2017.11.15. 13:38 – sz.ági.

Ma még húsba vágóbb az egész - Újranéztük a District 9-t

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

district9.jpg

Neill Blomkamp elsőfilmes rendező volt, amikor Peter Jacksonnak hála elkészíthette a District 9-t, aminek a mondanivalója a mai napig nevetségesen aktuális. Olyan szocio-sci-fi lett ez a film kellő akcióval vegyítve, amivel beírta magát a legnagyobbak a közé a dél-afrikai rendező.

Lassan 10 éves lesz ez a négy Oscarra jelölt film, ami az első nagyjátékfilmje volt Neill Blomkampnak, ami egy meglehetősen egyértelmű metaforája a rasszizmusnak cinikus társadalomkritikába bújtatva, miközben az akció-horror elemeit teljes mértékben kimaxolja. A felesleges szájbarágós erkölcsösködés olcsó eszközét azonban nem használja, miközben mégis sokat mond el az embertelen emberiségről. Az elején a film mindent elmesél az idegengyűlöletről, hogy aztán könnyedén kapcsoljon militarista vérengzésbe, hangulatos fegyverropogásba, amik lerobbanó végtagokként visszhangzanak.

A sztori tipikussága már azzal képes kicsit kimozdítani a megszokásból, hogy most az űrlények végre nem valami amerikai nagyváros felett vernek tábort, hanem az idegen lényeknek Johannesburg felett ragad le az űrhajójuk. A milliós tömeggel bíró lények a fedélzeten a Földön ragadnak, akiket egy District 9 nevű zónába zárnak, aminek a díszlete természetesen vészesen megegyezik akármelyik sima menekülttábor adottságaival. A rendező valós eseményekhez nyúlt, hiszen a ’60-as években Fokvárosból lakoltattak ki egy csomó embert az apartheidnek köszönhetően, hogy megtisztítsák a terepet a nem kívánatos emberektől faji alapon. Miután az idegenek klasszikus módon asszimilálódnak az adott társadalomba, azaz egy kerítéssel körülvett zónában tengetik mindennapjaikat puritán körülmények között a koszban, kialakulnak a szokások, amiknek különféle ágaik vannak. A lárvaszerű lények túlélésre játszanak, a helyi alvilág anyagi hasznot próbál belőlük húzni, miközben a katonaság tartja fönn az állítólagos rendet, ami alapvetően a félelmen alapul és természetesen lesz egy titkos katonai központ, ahol embertelen kísérleteket végeznek az idegeneken. Mivel a helyiek egyre kevésbé látják szívesen a lényeket, így egy nagyon egyszerű, borzasztóan szerencsétlen, naiv és kétbalkezes alkalmazottat, Wikust (Sharlto Copley), bízzák meg a kilakoltatás levezénylésével, ami látszólag egy közös megegyezés, azonban a lényeknek nem kínálnak választási lehetőséget az ügyben és fegyverekkel kényszerítik őket egyetértésre. Wikus a kishivatalnokok iskolapéldája, aki csak tenni próbálja a dolgát viszonylagos jószándékkal, de mégis a hatalom nevében. Ennek az ügynek a lebonyolítása közben érintkezik a főhős egy ismeretlen eredetű folyadékkal, aminek következtében a teljes fizikai rosszullét szélén táncolva fertőződik meg és kezd el maga is átalakulni idegen teremtménnyé. Így válik a kirekesztőből kirekesztett, aki ekkor tapasztalja meg, hogy semmiféle segítségre nem számíthat a saját fajtájától és azonnal az ellenséges oldalán találja magát. Ennek következtében persze elkerülhetetlen a személyiségfejlődés, hiszen ő lesz az, aki mindkét oldalt húsig hatóan megtapasztalja. Miközben önmaga megmentése a cél, akkor talál magának szövetségest az idegen lények között, akiknek segítségére először csak saját érdekében siet, de aztán világossá válik, hogy az átalakulás nem csak testi tünetekben mutatkozik meg nála, hanem lelkiekben is és már feltétel nélkül képes támogatni a másik oldalt.

A film kezdetben média-imitációval dolgozik, azaz egy olyan áldokumentum formátummal, ami még inkább a valóság talajára kívánja hozni a témát. Itt mutatják be nagyon jól az áltörődés részt, ami csupán látszólagos és a valóságban egy egész faj alattvalókként való kezelése, mivel a kultúrájuk ismeretlen. Ez a kettősség amúgy végig fönnáll a District 9-ban, hiszen egyrészről valami fenséges és régen óhajtott vágy az űrlényekkel való találkozás, ami egyszerű mocsokká és lincseléssé degradálódik, mert az ember a rácsodálkozás pillanata után képtelen lesz túllépni önmagán. Azonban ezt az olcsó moralizálást csak körvonalasan mutatja be, mert nem fog ilyen olcsó megoldásokhoz nyúlni és mielőtt ez túl sok lenne a nézőnek, akkor benyom pár effektet, a nagyon jól ábrázolt díszletre fekteti a hangsúlyt, betol elénk egy katonai központot, pár lövöldözős jelenetet, hogy az akció is biztosított legyen és így sokkal nagyobb tömeget képes kielégíteni és megszólítani, mint egy rétegfilm, ami csupán egy kategóriából közelít a mondanivalója felé.

Bár a főszereplő, Sharlto Copley, játéka néha kicsit túlzó és irritáló lehet, valójában megint csak erősít, hiszen nem egy jól ismert hollywoodi akciófilm-sztár menti meg századszorra is a világot, ami csupán Amerikából áll. A független-filmes hangulat nagyon precíz és jól bejáratott nagyprodukciós egésszé olvad össze. Így lesz óvatosan, ha nem is korszakalkotó, de a maga nemében kortalan film a District 9, ami még így kilenc évvel később is keserűen aktuális.


district 9



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása