2017.11.16. 14:00 – Kovács.Attila

Meg kellett érnünk ahhoz, hogy szintet tudjunk lépni - Nova Prospect-interjú és -klippremier

Lángoló Premier

img_0471.JPG

Ugyan idén már tizedik születésnapját ünnepli a kecskeméti Nova Prospect, nem túlzás azt mondani, hogy talán az idei volt a zenekar történetének legmozgalmasabb éve. A Wacken Metal Battle Hungary győzteseként augusztusban megjárták a világ legnagyobb metálfesztiválját, ősszel pedig a Leander Kills előzenekaraként jutottak el számos hazai városba. Hamarosan két egymást követő koncerten is fellépnek Budapesten, ráadásul egy új szöveges videóval is jelentkeztek, amely a Vigyázó című dalukhoz készült. Ideje volt tehát egy interjúnak, amelyhez ezúttal egy különleges dupla premier is kapcsolódik: a legújabb szerzemény mellett a Lángoló olvasói most meghallgathatják azt az eddig csak rejtett bónuszként hozzáférhető dalt is, amellyel közvetve az egész zenekar megszületett. Mindez a hajtás után! 

Jelenleg is turnéztok a Leander Kills társaságában. Milyen a hangulat, veszi a lapot a közönség?  

Számunkra nagyon pozitív élmény ez. Korábban is tapasztaltuk már, hogy jól működik a zenénk a Leander Kills előtt, játszottunk már együtt a Barba Negra Trackben, és hazai pályán, Kecskeméten is, ezért kifejezetten cél volt, hogy el tudjunk velük menni egy hosszabb körre is. Eddig zseniálisan alakul a turné, mindenhol telt házak vannak, és mivel pont előttük lépünk színpadra, nagyon jó időpontban, általában már ránk is szépen megtelik a nézőtér. Jól veszi a zenét a közönség, vannak sokan, akik már miattunk jönnek, elkapnak minket fotózkodásra, aláírást kérnek. Meg hát jól ismerjük egymást Leanderékkel, abszolút nem egy ilyen főzenekar-előzenekar kapcsolat van, inkább baráti a hangulat, nincsen feszülés.

Még a Hammer címlapjára is kerültetek nemrég. Mondhatjuk, hogy tíz év után sikerült egy szintet lépni a zenekarral?

Igen, ez az év erősre sikerült. Több mindennek köszönhető ez. Korábban voltak olyan időszakaink, amikor ugyan csináltuk, koncertezgettünk, de nem tettük annyira oda magunkat. A második lemezt követően úgy gondoltuk, hogy még most nyomjuk meg, ennek az eredménye ez a tizedik év is. Nyilván jól jött ki az idei Wacken Metal Battle, illetve a mostani turné, aminek köszönhetően most van egyfajta extra érdeklődés a zenekar iránt. Másrészt a Depresszió szintén felkérte Gabit egy közös éneklésre, így született meg az említett hármas címlap. Saját jogon nem hiszem, hogy kaptunk volna, de mivel mindkét zenekarhoz van épp kötődésünk, pont jól jött ki lépés. Nekünk meg egy kitűnő lehetőség arra, hogy a Nova Prospect nevét, vagy Gabi arcát kicsit jobban megismerje a közönség.

Mondtad, hogy volt, amikor annyira nem vettétek komolyan a dolgot. Mi változott?

Azzal együtt, hogy ez inkább egy komoly hobbi, és mindenkinek van polgári foglalkozása, talán a kor is hozta ezt. A zenekar nagy része már harmincon felül van, és azt éreztük, hogy ha akarunk még valamit, akkor azt most kell meglépnünk. Rengeteg energiát fektetünk, és fektetek személy szerint én is abba, hogy működni tudjunk. Sokszor megkapjuk, hogy nem itt kellene tartani tíz év után, de hát ez nem ilyen egyszerű. Önmagában az is kihívás, hogy leginkább én szervezem a dolgokat a zenekarban, mert valahogy sosem volt szerencsénk a menedzserekkel. Ennek nyilvánvalóan vannak előnyei és hátrányai is.

Itthon sem ritka, hogy külső menedzserek helyett egy-egy zenekari tag vállalja fel ezt a feladatot. Szerinted mi ennek az oka?

Igazából nem tudom megmondani. Egy koncertszervező, egy menedzser nyilván vagy fix pénzért, vagy bizonyos százalékért dolgozik, de nekünk egyik sem vált be. Mondok egy példát: egy zenekarnak tisztában kell lennie azzal, hogy először befektetni kell, és csak utána jön a nyereség. Nem is feltétlenül anyagi értelemben, hiszen ha ezzel törődnénk, talán már rég nem csinálnánk. Olykor be kell vállalni nem feltétlenül rentábilis dolgokat, és ebbe valaki, aki a bevételekből kap részesedést, nem biztos, hogy szívesen belemegy, pláne, ha pénzt akar keresni. A fix díjazásnál meg talán hiányzik ez a féle teljesítménykényszer. Leanderékkel például egy komplett stáb dolgozik, de az már egy másik szint. Nálunk úgy alakult, hogy én intézem ezeket a dolgokat. Tíz év alatt azért nekem is kialakult egy kapcsolatrendszerem, és szerencsére sokfelé hívnak is minket. Persze jó lett volna tíz évvel ezelőtt mai aggyal, mai rutinnal elkezdeni, de ez nem így működik. Nekünk is meg kellett érnünk ahhoz, hogy szintet tudjunk lépni.

Miben érett meg a zenekar?

Zeneileg túl nagyot nem változtunk. A koncepció még mindig az, hogy a rock/metál és a pop határmezsgyéjén táncolunk. Ennek szintén van előnye és hátránya. Több kritikában megkaptuk már, hogy miért nem húzunk egyik vagy másik felé, mert akkor sikeresebbek lennénk. Ez is egy hülyeség, miért akarnánk bármelyik irányba mozdulni, ha belőlünk ez a keverék jön?

Valahol a mostani jubileumi kislemeznek is az a célja, hogy a zenénk két szélsőértékét megmutassa. Áprilisban jelent meg a Fényhozó, ami a Nova Prospect történetének talán legmetálosabb, legmélyebbre hangolt száma. A most debütáló Vigyázó pedig a másik véglet, egy viszonylag szellősebb hangszerelésű, lassabb dal, de ugyanúgy Nova Prospect. Visszatérve az eredeti kérdésre, azt gondolom, leginkább a színpadi produkciónk érett meg az évek folyamán. Az elején sem voltunk kutyaütők a színpadon, az viszont egészen biztos, hogy Gabi színpadi jelenlétének a fejlődése, az ő bővülő tapasztalatai együtt jártak a komplett zenekar fejlődésével. Mára a Nova Prospect egyik fő vonzerejét pont az ő frontemberi teljesítménye jelenti. Onnan indultunk, hogy az első koncerteken smink nélkül, egy helyben állva, pulóverben énekelt, most meg felszántja a színpadot.

Emlékszem, amikor a Metal Battle döntőjén délután egykor becigánykerekezett oldalról, többekkel összenéztünk, hogy na ez igen, így kell elkezdeni egy koncertet!

Azon a délutánon egyrészt iszonyatosan csalódottak voltunk, hogy nekünk kell elsőnek játszani, mert nyilván egy ilyen szituációban, papírforma szerint legalábbis, ez a legrosszabb. De a javunkra fordítottuk a dolgot azzal, hogy kicsit ebből a „csakazértis” alapállásból játszottunk, meg ugye nekünk volt időnk rendesen beállni, szóval jól sült el a dolog. Gabi mostanra érett meg. A női frontemberség eleve olyan, hogy van, aki elvből meg sem hallgat hozzánk hasonló zenekarokat, viszont a mai napig tapasztaljuk, hogy ha elmegyünk valami ismeretlen helyre játszani, akkor a közönség nagy részének azért kifejezetten bejön az, hogy egy lány énekel egy metálzenekar élén, és oda is teszi magát. Ez mély nyomot tud hagyni.

Miért ódzkodnak szerinted egyesek a női énekes zenekaroktól?

Talán sokan gondolják azt, hogy a metál férfi énekesekkel, netán hörgéssel az igazi, bár most már vannak csaj hörgőssel dolgozó csapatok is, mint a Jinjer, vagy az Arch Enemy. Sokaknak meg ilyenkor az áriázós, operás ének ugrik be, ami nekem sem tetszik annyira. Megpróbálok minél több női énekes metálzenekart meghallgatni, hogy képben legyek, egyáltalán mik vannak, de a Nightwish, vagy Epica-típusú csapatokat én is nehezen tudom befogadni. Nekem inkább a vagányabb vonal, elsősorban a Guano Apes volt az, ami megmaradt, bár amikor őket élőben láttam, az kicsit csalódás volt. Lehet ilyesmi is az oka.

A Nova Prospect elődje a Booboo's Punch volt. Minek a hatására döntöttetek annak idején úgy, hogy énekesnőt kerestek?

A Booboo's Punch egy nu metal zenekar volt, bár ez ma már szinte szitokszó és retro is egyszerre. Bár én az extrém metal felől jöttem, akkoriban ez a vonal közel állt hozzánk. A feloszlás környékén volt egy utolsó dalunk, aminek a zenei alapja elkészült, de felénekelve végül nem lett. A billentyűsünk, Bálint, aki a Novában is játszik mind a mai napig, írt hozzá egy magyar szöveget. Mi akkor még teljes egészében angolul énekeltünk, nehezen tudtuk ezt elképzelni korábban, talán én a legnehezebben, és megkértük egy közös ismerősünket, Bábiczki Bogit, hogy énekelje fel. Ez megtörtént, nagyon jól is sikerült a dal, jók voltak a visszajelzések, és ez megerősített minket is abban, hogy ez az irány ígéretes. Ez volt a Booboo’s Punch utolsó és a Nova első dala gyakorlatilag. Vele nem tudtunk hosszabb ideig együtt dolgozni, mert külföldre költözött, meg eleve elsősorban jazzénekesnő, kicsit más stílusban mozgott, tehát a tényleges zenekarozás nem működött volna. De ez a dal volt a kiindulóponja annak, hogy akkor mostantól magyar nyelven játszunk, és énekesnőt keresünk. Gabit teljesen véletlenül találtuk meg, a stúdiónkban dolgozott egy szintén helyi zenekar, az ő vokálosuk volt, és amikor meghallottuk a hangját, egyből tudtuk, hogy őt kerestük. Viszonylag gyorsan el is kezdtünk közösen dolgozni ezek után. De konkrét inspiráció nem volt, inkább csak így alakultak a dolgok. Voltak már akkor is olyan zenekarok, mint az Evanescence, akik közel álltak az ízlésünkhöz, ugyanakkor sosem volt cél, hogy kifejezetten egy magyar Evanescence-t, vagy Guano Apes-t csináljunk, egyszerűen így jött ki a lépés.

Hosszú ideje játszotok változatlan felállásban. A belső kémia és az alkotási folyamat hogy működik nálatok?  

Egy tagcserénk volt eddig, basszusgitáron az a Pásztóy Balázs játszott nálunk az első három évben, aki az Idoruban is feltűnt később. Utána jött Zsolti, őt már ismertük régebben Kecskemétről. A zenekar magja ebből a városból származik, Gabi Pécelről, de ő is ide költözött időközben. A zenét nagyrészt én írom, rendszerint egy alapot, vázat hozok, aztán hármasban dolgozzuk ki ezeket. A műhelymunka leginkább halk körülmények között, midis dobbal zajlik, megkönnyíti a dolgunkat, hogy nem a próbatermi hangzavarból kell kihámoznunk a részleteket. Azért is dolgozunk így, mert utálok dobgépet írni, pakolgatni a kockákat, egyáltalán nem inspirál, ezért legtöbbször együtt játszva alakítjuk ki a dalokat. A dobosunk a tesóm, Dani, ő is belefolyik a kreatív folyamatba. Általában minden számnak készül egy ilyen mididobos, vonalgitáros demója, és különösen mostanában egy kamuangolos, énekes változata is. Korábban a billentyűsünk, egyben állandó szövegírónk, Bálint találta ki az énektémákat, de azok nem mindig feküdtek annyira Gabinak, ezért egy ideje az a jellemző, hogy Gabi írja meg ezeket, és azok alapján jön később a szöveg. Nagy vonalakban ez a recept, ettől lesz "Nova Prospect” a zenénk.

Gitárosként kik inspiráltak?

