok. Nem mindenkinek adatik meg ez, sőt, lehet, hogy valaki olyannak meg igen, aki pont annyira nem jó énekes, gitáros, de van benne valami, ami miatt tud vele azonosulni a közönség.
Milyen tekintetben tartod a legjobb Cadaveres-anyagnak a Fifth House-t?
Volt egy egészséges evolúciója a zenei fejlődésünknek, amelyben egyre inkább fontossá vált az, hogy a keménység mellett a fogós, dallamos témák, refrének is hangsúlyosak legyenek a zenénkben. Aztán a Mindstream idején kicsit a zene vesztett a súlyából, számomra legalábbis. Az énekben nagyon sok minden történt, fejlődött, új dimenziók nyíltak, ezzel párhuzamosan viszont egy-két számtól eltekintve zeneileg nem sikerült ugyanekkora szintet lépni. Most a Fifth House-nál érzem azt, hogy ez megtörtént. Zoli most összegzett mindent, amit idáig csinált, annyi jó dallamot, refrént írt, amennyit talán az eddigi lemezeken együttvéve sem, ezzel együtt zeneileg is változatosabb, súlyosabb, vagy akár meglepőbb dalok születtek, mint az utolsó anyagokon. A két dolog most korábban soha nem hallott mértékben tudja kiegészíteni egymást. Olyanoktól hallom ezt, akik például az első felállás lemezeit szerették jobban, a keménység, meg a rengeteg üvöltés miatt. Van egy tábor, akik a Mindstream és a Demoralizer dallamosabb, kicsit lazább vonalát kedvelik, de most előjött egy csomó olyan ember, akik a harmadik-negyedik lemezt pont emiatt nem annyira szerették, és most az új megint megtalálta őket. Egy jó, átfogó összegzése lett ez az eddigi dolgainknak, és ez abszolút nem tudatosan alakult így.
Nagyon fontosnak éreztem a vendégek szereplését is, a WMD-s Veres Gáborét például, aki nem csak énekel, de meg is írta a Menedék szövegét. Aztán ott van Örs az AWS-ből, és persze Cicó (ex-Bedlam, Nomad), aki nekem nagy gyerekkori idolom volt. A Bedlam zenéje fontos inspirációt jelentett pályafutásom kezdetétől, nem is értem, hogy történhetett meg, hogy eddig nem hívtuk. Tök jó, hogy ott voltak Farkas Zotya vagy Csató Peti, akik szintén a legfontosabb emberek közé tartoznak az életemben, de ennek is meg kellett történnie, így most beteljesedett egy nagyon lényeges momentum. Ennek a korszaknak nagyon jó lenyomata lesz a most megjelenő DVD, nagyon fontos periódus a mostani egy-két év számunkra.
Mik a terveitek a közeljövőre?
Megcéloztuk Ausztriát és Németországot, már folynak szervezgetések, tárgyalások, itthon is lesznek koncertjeink, de még képlékenyek a dolgok. Van már jövő nyárra lekötött fellépésünk egy németországi fesztiválon, és ha minden igaz, eljutunk Ukrajnába is. Vannak már új témáink is, dolgozunk az új dalokon, szóval nem álltunk le, nem magunkat tömjénezve pezsgőzünk hajnalig.
A Cadaveressel élőben legközelebb Dunaújvárosban, és a januári Stagediving Fesztiválon találkozhattok!
A posztot a Cseh Tamás Program keretében az NKA támogatta:
