2018.01.03. 10:46 – Lángoló

Lemez a megfelelési kényszerről - Itt az Úrfi első albuma

Lángoló Premier

urfiband.jpg

Hosszan, komótosan vezette fel első lemezét az Úrfi zenekar. A Lángolón már több premierünk is volt a Száraz Bence vezette formációval, most pedig itt az a bizonyos első album Koszorúk címmel. Ezt mutatjuk be alább kiegészítve Száraz gondolatival.

Az lemez egészéről magáról:

Az album a megfelelési kényszerről szól. Mindegyik dal valamilyen aspektusát vagy következményét hivatott feldolgozni. Ezen kívül cél volt az, hogy a daloknak egymás után is legyen íve. Mire a hallgató a nyolc dal végére ér, a probléma is kimozdul abból a helyzetből amit a kezdő dal felvázol.

A hosszas munkáról

A Koszorúk meglehetősen sokáig készült, ennek az oka, hogy az egyik oldalon szerettem volna egy őszinte, hibáit vállalni tudó albumot készíteni, viszont a másik oldalon elő jött a dalokban is szereplő kényszer, és semmivel nem voltam kellően elégedett. Volt olyan dal amit négyszer-ötször is újraénekeltem, míg eljutottam oda, hogy belássam, hogy egész egyszerűen nem tudom úgy elénekelni, ahogy viszont szeretném hallani és jobb ha én is megtanulom a hibáival együtt szeretni a végeredményt, különben sosem készül el. 

Ezzel együtt viszont nagyon sok kísérletet is bevállaltunk. E téren rengeteget köszönhetek Nóniusz Gábornak, aki minden elvetemült ötletemből megpróbálta a legtöbbet kihozni, még akkor is ha az nyíl egyenesen ellne ment akár a dalszerzés, akár a hangszerelés szabályainak. Végtelenül hálás vagyok neki, hogy a szakértelme mellett, embertelen mennyiségű türelmet fektetett a projektbe az elmúlt 2,5 évben. 

A stílusról:

Bár popalbumról van szó, úgy érzem nem könnyítjük meg a hallgató dolgát. Egyrészt összességében is eléggé eltérő lett a nyolc dal egymáshoz képest, másrészt dalon belül is olyan hatások követik egymást, amik szokatlanok lehetnek a fülnek. Ha úgy éreztem, hogy a mondanivaló indokolja, akkor hajlandó voltam konkrétan "elrontani" a hangszerelést, vagy egy egy dallamívet, azért, hogy jobban kifejezze amit közölni szeretnék. 

A borítóról:

A borító ismételten az én munkám. Szerintem mindenkinek van olyan élménye gyerekkorából, hogy beöltözött valamilyen általa kedvelt figurának, szuperhősnek. És bár valójában saját maga is tudta, hogy a jelmeze nem emeli arra a rangra, a Pókember ruha, nem ad szuperképességeket, mégis valahogy más szintre emelte a játékot. Kicsit valósággá vált. Én ezt a felnőtt szemmel gyerekes motívumot szerettem volna felemelni. A borítón a szobor nem a királyfit örökíti meg az utókor számára, hanem a kisfiút akiben ott az igény arra, hogy királyfi legyen. 

Végül itt a lemez, alatta pedig külön a dalokról is megtudhatunk dolgokat:

Pszicho

Ennek a dalnak a tartalmát már a megjelenéskor kifejtettem bővebben, az albumon a legfőbb feladata, hogy helyzetbe hozza a hallgatót. Felvázolja, hogy alapvetően milyen fejből is származnak azok a gondolatok amiket a továbbiakban hallani fog. 

Sáskák

Ez az aranyközépút hiányáról szól. Arról, hogy azt tapasztalom, hogy mindenki csak végletekben képes gondolkodni, még olyan kérdésekben is, amik egyáltalán nem fekete-fehérek. Már ez is elég frusztráló számomra, de a legrosszabb, hogy el is várják tőlem, hogy oldalakat válasszak, ahelyett, hogy mindenhonnan kiszűrném és felhasználnám a számomra hasznos dolgokat, a többit pedig elengedném.  

Koszorúk II.