A kilencvenes évek elején kezdtem el gitározni, akkoriban nem lehetett kikerülni a Metallicát és a Fekete lemezt. Rajtuk keresztül találkoztam a metálzenével, és viszonylag gyorsan bele is ástam magam az akkori extrémebb dolgokba, mint a Machine Head, a Pantera, a Sepultura, vagy a Fear Factory. Nekem ezek a zenék határozták meg a gitárjátékomat, Dimebag például, és főként az a precizitás, amit a Fear Factory-ban Dino Cazares képviselt. Az első, Cross Bones nevű zenekaromban ilyen típusú zenéket játszottunk, itt játszott egyébként az a Szabó Viktor, akit később hangmérnökként, és a Watch My Dying gitárosaként ismert meg a szakma. Ők akkor már hosszabb ideje léteztek, én később kerültem közéjük, húztak is magukkal szépen, hiszen nagyon jó zenészek voltak már akkor is. Ebből a csapatból lett később a Booboo's Punch első felállása, azzal a csapattal az Ektomorf társaságában is turnéztunk, érdekes idők voltak.

Megemlíteném még John Petruccit és a Dream Theatert is, a játékomban máig érezhető ez a féle progresszív behatás. De ha nem szigorúan a gitárt nézzük, akkor mondhatjuk, hogy mindig is dobosmániás voltam. Ebből a szempontból nagy áldás, hogy a testvéremmel játszom együtt, mivel, kicsit talán csúnya szóval élve, sikerült kinevelnem magam mellé egy olyan dobost, aki maradéktalanul azt játssza, amit én szeretek. Ez meg is alapozza azt, hogy korlátok nélkül tudunk alkotni, és nincs olyan, hogy a dobos például nem tudja eljátszani, amit kitaláltam. Fontos része a zenekarnak, hogy mi együtt játszunk. Hasonló a zenei világlátásunk, és túlzás nélkül félszavakból is megértjük egymást.

Végül is a Van Halenben, meg a Panterában is láthattunk hasonló, dobos-gitáros testvérpárt, szóval nem meglepő, hogy tud ez jól működni. Az idei Wackenen milyen élményeitek voltak?

Ahogy az itthoni döntőn, itt is nagyon korán kezdtünk, délután negyed egykor, harmadik vagy negyedik fellépőként. Ráadásul ez a nulladik, induló napja volt a fesztiválnak. Mégis elképesztő, hogy már aznap hányan voltak kint, és különösen, hogy hányan voltak a mi koncertünkön. Persze rengetegen mesélték, hogy ez várható, meg hogy hatalmas élmény lesz, de amikor láttam a beosztást, hogy nulladik nap, negyed egy, akkor arra gondoltam, hogy oké, hát majd csak lesznek páran. A Metal Battle nemzetközi döntője egy hatalmas sátorban zajlott, megállás nélkül, két színpadon, ahogyan ez külföldön megszokott. Amíg az egyiken ment az épp aktuális koncert, a másikon már állt be a következő zenekar. A backstage-ben is baromi nagy volt a hangzavar, pakoltunk, hangoltunk, de sok mindent nem hallottunk, és valamiért teljesen az volt az érzésünk, hogy ilyenkor biztosan töküres a sátor. Játszott az első, vagy a második zenekar, én meg kinéztem a színfalak mögül, és láttam, hogy tele van a hely. Ha jól saccolom, ez olyan öt-hétezer embert jelent. És ott voltak, levették a dolgot, szerették, sőt, még meg is tudtuk énekeltetni a közönséget.

Magyar nyelven?

