Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ritka manapság, hogy instrumentális rocklemezek jelenjenek meg, bár, ha jobban belegondolunk, ez soha nem volt trend itthon. Most egy 22 éves ifjú titán mégis úgy döntött, hogy ezen a rögös, sok elhullott tehetséggel szegélyezett, semmibe vezető úton indul el, és minden energiáját abba fekteti, hogy a legnagyobbak közé kerüljön a neve.
Barkóczi Bence már 15 évesen úgy gitározott, ahogyan én soha nem fogok. Pedig már 20 éve is erőteljesen nyomtam a rokkolást. Ő akkor volt 2 éves. Középiskolásként az erősítőket gyártó Laney tehetségkutatóján a második helyre gitározta be magát, amire a szakma leesett állakkal tudott csak reagálni. Aztán kicsit alábbhagyott a sportgitáros kedv (Nirvana-riff-fel jobban lehet csajozni, mint egy Petrucci-szólóval), de a saját, instrumentális album álomképe folyamatosan ott lebegett, hol élesebben, hol áttetszőbben a gitáros szeme előtt. 2 éve döntötte el, hogy megvalósítja, így az elmúlt időszak különösen sűrű volt számára, hiszen épp akkor kezdett el dolgozni vadiúj zenekarával, a Köpönyegforgatókkal is (róluk itt írtunk).
A Meristem projekt első anyaga az Until The Fall Ends egy meglehetősen erős debütálás. Nyilván ennek a zenének nem a hagyományos rockközönség az első számú rajongója, bőven vannak a jazz felől érkező hallgatói is, hiszen maga a zene is sok rokonságot mutat a jazz-zel. A gitártémák nagyon frissek, nincs bennük az a típusú korlátoltság, ami sokszor megtalálható a versenygitárosok műveiben. Bence ugyan brutálisan technikásan játszik, mégsem egy öncélú ujjfüstölést hallunk, hanem dalokat, amik mellé egyébként külön történetek kapcsolódnak. Ezek persze csak a szerző fejében léteznek, és valójában instrumentális zenével át sem lehet őket adni, de nyugodtan, relaxálva hallgatva a dalokat olykor sikerülhet belezuhanni abba az állapotba, amiben a dalok készültek. A dalszerzés egyébként meglehetősen extrém módon folyt. Bence nem valamelyik klasszikus hangolásban dolgozott, hanem teljesen elhangolta a gitárt. Mindezt azért, hogy a gyerekkorában belé nevelt skálák, ujjrendek, panelek ne működjenek. Kizárólag a dal volt fontos, csak a hangok egymásutánja. A felvételek sem hagyományosan zajlottak. Mindent felvett házi stúdiójában több százszor, különböző gitárokkal, különböző pickupokkal, pickup állásokkal, húrokkal, millió féle effekt és erősítő beállításokkal. Ezek közül választotta ki a legjobbakat, és ezt tárja ma közönség elé, az Until The Fall Ends megjelenésével.
Az album borítóját Ambivaland készítette, a videókat pedig a super 33.