A Koszorúk II. az egyik személyes kedvencem. A dal azt meséli el, hogy milyen amikor valaki nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy általa nagyra tartott és szeretett személy, egyszerűen nem viszonozza az érdeklődését. Inkább meggyőzi magát arról, hogy egy hősies és önzetlen küzdelmet folytat a másikért, hiszen mi tisztább dolog lenne annál, mintha valaki viszonzatlanul is képes szeretetet és figyelmet adni. Aztán persze szépen lassan beszivárog az illető tudatába, hogy valójában mennyire megalázza magát, de könnyebb az a tudat ha az ember egy öröké küzdő lovagnak hiszi magát, mint elfogadni, hogy egészen egyszerűen nem szeretik. A dal legfontosabb eleme számomra, hogy az énekes tisztában van azzal, hogy kívülről mennyire gyerekesen hathat, és, hogy ezt azok sínylik meg a leginkább akik tényleg törődni szeretnének vele, de már olyan messzire ment a szerepben, hogy lehetetlennek tűnik visszafordulni.  

Titokban

A dal arról a különbségről szól az emberek között, amit tehetségnek neveznek. Arról, hogy milyen kettős az ha az ember alapvetően másképp tekint a világra mint a környezete. Nagyon könnyű ezt az apró különbséget szeretni, de legalább ennyi nehézséget is hoz magával. Ebben a dalban a megfelelési kényszer inkább befelé irányul. 

Eredő

Ez az egyik legfurább dal a lemezen. Ezt gyakorlatilag fele annyi idő alatt írtam anno, mint amilyen hosszú. Egyszerűen csak kiömlött. Témájában is és a szöveg felépítésében is hasonlít a Sáskák-hoz. Ennek a dalnak a hangszerelésénél tényleg semmi szabály nem volt, minden ötlet belekerült. Bár adta volna magát, hogy egy ilyen zakatolós punkos alapú, kiabálós dal vastag zúzós gitárokat kapjon, az elektromos gitárokat tudatosan kihagytuk. Ezzel szerettük volna a lehető legnyersebb, legelemibb hangzást elérni. Hatalmas köszönet Nagy Viktornak a Téveszméből, akivel kifejezetten élmény volt a közös munka.

Rengeteg

A rengetegről szintén írtam már korábban. Ez az egyik legrégebb óta készülő dal, amikor elkezdtem, még egészen más hangulata volt. Aztán megváltozott a viszonyom azzal aki elsősorban inspirálta a dalt, és ezzel együtt a Rengeteg tónusa is elkezdett egyre borúsabb lenni. Bár a dallamvezetés talán ennél a dalnál a legbefogadhatóbb, a szöveg valójában elég kegyetlen.
Ez a dal nem a bűntudatról szól.

Koszorúk I.

Ez számomra az albumon az egyik legfontosabb dal. Arról a kettősségről szól, hogy milyen ha az embernek történetesen zseniális szülei vannak. Egyrészt a világ legjobb érzése, hogy létezik egy bázis ahol mindig lesz hely a számomra, és tudom, hogy a családom tényleg nagyra tart. Viszont a másik oldalon hatalmas nyomás, hogy ezt a szeretetet limitált időm van viszonozni. Arról nem is beszélve, hogy mi van ha közel sem vagyok annyira kivételes, mint ahogy azt a szeretteim feltételezik. Az egyik oldalon, nagyon jó, ha nagy dolgokat várnak az embertől, hiszen az magába foglalja, hogy képesnek tartják rá, másfelől viszont ilyen hátszél mellett elbukni, még súlyosabb.
Soha ne okozz "családást." 

Ars poetica

Ez a dal a Pszicho párja. Egy összefoglaló arról, ahogy próbálom magam objektíven elemezni. Felmérni a képességeim, rossz szokásaim, egyáltalán a helyem a világban. Míg a Pszicho-ban "ezerszer hallott hangokkal és képekkel" szerettem volna elfogadtatni magam, az Ars Poeticában már eljutottam arra az igényre, hogy "sosem látott hangot vagy egy sosem látott képet" mutassak. Bár tudom, hogy ez nem megvalósítható, mégis ez az igény az ami végig taszigált odáig, hogy ez az album megszülethessen. 


premier punk pop rock hardcore hír úrfi



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.