Igen. Még az itthoni döntőn is kérdeztem az egyik zsűritagtól, hogy nem néztek ti minket totál hülyének, hogy magyar nyelven éneklő zenekarként akarunk kijutni egy ilyen rendezvényre? Az volt a válasz, hogy nem, mert ez így kuriózum. És működött ott is. Az egyik dalunkban van egy ilyen együtténeklős rész, ahol az a szöveg, hogy "Fáj!", és nyomta velünk a közönség. Szerintem azt gondolták, azt énekeljük, "Fight!". A végén meg a technikusok a kezünkbe nyomtak egy pendrive-ot, hogy itt a koncert videófelvétele, amit azokból a felvételekből vágtak össze, amik a kivetítőn mentek, és ha tetszik, akkor megvehetjük valami száz euróért. Sajnos erre nem készültünk, de egy számot minden ellenszolgáltatás nélkül felhasználhattunk így is. Nagyon nagy élmény volt, nagyon komoly körülmények között játszhattunk. A beállás úgy történt, hogy gyorsan lecsekkoltuk a monitorokat, egy fickó tekergette a gombokat, de nem volt frontbeállás, hanem indult a koncert, és azonnal helyrerakták az egészet, úgy, ahogy annak szólnia kell. Azt meg nem is említem külön, hogy nagyon kedves volt mindenki, pedig a legkisebb halak voltunk a nagy fellépők mellett.

Maradtatok szórakozni is a koncert után?

Összesen másfél napot voltunk kint, előző este érkeztünk, így a koncertünk napját teljes egészében ott tölthettük. Belenéztünk az Ugly Kid Joe-ba, meg a Crowbarba, ami elég kemény volt, este meg játszott az Annihilator is. Az volt a félelmetes, hogy a nulladik nap ellenére is teljesen fullosnak tűnt a rendezvény. Akkor még nem ment a két nagyszínpad, tulajdonképpen ez volt az egyetlen élőzenés hely még a fesztiválon, így aki ott volt, mind ebbe a sátorba jött zenét hallgatni. Amikor az Annihilator kezdett, úgy özönlöttek az emberek a sátorba a sáron keresztül, mintha menekültek volna valahonnan. Ha már szóba került a sár, az időjárással is szerencsénk volt. Wacken eléggé északon van, közel a dán határhoz, olyannyira, hogy valamikor Dánia is volt, ha jól tudom. Van egy ilyen helyi, vegyes nyelvű köszönés, hogy „moin”, egyszerre jelenti azt, hogy jó napot és viszlát, ilyen helyi hellósziaszevasz. Gabi ezt át is vette, szerintem már ezzel megvette őket, de a lényeg, hogy aznap se hideg nem volt, még a nap is sütött, és az eső sem esett, úgyhogy a közmondásos sártengert pont megúsztuk.

Szóval hatalmas élmény volt összességében, pláne, hogy nem azért jelentkeztünk, mert mindenáron nyerni akartunk, akkora tétje nem volt. Amikor bekerültünk a tízbe, ahol nagyon komoly volt a felhozatal, azt sem kifejezetten tehetségkutatónak fogtuk fel, én azokat nem is annyira szeretem, sokkal inkább egy megmérettetésnek a hazai koncertező zenekarok között. De nyilván hatalmas érzés egy ilyet versenyt megnyerni, hallani, amikor kimondják az ember nevét. Másrészt az, hogy egy női énekessel kiálló, magyar nyelven éneklő zenekar meg tudja állni a helyét egy ilyen mezőnyben, mindenképpen egy erős visszajelzés, és tényleg adott egy plusz löketet nekünk, mint ahogy az is, hogy az ottani mezőnyben huszonnyolc zenekarból a tizedik helyen végeztünk, és volt olyan zsűritag, aki az első helyre tett minket. Sütöri Olivér, a magyar Metal Battle promótere mondta, hogy épp egy kínai fazon volt az, aki mondta neki, hogy ha netán ázsiai turnét szeretnénk, akkor mindenképpen keressük őt. Nyilván a külföld nem is volt nekünk soha komoly cél, de ez egy kis kuriózum, hogy más nyelvterületen is tud működni a zenénk, még ha nagy karriert nem is várunk ettől. Nagyon sokan oda is jöttek a koncert után gratulálni, közös fotót készíteni.  

 Mik a terveitek a közeljövőre?

November végén jelenik meg a jubileumi kislemez, a Fényhozó, amelynek a címadója már április végén napvilágot látott szöveges videó formájában. Ahogy már volt erről szó, az egy kifejezetten metálos dal volt, a mostani, a Vigyázó pedig egy szellősebb ellenpólus. A hozzá készített videó érdekes képi világának kiindulópontja a szöveg, amit Bálint a kislányáról születéséről írt, illetve arról, hogy azzal együtt, mennyire félti az ember a gyermekét a világtól, az óhatatlanul megtörténő negatív dolgok azért vannak, hogy tanuljon belőle, és hogy végeredményben jobb legyen. Innen jött az ötlet, hogy ne egy szimpla szöveges videó legyen, hanem a háttér legyen mondjuk egy gyerekszoba. Egy szolnoki kliprendező sráccal, Firkával dolgoztunk , aki Proving Ground Pictures néven alkot. Ő találta ki, hogy legyen egy egysnittes háttér, és mivel Gabi civilben óvónéni, jött az ötlet, hogy legyen az egy óvodai csoportszoba. Firka eljött hozzánk Kecskemétre, becuccoltunk az óvodába, szétrobbantottuk az egyik csoportszobát, és egy snittben fel lett véve, ahogy végigmennek a helyiségen, Gabi is feltűnik a háttérben.  

Ezzel a dallal most neveztünk a Dal 2017-re is, és bár ezzel sincsenek nagy terveink, gondoltuk, sose lehet tudni. Igazi kihívás volt, hogy a 3 perc 33 másodperces klipes verzióból mit vágjunk ki, hogy megfeleljünk a műsor háromperces terjedelmi korlátozásánaknak. Ez egy ilyen gyors, punkos dalnál nem probléma, de egy lassabb tempójú dalnál, ahol nincs semmilyen sallang, még előrefrén sem, szinte lehetetlen. Végül aztán sikerült úgy megvágni, hogy nem maradt ki belőle semmi olyan, amitől megborulna a dal egysége. Nem ezzel a céllal készült, de ha már lett egy ilyen számunk, miért ne? Elsősorban promóciós eszközként fogjuk ezt fel, hiszen ha valaki bejuthat a harminc döntős közé, az szombat este főműsoridőben megmutathatja magát az ország előtt, és perpillanat ez az egyetlen felület itthon, amivel egy új, jelentősen szélesebb közönségréteget tud elérni egy magunkfajta zenekar.

Akkor ez is ilyen szinte véletlenszerűen alakult, ahogy a Wacken is?

Nálunk mindig vegyesen van jelen az ösztönösség és a tudatosság. Kevés dolog van igazán megtervezve, bár előfordul, hogy előzetes koncepció alapján írunk meg egy dalt, de azt gondolom, azért elsődlegesen mindig belülről jönnek a dolgok. Most szerencsére egy jó periódusban vagyunk.

Hol lehet találkozni veletek legközelebb?

A Leander-turnéból még van négy-öt állomás, megyünk Szarvasra, Kazincbarcikára és Szentesre, illetve lesz hamarosan egy dupla buli a Barba Negrában, november 30-án és december 1-jén, ahol mindkét este játszunk. Az első bulin a Jinjer lép fel, a másikon két osztrák zenekar, mi meg mindkettőn, a Leander Kills-szel együtt. Biztos, hogy itt is jó közönségnek fogunk játszani, annak meg külön örülök, hogy a Jinjer előtt is bemutatkozhatunk élőben, hiszen szintén énekesnős csapat. Azért is fontos az élő találkozás a hallgatókkal, mert inkább pozitív kritikaként kaptunk már olyan visszajelzést, hogy élőben jobban átjön, amit csinálunk, mint a felvételeken. Ez szerintem szerencsés, mert általában inkább fordítva lehet hallani. A következő cél az, hogy ezt az energiát hanganyagra is át tudjuk vinni. Jövőre szeretnénk megjelentetni a harmadik nagylemezt, addig meg meglátjuk, hogy mire megyünk a mostani dallal. A jövő tavasz még képlékeny, jó lenne csinálni egy második kört Leanderékkel, de lehet, hogy a lemez munkálatai miatt lazábbra vesszük ezt az időszakot. Viszont a fesztiválokról az utóbbi időben rendre elmaradtunk, ezért is örülök, hogy már most, az első tíz bejelentett zenekar között van egy dátumunk a jövő évi Rockmaratonra. Remélhetőleg az idei év pozitív élményei elég töltést adnak majd a következő időszakra.

A Nova Prospect november 30-án és december 1-jén is fellép a Barba Negrában. További információk a zenekar Facebookján


interjú premier magyar pop rock kecskemét metal nova prospect új dal wacken metal battle szöveges videó



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.